2023 augusztusában egy olyan esszenciális ABBA-könyv került a boltokba a Helikon Kiadó jóvoltából, amelynek minden hazai rajongó örülni fog. A szimplán ABBA című, sok képet tartalmazó, ugyanakkor rendkívül informatív kiadványt az a Carl Magnus Palm jegyzi, akit a világ legnagyobb ABBA-történészének tartanak. A szabadúszó svéd író 1994 óta több könyvet írt az zenekarról – ilyen többek között a magyarul kiadott ABBA – A Legenda, valamint még az ABBA – The Complete Recording Session‘ is, amely nemrég jelent meg újra jelentősen kibővített és átdolgozott új kiadásban. Palm az elmúlt években számos kiadványt publikált a témában, emellett egyéb, a zenekarhoz kapcsolódó projektekben is részt vett. Jelenleg egy újabb művön dolgozik ABBA on Record, amely a tervek szerint az év második felében kerül az olvasókhoz.
– Az ’ABBA’ a második könyved, amely magyarul jelenik meg. Hogy érzel ezzel kapcsolatban?
– Ó, szerintem ez nagyszerű, hogy a könyveimet más nyelveken is olvassák. A magyar talán nem annyira ismert nyelv, mint az angol, ahogyan eddig a legtöbb könyvem megjelent, úgyhogy nagyon örülök annak, hogy az ’ABBA’ a magyar rajongók számára is elérhető lesz.
– Mit gondolsz, miben rejlik az ABBA mai napig tartó hatalmas sikere?
– Nehéz erre válaszolni, mert erről szerintem órákig tudnánk beszélgetni. Véleményem szerint az ABBA a megfelelő időben érkezett, a megfelelő zenei stílussal, ezek mellett pedig ott volt még a letisztult külső és egy kicsi szerencse is. De alapvetően a zenéjük volt a népszerűségük lényege; a dalaik nagyon jól megírtak és remekül hangszereltek. Úgy vélem, hogy az ABBA esetében az erős dallamok azok, amik az emberekre hatást gyakoroltak, mivel ezek olyanok, amiket könnyű és jó dúdolni. Persze, vannak egyszerű dallamok is, amiket másnapra elfelejtesz, de az ABBA esetében valami mégis megragad a lelkedben. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk a rendkívül tiszta, botrányoktól mentes imázsról sem, amely messze állt attól, hogy fenyegető legyen, és ennek mindig nagy közönsége van.
– Több könyv jelent már meg az ABBA-ról itt, Magyarországon. De ilyen, mint ez a szépen kidolgozott képes biográfia, még nem. Mesélnél erről kicsit bővebben?
– Ez nem olyan könyv, mint korábbiak. Az ‘ABBA ‘ inkább olyanoknak íródott, akik amellett, hogy lelkesednek az együttesért, kíváncsiak a teljes történetre, emellett szeretnek a zenekarról készült képeket nézegetni, ugyanakkor nem minden apró részlet érdekli őket. Véleményem szerint azt jár a fejükben, amikor befejezik a könyvet, hogy „Ó, most már sokat megtudtam az ABBA-ról”. Bevallom, hogy nagyon szórakoztató volt ezen dolgozni, szórakoztatóbb, mint vártam, mert nem éreztem azt a súlyos felelősséget, hogy minden részletet bele kell foglalnom a történetbe.
– Mi volt a célod, miközben a könyvön dolgoztál?
– Főleg az, hogy rövidebben legyen bemutatva a zenekar története, emellett viszont ne maradjon ki létfontosságú információ. Nem éreztem tehernek azt, hogy nem minden került be a könyvbe, amit az ABBA-ról tudok. Ugyanakkor szerettem volna kicsit szórakoztató is lenni a szöveg tekintetében, így a nyelvezet is könnyedebb lett, és úgy érzem, sikerült másképp elmesélnem a történetüket. A könyvben egyébként nagyon sok nagyszerű kép van az ABBA egész karrierjéről és magánéletéről, sokkal több, mint korábbiakban. Remélem, hogy a magyar olvasók is örömüket lelik majd a könyvben.
– Amikor írsz, milyen módszereket és technikákat használsz?
– Nos, azt mondhatom, hogy azok közé tartozom, akik 9-től 5-ig írnak. Sőt, néha az is előfordul, hogy jóval előbb kezdek, és abba sem hagyom a munkát késő délutánig. Mivel szabadúszó író vagyok, így igyekszem nagyon fegyelmezett lenni a munkámban, és bizony, motiválnom kell magam, hogy haladjanak a dolgok. Azonban szünetet tartani viszont nagyon előnyös tud lenni. Néha elvonulok egy időre a számítógéptől, hogy aztán új szemlélettel térhessek vissza, és ez nagyon jól és intenzíven befolyásolhatja az írási folyamatot.
– Milyen forrásokat használtál az „ABBA ” című könyvhöz?
– Alapvetően interjúkat szoktam készíteni azokkal, akik az ABBA-tagok mellett éritettnek számítottak a zenekar történetében. Néha azonban előfordul az, hogy interjút készítek valakivel, aki azonban nem emlékszik pontosan. Ezért jó, ha vannak más források is, amikhez vissza lehet menni, ilyenek a korabeli dokumentumok, sajtóközlemények, naplóbejegyzések is. Ezek mellett nagy rajongója vagyok a régi újságcikkeknek. De emellett ott vannak még a régi rádió- és tévéműsorok is, amelyek mindig tartalmaznak olyan hasznos információt, ami számomra hasznos lehet. is Nagyra értékelem ezeket és igyekszem minden forrást felhasználni, amit csak találok.
– Hogyan kezdtél el az ABBA-ról írni?
– A „The Complete Recording Sessions” eredetileg az első könyv volt, amelyet az ABBA-ról írtam. Egy hasonló tematikájú, a The Beatles-ről szóló könyv inspirált, és én is valami hasonlót akartam írni, de egy svéd művészről. Először egy svéd énekesnőről, Monica Zetterlundról írtam, de a következő projektem már az ABBA volt. Őket azért választottam, mert egyrészben nagyon szeretem őket, másrészt pedig amiatt, mert akkortájt még nem készült róluk átfogó könyv. A korábbiak eléggé elavultak voltak, és némelyik csak 1976-ig vagy 1980-ig vitte a zenekar történetét. Ami engem velük kapcsolatban megfogott, az az volt, hogy nagyon keményen dolgoztak a stúdióban, és a felvételeik nagyon profin szóltak. Úgy gondoltam tehát, ez nagy kihívás lehet, hogy róluk és kiadványaikról írhassak, és ezt megvalósíthatónak tűnt, tehát így kezdődött a dolog számomra.
– Ehhez a könyvhöz az ABBA-tagokkal is konzultáltál, ugye?
– Igen, az összes ABBA-taggal készítettem interjút, és hozzáférhettem olyan archív feljegyzésekhez is, amelyekről nyomon lehetett követni a felvételi dátumokat, a régi munkacímeket és mindenféle más érdekességet is. Ezek mellett sok olyan zenésszel is beszélhettem, akik játszottak az albumaikon. Továbbá még lehetőségem volt arra, hogy Bjorn, Benny és Michael B. Tretow, a hangmérnökük társaságában meghallgathassak olyan felvételeket is, amelyeket nem adtak ki, és ez olyan volt, mint a jéghegy csúcsa. Néhány évtizeddel később szinte mindent digitalizáltak, így hallhattam jóval többet ezek közül; jól ismert dalok alternatív változatait, félbehagyott keveréseket, befejezetlen felvételeket, ugyanakkor még további, nem megjelent számokat is. Ezeknek köszönhetően jóval többet tudtam meg az ABBA-ról, mint korábban. Ezért döntöttem úgy, hogy elkészítem a könyv új kiadását, amely négyszer annyi információt tartalmaz, mint az eredeti. Ezzel a könyvvel egyébként az volt a célom, hogy elmeséljem az ABBA, mint zenei egység történetét; hogyan dolgoztak a stúdióban, hogyan születtek és készültek ezek a nagyszerű dalok – mindezt egy vaskos kötetbe foglaltam, hogy az érdeklődők megismerhessék a történetnek ezt az oldalát is.
– Amikor ennek az első kiadása megjelent, kaptál visszajelzést az ABBA tagjaitól ?
– Igen, mert a kiadás előtt szerettem volna, ha Benny és Björn elolvassa a kéziratot, hogy megnézzék, hogy nincs-e benne valami hiba vagy tévedés. Amikor elolvasták, akkor mindketten azt mondták, hogy „Ez tényleg nagyszerű munka, nagyon jó!”. Még előszót is írtak ahhoz a kiadáshoz. Amikor az új változat kijött, akkor Björn nagyon szép dolgokat mondott a könyvről egy svéd újságnak. De egyébként soha nem mondanak semmit, nem azért, mert nem akarnak. Hanem inkább amiatt, mert az én könyvem egy független könyv, ami nem az ő jóváhagyásukra vagy az ő engedélyükkel íródott. Abban viszont biztos vagyok, hogy értékelik az általam végzett munkát.
– Most viszont ennek a folytatásán dolgozol.
– Fontosnak éreztem azt, hogy egy újabb részletes könyvvel álljak elő az ABBA-ról. Már több éve dolgozom az „ABBA on Record”-on, és ez arról szól, hogy mi történt a zenéjükkel, miután elhagyta a hangstúdiót. Tehát arról írok itt, hogy milyen módon készültek a borítók, milyen történetek fűződnek ezekhez az albumborítókhoz és néha a kislemezborítókhoz is. Ezek mellett kiderül az is, hogyan reklámozták őket a lemezkiadók Skandináviában, az Egyesült Királyságban, az USA-ban és Ausztráliában. Ezeken kívül lehet olvasni arról is, hogy a kritikusok mit gondoltak a lemezekről, továbbá slágerlistás helyezések és a promóciós körutakról is többet lehet majd megtudni. A könyv függelékében az olvasó megmegtudhatja azt, hogy mi történt a stúdiómunkálatok alatt, így többet lehet majd megtudni a dalszövegek alternatív változatairól is, és valamint a Voyage albumról lesz egy fejezet az előző könyv stílusában. Készítettem még egy nagyszerű interjút Baille Walsh-al, aki az album borítóját tervezte, és örültem annak, hogy nagyon sokat tudott mondani róla.
– Milyen érzés volt meghallgatni ezeket a közönség által soha nem hallott felvételeket?
– Hihetetlen élmény volt! Mai napig is nehéz szavakba önteni, amikor azon a különleges napon, még 1993-ban Björnnel, Bennyvel és Michaellel hallgattuk ezeket a 24 sávos szalagokat, és olyan dalokat hallgattunk meg, amelyek azóta nem hallott senki, mióta rögzítették őket, és képzeld el, némelyikre még ők sem igazán emlékeztek! Életem egyik legjobb napja volt! Ezen kívül az is elképesztő volt, amikor néhány évtizeddel később lehetőségem nyílt meghallgatni a Polar Music archívumának a dalok immáron bedigitalizált alternatív változatait és a többi ritkaságot. Ezek egyébként azért érdekesek, mert a mindenki által jól ismert változatokkal szemben mindig volt valami eltérés. Néha apró, néha sokkal nagyobb, többek között ezért is fantasztikus volt ezeket meghallgatni és írni róluk.
– Ha már erről beszélgetünk, akkor látsz-e esélyt arra, hogy ezekből egy olyan sorozat megjelenjen, mint amilyen a „The Beatles Antology” kiadványok voltak?
– Azt kell mondjam, nem tudom, de ez valóban nagyszerű lenne. Azt nem tudom, hogy lenne-e elég anyag három dupla CD-hez, de egyhez vagy kettőhöz biztosan. Azonban sajnos nincs arról tudomásom, hogy ilyen tervek lennének, és mostanában már a kiadványokra sincs akkora rálátásom, mint korábban.
– Hogyan látod a ‘Voyage’ albumot és a koncertműsort?
– Szerintem az album sokkal jobb, mint amire számítottunk, többek között amiatt is, mert nehéz visszamenni és megpróbálni úgy szólni, mint ahogyan 40 évvel korábban szólt az ABBA. Szerintem nagyon jó munkát végeztek, és nincs miért szégyenkezniük. Szerintem minden szám jól sikerült. Az abszolút kedvencem az albumon ‘Don’t Shut Me Down’, de az ‘Ode to Freedom’ és a ‘No Doubt About It’ is nagyon tetszik! Ami az „ABBA Voyage” show-t illeti, szerintem az is rendkívül szórakoztató és látványos produkció, amit elképesztő módon, sikerült megcsinálniuk. Nagyon jó munkát végeztek. Varázslatos érzés, amikor ülsz ebben a teremben és nézed ezeket az embereket, akik nem valódiak a képernyőn, de érzelmileg végig velük vagy körülvéve a fényeffektusok benyomásaival, egy nagyszerű élő zenekarral és a hangos zenével – csodálatos élmény!
– Melyik a kedvenc ABBA-zenealbumod és dalod?
– A kedvenc ABBA-nagylemezem a „Voulez-Vous”, mert kiválóan keveri a későbbiekben megjelent érettebb albumok világát az olyan korai poposabb hangvétellel, mint amilyen a „Mamma Mia”, az „SOS” vagy a „Dancing Queen” volt. Azt hiszem, sikerült ötvözniük ezt a fajta kiváló popzenét egy megfelelő csipetnyi érettséggel. Szerintem ez még egy nagyon izgalmas album amiatt is, mert van benne egyfajta kétségbeesés, ami nagyon magával ragadó. Ami a kedvenc dalom illeti, ha egyet kellene választanom, ami lehetetlen, mert olyan sok van belőle, de általában a ‘The Winner Takes It All’-t szoktam mondani, mert ez a mintapéldája annak, hogyan kell egy tökéletes popdalt írni! Egy nagyszerű popdalnak nagyon egyszerűnek kell lennie, és ez a dal egyszerű, mert csak két kis sor ismétlődik benne, és a zene jól követi a szöveget és a változásokat, ahogy Agnetha énekli. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy ez a legjobb dolog, amit valaha is énekelt.
– Van olyan különleges történeted, amely az ABBA-tagokhoz kapcsolódik, és szeretnéd megosztani az olvasókkal?
– Azt hiszem, az első az a nap, amit Björnnel, Bennyvel és Michael B. Tretowval töltöttem, amikor a szalagokat hallgattuk, de ezt már részletesen elmeséltem. Van azonban egy másik, sokkal viccesebb történetem is. Ez 2008-ban történt, és a jelenlegi Fotográfiai Múzeum épületéhez kapcsolódik, amely akkoriban az ABBA – The Museum lett volna, de később megváltoztatták a helyszínt. Néhányunkat, akiket bevontak a múzeum összeállításába, meghívtak ebbe az épületbe egy helyszíni sétára. Ez olyan volt, mint egy építkezés, mert éppen felújításokat végeztek, így semmi sem volt kész. A vendégek között volt néhány „ABBA-fotós” és több zenész, akik korábban az ABBA-val turnéztak. Aztán történt valami, amire nem számítottam. Megjelent az egyik ABBA-tag, az, akire a legkevésbé számítanál, mert eléggé visszahúzódó hírében állt. Igen, Agnetha volt. Nem beszélgettünk, csak köszöntem neki, és lényegében ennyi volt. De aztán körbe vezettek minket az épületben, és ehhez fel kellett vennünk a védősisakokat és a narancssárga védőmellényeket. Agnetha csatlakozott hozzánk, és ő is felvette ezeket, és úgy sétált a csoporttal, mintha közülünk való lett volna! Ez egy nagyon vicces és rendkívüli élmény volt, annak ellenére, hogy nem tartott 10 percnél tovább.
– Amikor a „Bright Lights Dark Shadows – The Real Story of ABBA” című könyveden dolgoztál, számítottál arra, hogy ez lesz minden idők legnépszerűbb ABBA-életrajza?
– Volt egy olyan érzésem, hogy bizonyos értelemben elég népszerű lesz, mert ez volt az első alkalom, hogy valaki megpróbált egy átfogó ABBA-életrajzot készíteni a Az ABBA-tagok gyerekkoráról kezdve a sikeréveken át egészen napjainkig. Másrészt viszont egyedülálló is volt az összes részletével és az összes történetével együtt. Természetesen nem tudtam, amikor írtam, hogy ekkora sikert ér majd el, de azért éreztem, hogy szeretni fogják.
– Mit tervezel az „ABBA on Record” után?
– Rengeteg különböző ABBA-könyvprojekt-tervem van, de amiről mindenképpen szeretnék írni, azok az élő ABBA-koncertek – kezdve az 1970-es Festfolk-kabaré estekről egészen az 1981-es Dick Cavett-shows televíziós koncertig bezáróan. Tudod, néha azt hiszem, hogy 65 évesen nyugdíjba kellene mennem. Most 58 éves vagyok, de nem hiszem, hogy ezt fogom tenni, mert szerintem a halálomig könyveket fogok írni.
– Ha lenne lehetőség arra, hogy Magyarországra látogass a Könyvhétre vagy más alkalomból egy dedikálás erejéig, elfogadnád a meghívást?
– Természetesen, még szép! Nagyszerű élmény és jó móka lenne!