Super Trouper – 1980


Jól ismert tény az, hogy nagyon sok sikeres előadó és együttes, akik a hetvenes években jutottak fel a csúcsra, 1980-ra háttérbe szorultak. Ennek okaiként többek között megemlíthető az 1979-es évi olajválság, amelynek kedvezőtlen hatása a zeneipar több területére is kihatott, de ennél talán még fontosabb a könnyűzenei frontvonalak átrendeződése. Ekkortájt az új hullám már sokkal többeket vonzott, mint a haldokló diszkó, sőt, már a posztpunk is egyre több rajongót szerzett magának. A megváltozott viszonyok között csak azok tudtak az élvonalban maradni a „régi nagyok” közül, akik elég gyorsan reagáltak és tervezték újra magukat.

Ilyen volt az ABBA is, aki nemcsak túlélte ezeket az érdekesen pezsgő, ugyanakkor sokak számára bizonytalan időket, hanem győztesen jött ki az évtizedvégi válságból. A svéd négyes a diszkó süllyedő hajóját hátrahagyva indult el új partok felé, és – nagyon okosan – az újabb irányzatok elemeiből táplálkozva sikerült megújítania saját magát.

Annak ellenére, hogy az új idők kifogták a szelet a klasszikus pop előadók vitorlájából, és az ABBA sem volt már az a fiatal, boldog csapat, akik néhány évvel korábban (Ekkora már Agnetha és Björn házassága felbomlott, és a másik pár (Frida és Benny) kapcsolata a végóráit érte), 1980-ban az ABBA még mindig megkerülhetetlen formációnak számított, és képes volt arra, hogy erőteljes hatást gyakorolt a zeneiparra.

Az idén negyvenéves Super Trouper zenealbum az ABBA számára a gyökerekhez való visszatérést jelentette, ugyanakkor felülvizsgált és újraértelmezett minden hatást, amivel a formáció a hetvenes évek eleje óta találkozott. A dalszerzők a hagyományos popzenei környezetet nagyon ügyesen színesítették olyan, más műfajok jellemzőivel, mint a folk rock, a diszkó, a rock and roll, sőt ezekben a dalokban a progresszív rock, a színházi zene és az újhullám jellegzetességeit is könnyen felfedezhetjük. Így a végeredmény a gazdag szintetizátorhasználat miatt talán visszafogottabb és hűvösebb a korábbi lemezeknél, de egy rendkívül sokszínű, ugyanakkor meglepően egységesen kidolgozott dalciklus került lemezre, és aratott nagy sikert.

Ezeket a változásokat a kislemezen is megjelent címadó dal kiválóan vonultatja fel, hiszen megtalálható itt minden, ami az ABBA jellemzője volt a korábbi években; fülbemászó dallam, kidolgozott vokális szólamok és ötletes hangszerelés, azonban az zenei szövetbe rejtett elektronikus megoldások és az effektezett énekhangok szerepeltetése már az új idők hatásait mutatja.

A zenével párhuzamosan a dalszövegek világa is megváltozott; az önfeledtség és a közvetlenség helyett már jóval személyesebb, ugyanakkor közéletibb témákról szóltak a dalok, melyeket a fásultság, a jövőtől való félelem, a személyes veszteségek, és az intimitás újra megtalálása jellemzett. Az ABBA immáron felnőtt módon, sztoikus őszinteséggel beszél saját veszteségeiről, és intelligensen reflektál a közéleti dolgokra, ugyanakkor, ha kell, jól dolgozik az iróniával és a humorral is.

A kiadványon összes dala magas minőségről tanúskodik, sőt a közöttük lévő kohézió is erős; az Agnetha és Björn válása által inspirált The Winner Takes It All egy igazi remekmű, még negyven év távlatából is. A francia sanzonok jellegzetességire támaszkodó, sodró hangvételű ballada kiválóan bizonyítja azt, hogy a dalszerzők milyen kreatívan és magas minőségben tudtak írni saját személyes csalódásaikról úgy, hogy a téma jóval univerzálisabb megközelítést kapjon. Hasonlóan erős pontja a lemeznek a Frida által énekelt soft rock óda, az Our Last Summer is, amely keserédesen tekint vissza a hatvanas évek virágos-hippis hangulatára, és szomorúan veszi tudomásul az idő múlását.

Habár Agnetha énekelte a „nagy slágert” az albumon, Frida mégis eggyel több szólódalban mutatja meg tehetségét; amíg a Super Trouperben reménnyel teli, az Our Last Summerben nosztalgikus, addig a San Remo-hatásokra épülő nagyívű Andante, Andantéban érzéki és merengő. Ezzel szemben a Me and I-bankiválóan mutatja megőrült és játékos énjét. Ez utóbbi dal ügyesen szintetizálja magába a hetvenes évek diszkóját és az újhullám bizonyos elemeit egy csipetnyi progresszivitással fűszerezve anélkül, hogy a hagyományos ABBÁ-s identitását elveszítené.

Ezzel szemben Agnetha kevésbé kísérletezik az általa énekelt dalokban, amelyeket a korábbiakhoz hasonlóan magas minőségben, mégis érettebben szólaltat meg. A Lay All Your Love On Me elektronikus hangszerelésű, himnikusan sodró diszkódalában magabiztos, érett gondolkodású nőként keresi a szerelmet, míg a lemez másik nagy balladájában, a Happy New Year társadalmi és közéleti témákra reflektál.

Ez utóbbi – a Thank You for the Music-hoz hasonlóan – a saját jogán lett sláger. A lassú, jól felépített zenei struktúra és a musicales hangzásvilág mellett a dalszöveg óvatos optimizmussal és félelemmel figyeli az évtizedforduló aktuális eseményeit és kihívásait, amelyeket áthat az egyéni szabadság és boldogság megélése mellett a hidegháború nukleáris fenyegetettsége.

Hasonló gondolatok fogalmazódnak meg a Beach Boys-os ihletésű On and On and On-ban is, amely egy, a felső tízezernek rendezett parti keretében fogalmaz meg társadalomkritikát és beszél ezekről a félelmekről, melyek még erőteljesebben a szokatlan hangvételű The Piperbenis megjelennek. A középkori zenei hatásokra épülő modern „haláltáncban” a Harlemi flótás története egy, a Stephen King Végítélet című regénye által ihletett karizmatikus diktátor alakjában születik újjá, aki, mint a hidegháborútól való félelem megtestesítője, könnyen romba döntheti a világot.

A lemez hűvös hangvételét az intim hangvételű zárótétel, a The Way Old Friends Do tölti meg melegséggel; ezt az 1979-es londoni koncertek egyikén került rögzítették és az utómunkák során olyan ügyesen keverték át, és adtak hozzá új hangszersávokat, hogy hangzásában nem üt el a lemezen hallható többi daltól.

A Super Trouper, mint nagylemez az egyik legfontosabb mérföldkő volt az ABBA számára. A felnőttesebb témák és komolyabb hangvétel ellenére a svéd négyes meg tudta őrizni népszerűségét a hagyományos popzenei keretektől jobban eltávolodva is. Az album dalait hallgatva egy olyan zenekar képe bontakozik ki az itt hallható tíz dalból, amely még magabiztosan tekint le, és nézi a világot a jeges szépségű Valhalla-beli trónusáról, de már érzi azt a levegőben, hogy más, új szelek mozognak, amelyek hamarosan már őket sem fogják érintetlenül.

Kiadványtörténet

Magyar vonatkozásként fontos megemlíteni azt, hogy Stig Anderson 1978 őszén Magyarországra utazott, hogy lemezkiadási szerződést kössön az MHV-val, így a Super Trouper a Voulez-Vous-hoz hasonlóan svéd-magyar kooperációban 1981 január végén jelent meg Magyarországon. Ennek ára a hazai boltokban 190 Ft volt.

A zenekar hetedik stúdióalbumának első CD kiadása Európában 1983-ben jelent meg a Polydor és a Polar Music gondozásában. A 16 oldalas bookletet tartalmazó kiadvány nagyon szépen és dinamikusan szól. Amerikában az Atlantic Records adta ki a Super Troupert CD-n, ennek a változatnak a basszusfrekvenciái még erősebbek és hosszabb a lemez végén hallható taps is, így sok audiofil számára ez a legjobb CD megjelenése a lemeznek.

Az első CD kiadás 1997-ig volt kapható, amelyet az első remaszterelt változat követett. Ez, amellett, hogy nagyon igénytelen vizuális kialakítást kapott, a túlzásba vitt zajcsökkentésnek és a basszusfrekvenciák hiánya miatt fakón és élettelenül szólalt meg. Azonban a kazettaváltozattal még több probléma akadt; az A oldalon a sztereósáv egyik csatornája teljesen torzan és halkan hallható.

Szerencsére a 2001-es széria igényes megjelenésben – jelenleg önálló kiadványként ezt lehet kapni – már előre mutatást hozott, mégis messze áll az audiofil sztenderdektől. A 2005-ös újabb remaszter pedig jóval hangosabb és zajosabb, mégis dinamikusabban szól, mint az 1997-es és a 2001-es változat.

2011-ben kiadásra került a Super Trouper Deluxe változata, ami az eredeti vinilkiadáshoz hasonlóan dinamikus, ugyanakkor picit hangosabb, mint az első CD változat.

Jelenleg természetesen 180 grammos vinilen is kapható a legendás nagylemez 2011 óta, azonban kevesen tudják, hogy a Super Trouper már 2001-ben is kiadásra került fekete lemezen korlátozott példányszámban.

A negyvenedik évfordulóra megjelent, half speed mastering technológával készült kétlemezes újrakiadás 2020 október 30-a óta kapható.

search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close