Hogyan mutatták be az ABBA – The Movie-t Magyarországon? Milyen cikkek születtek a filmről és milyen volt a promóció? Retrospektív sajtószemle.
Az ABBA, mint támogatott zenekar
A svéd ABBA zenekar zenés játékfilmje, a The Movie egyike volt a legfontosabbaknak, amit 1978-ban mutattak be a hazai mozik. Amellett, hogy nem ez volt az egyetlen, amelynek középpontjában egy népszerű együttes áll, a szinte azonos időben bemutatott Led Zeppelin-koncertfilmmel (A dal ugyanaz marad) összehasonlítva mégis a svéd négyesé kapta a nagyobb sajtóvisszhangot.
Mi lehetett ennek az oka? Többek között az a népszerűség, amely az ABBA-t övezte. Míg a Led Zeppelinért főleg a rockerek szíve dobogott, addig az ABBA volt az, aki a lehető legnagyobb közönségréteget fedte le; a gyerekek és tinédzserek mellett a felnőtt, sőt az idősebb generációk is szerették a zenekart. Ugyanakkor nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy őket felülről, állami szinten támogatták. Ennek oka az volt, hogy legyen egy olyan formáció, aki példakép lehet a hazai zenekedvelők számára, mert igényes, minőségi zenét játszanak, ugyanakkor tiszta, egy cseppet sem agresszív imázzsal rendelkeznek. Végül, de nem utolsó sorban fontos kijelenteni még azt, hogy a hetvenes évek szocialista embertípusának kiváló volt egy nyugati, de mégis szociáldemokrata vezetésű országból származó zenekart felvezetni, többek között amiatt is, hogy ne álmodozzon a Vasfüggönyön túli világról.
Ezen okok és a magas kvalitású dalok miatt nem meglepő az, hogy a magyar közönség nagyon szerette az ABBA-t, így természetesen óriási igény mutatkozott arra, hogy a zenekar lemezei korlátozott példányszámban, de mégis elérhetőek legyenek a hazai boltokban. Ami viszont a hazai sajtót jellemezte, az a megosztottság volt az ABBA tekintetében; voltak, akik szerették, sőt támogatóan írtak a zenekarról, míg mások, többek között ilyen volt Sebők János is, a neves rockzenei újságíró, aki meglehetősen lenézően jellemezte a svéd négyest. Ő a következő módon jellemezte az együttest A Beatlestől az Új Hullámig című könyvében 1981-ben.
„Az Abba: blala. Rock ABBA-ráció. Frigidzene. Komputer-pop. Szuper-kommersz. Olyan, mint egy papír zsebkendő. Egyszeri használat után eldobható.”
Soha nem látott promóció
Hasonló kettősség jellemezte az ABBA-mozifilmet is, amelyet a világ számos országa mellett hazánkban is óriási érdeklődés övezte, és a nyugat-európai premierek után néhány hónappal később hozzánk is eljutott. Ami viszont érdekesség, az a szocialista országra nem jellemző promóciós „hadjárat” volt, amely a film 1978. július 13-i bemutatójához kapcsolódott.
„Július 11-től tíz napon keresztül naponta 5 —7 óra között a főváros több pontján, a Városligetben, a Margitszigeten és a budai-hegyekben léggömböt eresztünk fel, ABBA-reklámmal. Már előtte ABBA- lemezeket és filmplakátokat sorsolunk ki a filmszínházakban.” – nyilatkozta dr. Nagy Sándor, a FÖMO igazgatója az Esti Hírlapban 1978. június 24-én.
Emellett a Corvin moziban a premiervetítés előtt a népszerű lemezlovas, B. Tóth László és Nagy Endre alias Fabula szórakoztatta a közönséget ABBA-kvízzel, amellyel posztert és nagylemezt lehetett nyerni, sőt, a Corvin-mozit a bemutató idejére ABBA-díszbe öltöztették. Az Ifjúsági Magazin 1978.júliusában így jellemezte az eseményt:
„Először csak a Corvin moziban, ahol a vetítés előtt látványos show műsor is szórakoztatja az érdeklődőket. A show-man „Fabula”, az egyik legismertebb discós, aki vetített díszletek előtt popzenei quiz keretében Abba postereket sorsol ki. Vendégei között szerepelnek artisták, egy fakir, valamint neves együttesek, zenészek is.”
A főváros mellett a vidéki mozik is mozgolódtak. A pécsi „Petőfi mozi teljes hangszóró-állományát kicserélik, sőt gyarapítják. Hasonlóképpen az erősítőit, hogy a magas és mély hangokat tökéletesen élvezhesse majd a közönség. Hiszen a muzsikának az érdekes történet mellett főszerepe van. A felújított hangberendezésekkel működő Petőfi moziban kézi magnókkal is jó felvételeket lehet majd készíteni, beleszámítva természetesen a moziközönség zaját. Erre az alkalomra ötszínnyomású, nagy ABBA-plakátokat is készíttet a vállalat, s azokat előadás előtt árusítják.” – írta a Dunántúli Napló 1978. június 18-kai száma az érkező filmről.
A székesfehérvári Skálában is különleges ajánlat várta a vásárlókat Szereti Ön az ABBA-t? címmel, amellyel mindenki, aki 1000 Ft felett vásárolt az áruházban, ajándékba kapott két jegyet az ABBA-filmre 1978. július 6-tól (Fejér Megyei Hírlap).
Vegyes kritikák
A hazai sajtóban már a bemutató előtt jelentek meg kritikák a filmről, amelyek nagyon vegyesek voltak. Veress József, a Kelet-Magyarország 1978. június 2-ai számában például így értékelte a művet:
„Megesik, hogy a hatalmas nézőszám indokolt, mert a film rászolgál az érdeklődésre és a figyelemre. Az ABBA jó mozi és színvonalas szórakozás, a telt házak ezúttal a dicséretes minőség elismerésének szólnak. Érdemes az ABBA „titkát” megfejteni, s arról beszélni: miért érdekes egy többnyire perifériára utasított filmféleség. (…)Nem érződik a filmen a görcsös igyekezet, hogy az együttes tagjait fellegekbe emelt, nagybetűs sztároknak mutassa. Idealizálásról sem beszélhetünk. A népszerű „négyesfogat” egyszerűen emberekből áll — akik szeretik és értik mesterségüket és akik valósággal elbűvölik hallgatóikat. Anni-Frid, Agnetha, Benny és Björn nem játsszák meg magukat a kamera előtt: természetesen viselkednek, mosolyuk nem fogpaszta-reklám ízű, könnyedén és visszafogottan viselik el a bálványozást (…) Jó a keretjáték is. Kizárólag számokat pergetni egymás után, még akkor is, ha azok világslágerek, sovány muníció lenne egy egész estét betöltő filmhez.”
Hozzá hasonlóan a jugoszláv Magyar Szó is pozitívan fogalmazott 1978. augusztus 24-én:
„Érthetően nem ügyelünk különösen a kerettörténetre, hiszen nyilvánvaló hogy a film igazi főszereplője maga a muzsika, a rendező és az operatőr csak arra ügyelt, hogy a film a maga képi eszközeivel megfelelő módon, a jó mestermunka szintjén láttassa az ABBA- együttest, s mindazt, ami kőrútjuk során érdemleges volt”
Ezekkel szemben a Magyar Ifjúság újságírója, Gyárfás Péter eléggé negatív és fanyalgó módon közelítette meg az ABBA jelenséget a magazin 1978. augusztus 11-iki számában. Véleménye szerint „Naponta hallhatjuk őket a rádióban, bevásárlószatyrok ezrei rögzítik a négy zenész arcképét és a film bemutatójával egyidejűleg — ritka az ilyen egyeztetés — kapható friss, jelenleg is a slágerlisták élén tanyázó nagylemezük. Van tehát elég propagandája a zenekarnak. Ez a biztosíték a telt házakra.”.
Azonban az újságíró nem áll meg a tényeknél, szerinte az ABBA tagjai „a tiszták, pontosabban a sterilek, akik csak úgy árasztják magukból a megelégedettséget. Énekelnek persze problémákról is — ám főleg a sajátjaikról. Mindenkihez mindenről szeretnének szólni, talán ezért nem érintenek meg igazából senkit.”
Hasonlóan elutasítóan ír a film cselekményéről is. „Ugyanis sajnos gyengécske a „körítésnek” föltálalt történet arról, hogy egy helyi rádióállomás lemezlovasából miképpen lesz kétbalkezes riporter, miután a főnöke megbízza azzal: készítsen színes, nagyszabású és ugyanakkor bensőséges hangulatú interjút az ABBA tagságával.”
Hozzá hasonlóan a Tolna Megyei Hírlapban 1978. augusztus elsején Virág F. Éva ugyancsak elutasítóan foglalja össze az ABBA-jelenséget, és így magát a filmet is.
„…őszintén szólva, úgy indultam el Abba-nézőbe, hogy azt gondoltam, nem hallottam még soha Abba-nótát. Elképzelhető a megrökönyödésem, amikor kiderült, bizony ismerem mint a huszonötöt (sic!). Vagy hallottam őket, vagy olyanok, mintha hallottam volna már (…) Az Abba-zene az a zene, ami akkor is megragad az ember fejében, ha esze ágában sincs odafigyelni rá. (…) Az Abba-filmről, mint filmről, nincs mit mondani. A filmes megjelenítés egyértelműen eszköze csak a popzenei üzletnek. Erről jut eszembe, tudomásom szerint mozijaink történetében először, egy film plakátjait árulják. Borsos áron.”
Szerencsére akadtak átgondoltabb vélemények is, amelyek más oldalról közelítették meg a művet. A Film, Színház, Muzsika újságírója, Tihanyi Sándor egy remek összehasonlító cikket írt a Led Zeppelin- és az ABBA-filmekról a hetilap 1978. július 15-ki számában. Némely pontokban hasonlóan gondolkozott, mint Gyárfás Péter, de bizonyos esetekben jóval pozitívabban fogalmaz.
„Olyan áttetsző a koncerthangfelvétel, hogy az elején play-backre gyanakodtam. Olyan pontosan exponálják ki az operatőrök a színpad kemény, színes fényeit, mintha legalábbis laposra világított stúdiókörülmények közt dolgoznának. És a rendező „látomásai” is kellemesek, hangulatosak: fák, füvek, lovak. madarak, tenger. Ellenfény, lágyító szűrő.”
A Fejér Megyei Hírlapban 1978. július 20-án AZ ABBA FILMEN – Önmaguk kísérői című cikkben hasonló nézőpontból nézi a publicista az alkotást, és olyan korábbi zenés művekhez hasonlítja a The Movie-t, mint Elvis Presley és a The Beatles filmjei. Véleménye szerint „a két, filmtörténetileg is jelentős Beatles-filmmel összevetve az Abba-produkciót, a különbségek épp oly szembeszökőek, mintha a két nagy kvartett zenei stílusát, vagy rajongóinak stílusát hasonlítanánk össze. Richard Lester, az Egy nehéz nap éjszakája rendezője, már egy cannes-i nagydíj(…) után világ-klasszisnak számított, amikor a liverpooli gombafejűek témájához nyúlt, s (…) a film- show műfajában is azóta több ízben lekoppintott iskolapéldát teremtett. (…) Halström viszont a szélesvásznú technikolor és sztereo hanghatások lehetőségeiben dúskálva is szürke maradt kissé.”
A film utóélete
Annak ellenére, hogy a hazai sajtó rendkívül vegyes kritikákat fogalmazott meg, a magyar közönség szerette a filmet, annyira, hogy még 1982-ben is műsoron tartották a hazai mozik. Mindezt annak ellenére, hogy az ABBA betiltásra került a legtöbb szocialista országban; ennek oka az volt, hogy a formáció egy videó-nyilatkozatban kiálltak a lengyel Szolidaritási mozgalom mellett. A filmvetítések tekintetében nemcsak a vidéki filmszínházakban játszották az ABBA – The Movie-t, hanem budapesti mozik is műsoron tartották. A kilencvenes és kétezres években több moziklub is műsorra tűzte az alkotást, a legutóbbi előadás 2018. augusztus elsején a Pólus Moziban volt, ami amiatt lehet érdekes, mert egy olyan felújított változat került bemutatásra, amely látványban és hangban is jóval felülmúlta a nézők elvárásait.