Mindenki számára jól sikert tény, hogy az ABBA tagjai igazán a stúdióban érezték otthon magukat, de emellett az élő koncerteken is megtettek mindent, hogy magas minőségű élményt adhassanak közönségüknek. A legfontosabb cél a számukra a dalok komplex hangzásvilága volt, így a svéd kvartett mögött Svédország legjobb zenészei és háttérénekesei álltak, hogy élőben is tudják hozni a stúdióban kifejlesztett megszólalásmódot. Annak ellenére, hogy ez csak néhány esetben sikerült, voltak dalok, amelyek sokkal jobban szóltak a koncertszínpadon, mint a stúdiófelvételeken.
A svéd négyes sikerkorszaka során több alkalommal vetődött fel a koncertlemez ötlete, azonban erre nem került sor egészen 1986-ig, amikor Michael. B. Tretow, az ABBA hangmérnöke egy összeállítást készített a turnék során rögzített élő felvételekből, és ez – a zenekari tagok jóváhagyásával – megjelent ABBA Live címmel.
Michael B. Tretow megtett mindent azért, hogy a három különböző forrásból származó dalok úgy szóljanak, mintha egy koncerten származtak volna, azonban a végeredmény sajnos nem lett a legjobb. Az egységes hangzású, ugyanakkor rendkívüli módon unalmas és dinamikáját vesztett kiadvány fő jellegzetessége a túlzásba vitt, a 80-as évekre jellemző erős visszhangos dobhang lett, amely soha nem volt sem az ABBA koncertek, sem a stúdióalbumok jellemzője.
A dalok nagy része az 1979-es Wembley Arénában tartott koncertekről származik, azonban az eredeti felvételek dinamikája szinte teljes mértékben elveszett az újrakeverési munkálatok során. A lemezanyagot nyitó Dancing Queen fáradtan és üresen szólal meg a vonószenekar nélkül, azonban még mindig több energia van benne, mint a Take a Chance on Me-ben. A stúdiófelvétel energikussága és játékos hangvétele még nyomokban sincs itt jelen, az itt hallható változat enerváltan, már-már életuntan szólal meg az érdekes befejezés ellenére. Az igazi mélypont a Does Your Mother Know, amely végig élettelen marad, a túlzásba vitt műanyag hangzást még a gitárszóló sem tudja feledtetni.
Ezekkel szemben a kazetta- és a vinilváltozatot záró Waterloo egész jó, ugyanez elmondható Chiquitita és a Thank You for the Music esetében is, melyeknek élő változatai nem különböznek nagyon a stúdióban rögzített felvételektől – talán Frida hangja jobban dominál ezeken. Azonban az I Have a Dream áthangszerelt, intimebb koncertváltozata egy igazi unplugged örömzenélés, amelyben még a gyerekkórus sem hat zavaróan és giccsesen.
A CD változaton hallható The Name of the Game/Eagle kombó talán a lemez legjobb pontja; annak ellenére, hogy a The Name of the Game laza, nyári hangulatát szinte teljesen lehetetlen visszaadni koncertkörülmények között, az Eagle esetében azonban – a jóval gitárcentrikusabb átiratnak köszönhetően – ez teljes mértékben sikerült. Az eredeti, lebegő hangvételű dalból így egy jóval improvizatívabb, progresszívebb átértelmezés született meg, amely már jóval közelebb áll az olyan formációk rockos hangzásvilágához, mint a Boston, a Kansas és az Eagles.
Az 1977-es ausztrál turnéról a Fernando és (a CD változaton) a Money, Money, Money került rá a lemezre, amelyeket a túlzásba vitt dobhangzás szinte teljesen élvezhetetlenné tesz, amely a Fernando esetében az intim hangulatot veszi el teljesen, addig Money, Money, Money drámaisága és játékossága tűnik el.
A lemez többi dala az 1981-es Dick Cavett Meets ABBA televíziós showból származik, az ott elhangzó kilenc dalból négy (a vinilre és a kazettára három) került fel kiadványra. Míg a Two for the Price of One túl sterilnek hat az a stúdiótrükkük miatt, addig a Super Trouper nem sokban különbözik az eredeti változattól, talán csak Frida szólóéneke szólal meg erőteljesebb módon.
Szerencsére azért akadnak itt szerencsésebb dalok is. A Gimme! Gimme! Gimme! és az On & On & On esetében a rockosabb, karcosabb hangszerelés kihozza a dalok igazi erősségét, így ezek az eredeti változatoknál sokkal jobban, markánsabban szólalnak meg.
Az ABBA Live egységes hangzása ellenére vegyes érzéseket kelt; annak ellenére, hogy vannak itt nagyon jól sikerült dalok, a legtöbb esetben az eredeti stúdióváltozatok gyengébb reprodukcióit hallhatjuk, amelyeken még a rendbe tett hangszerelés sem segít.
KIADVÁNYTÖRTÉNET
Amikor a koncertlemez 1986-ban megjelent, a világ nagy része nem igazán vett róla tudomást, pedig több formátumban is elérhető volt Európában, Észak-Amerikában, valamint Japánban és Ausztráliában is. A sikertelenség ellenére az első kiadás folyamatosan egészen 1997-ig lehetett kapni; ekkor a kiadvány az első remaszterelt ABBA stúdióalbumok mellett már a teljes változat dallistájával újra megjelent felújított hangzásvilággal CD-n és kazettán.
A rajongók elégedetlensége és a folyamatos negatív kritikák mellett a zenekar tagjai sem voltak elégedettek a kiadvánnyal, így a későbbi újrakiadások már nem érintették az ABBA Live-ot, amely annak ellenére, hogy már nincs kereskedelmi forgalomban, nagyon könnyen beszerezhető használtan CD-n az interneten.