1979. január 9-ér írtak a naptárak, amikor az ABBA színpadra lépett New Yorkban az ENSZ székház színháztermében, hogy legújabb, még megjelenés előtt álló új dalát bemutassa. Az The Music of Unicef – A Gift of a Song koncerten rajtuk kívül még olyan kiválóságok léptek fel többek között, mint Donna Summer, Olivia Newton-John és a Bee Gees. A gála előadói közül a legtöbb saját, már sikerre vitt dalaival készült, addig az ABBA egy akkor még soha be nem mutatott számot adott elő, és ez nem volt más, mint a Chiquitita.
Az 1978-as év több szempontból bizonyult hektikusnak a svéd kvartett részére; amellett, hogy az év egy részét promóciós körúton töltötték, március óta kisebb-nagyobb megszakításokkal dolgoztak új dalokon, amelyeknek a nagy része nem került fel a készülő új lemezre. Decemberig mindössze öt olyan dal került rögzítésre, amelyekkel az ABBA zeneszerzői többé-kevésbé elégedettek voltak. Köztük volt a nyár végi kislemez, a Summer Night City, a novemberben rögzített retrospektív hangvételű Angeleyes, valamint a dinamikus If It Wasn’t For The Nights is, amely a soron következő ABBA-kislemez lett volna 1978 karácsonya körül. Így az utóbbi felvételt bemutatták Japánban is, és néhány héttel később az Egyesült Királyságban is.
Azonban erre a lépésre mégsem került sor, mert december 4-én Benny és Björn egy újabb szerzeményt vittek be a stúdióba, amely a Kålsupare[1] munkacímet kapta. Annak ellenére, hogy tetszett nekik a dallam, mégsem az első nekifutás rockosabb megközelítése volt az igazi, így néhány nappal ezután újra megpróbálkoztak vele, így lett belőle több munkacímet követően In The Arms of Rosalita[2]. A dal kidolgozása közben a spanyol és a latin-amerikai hatások egyre erősebbek lettek, és ebben a változatban Agnetha mellett még Frida is kapott szólót. Az In The Arms of Rosalita szövegéből egy olyan nő alakja bontakozik ki, akit párja elhagyott, hogy a boldogságot egy másik nő, Rosalita karjaiban találja meg. A spanyol témájú melodráma egyszerre vetíti előre az másfél évvel későbbi The Winner Takes It All borongós hangulatát és viszi tovább a néhány hónappal korábban írt Angeleyes világát, ugyanakkor a latin-amerikai szövegelemek az 1980-as Put On Your White Sombrero-ban találják majd meg végleges helyüket.
Annak ellenére, hogy ezzel a változat is kiadatlan maradt – eltekintve egy rövid részlettől az 1999-es The Winner Takes It All dokumentumfilmben -, a kvartett december közepén átstrukturálta a dalt, amelyhez az inspirációt a Simon és Granfunkel egyik nagy sikere, az El Condor Pasa[3] adta. A végleges felvételben, amely sok tekintetben hasonlít a három évvel korábbi Fernando-hoz a már említett spanyol és latin-amerikai hatások miatt, már az a letisztult balladisztikus ABBA hangzás dominál, amelyet a zenekar ekkorra már mesteri szintre vitt. Ugyanakkor érdemes megfigyelni azt, ahogy a dalban Frida háttérszólamai egyre dominánsabbá válnak, már-már elnyomva Agnethát. További érdekességre tarthat igényt az akkordmenet népzenei hangzása, valamint a népzenei elemek, és a country-s hatások a refrénben és a codában – köszönhetően Björn bendzsójátékának.
Az új hangszereléshez készített dalszöveg első változata még Chiquitita Angelina[4]–ként futott, majd ezt részben átdolgozva született meg az a variáns, amely a lemezre került. Ekkor már nem hatotta át melodráma a sorokat, és a szomorú hangulatot átszövi a bátorítás és az empátia, amelyben egy barát vigasztalja a magára maradt Chiquititát, így a dalból árad az életöröm és a remény.
Mi ihlette meg a szöveget? 1978-ban Agnetha és Björn házassága végérvényesen megromlott, amelynek okaiként az érzelmi eltávolodást és az egymástól teljesen eltérő életszemléletet nevezték meg. Hiába tettek meg mindent, és voltak be párterapeutát a folyamatba, a kapcsolatot nem lehetett megmenteni, úgy döntöttek, hogy elválnak. Abban az időben, amikor a svéd négyes a Chiquititán dolgozott, a döntés már végleges volt, és pont emiatt lehetett egyszerre fájdalmas és egyben megkönnyebbült érzés dalformába önteni ezt a helyzetet.
„Érzelmekkel dolgozunk, ugyanakkor a dalszövegeinkkel is kommunikálunk. Jópár közülük a Voulez-Vous nagylemezen elég személyes”– nyilatkozta Agnetha a nagylemez megjelenése kapcsán.
Nagyon sokan a The Winner Takes It All-t nevezik meg, mint Agnetha és Björn válásának krónikáját, de valójában a Chiquitita az, amely összefoglalhatta azokat az érzéseket, amelyek a szétköltözés előtt álló házaspár érzelmi világát meghatározták.
Szerencsére a dal témája univerzálisabb megközelítésben is jól működött, amelyben Chiquitita személyébe bárki beilleszthető, sőt gyermekvédelem szempontjából is, így kiválóan beleillett az 1979. január 9-ei jótékonysági gála tematikájába. A fellépők a koncerten bemutatott dalokból származó jogdíj bizonyos hányadát ajánlották fel jótékonysági célból egy bizonyos ideig, ezzel szemben az ABBA a Chiquitita bevételeinek 50%-át meg nem határozott időre szánta a nemes célért, ezt 35 évvel később, 2014-ben 100%-ra módosítottak.
A gálát követően a Chiquitita – a Lovelight társaságában – kislemezen is megjelent, pont azon a napon, amelyen Agnetha és Björn válása bejelentésre került. A sokkoló hír olyan aggodalom- és spekuláció-cunamit indított el szerte a világban, hogy nagyon sokan a zenekar szétválásáról kezdtek beszélni vadabbnál vadabb elméletek társaságában. Szerencsére azonban ez a kislemez sikerességét nem befolyásolta, sőt, úgy tűnt, a Chiquitita a zenekar egyik legnagyobb sikerévé nőtte ki magát, a legtöbb országban a slágerlisták első tíz helyének valamelyikét elérve.
Az egyetlen kivétel Észak- Amerika volt, ahol az Atlantic Records már a Summer Night City-t sem adta ki, mivel a zenekar nem tudta garantálni azt, hogy belátható időn belül egy új lemez követi a kislemez-megjelenést.[5] Így a Chiquitita csak jelentős 1979 novemberében jelent meg az Egyesült Államokban, ahol csak a 29. helyre tudta feltornázni magát, míg Kanadában csak a 36. lett. Magyarországon 1979 nyarán jelent meg a kiadvány a Pepita Favorit sorozata részeként 40 Ft-os áron. A hazai variánson a borító narancssárga, és a rajta szereplő fotó is eltérő.
Annak ellenére, hogy a megjelenéskor nem készült hozzá videoklip, a zenekar egy hónappal bemutatta a dalt az ABBA in Switzerland TV showban Leysinben, és ugyanekkor a BBC készített egy promóciós klipet a dalhoz háttérben egy hatalmas hóemberrel. Ebből a beállításból kettő változat is készült, majd még egy másik is a hotelben, ahol az ABBA egy asztalnál ülve énekel. Ezt 1979 karácsonyán a Christmas Snowtime Special program részeként mutatták be a BBC-n. Néhány nap múlva a svájci kiruccanást követően az ABBA a nyugatnémet Musicladen című műsorban is előadta a dalt.
A Chiquitita spanyol változatát 1979 márciusában vették fel, ehhez a spanyol szöveget az RCA argentin diviziójánál dolgozó Buddy McCluskey és felesége, Mary írta. Ez a verzió több helyen is eltér az angoltól; egyrészben hiányoznak a refrén alatt hallható háttérvokálok, másrészben pedig a harmadik és a negyedik versszak helyett Agnetha és Frida az első kettőt ismétli meg. A spanyol változat hatalmas siker lett nemcsak Spanyolországban, hanem a legtöbb közép-amerikai és dél-amerikai országban is, így az ABBA előtt végre kinyílhatott egy újabb kapu, hogy ott is akkora sikert arasson, mint a világ többi részén.
A dal nagylemezen az 1979. április 23-án piacra dobott Voulez-Vous nagylemez B-oldalán hallható, amely a kiadvány dinamikus ritmikus tematikáját a másik balladához, az I Have a Dreamhez hasonlóan megtöri, azonban attól ellentétben jóval kevésbé osztja meg a rajongói tábort.
Ezek után természetesnek tekinthető az, hogy az ABBA a Chiquititát az 1979-es és 1980-as világturné minden állomásán játszotta, és a dal még 1979-ben felkerült a Greatest Hits Vol. 2. válogatásalbumra is, a spanyol nyelvű verzió pedig az 1980-as Gracias Por La Musica-n hallható. A Chiquitita a legtöbb ABBA-válogatáslemezen is hallható, bizonyítva azt, hogy egyike a legjobb és legkeresettebb ABBA-felvételeknek.
Felhasznált irodalom
Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003, p. 115.
Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 307-312.
Palm, Carl Magnus. ABBA, Helikon, Budapest, 2023, p. 153.
Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 391-392, 395, 400.
Sara Russel. “Music for UNICEF – A Gift of Song Concert.” ABBA on TV, abbaontv.com/programmes/1979/357. Accessed 10 Jan. 2024.
[1] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 307.
[2] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 309.
[3] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 310.
[4] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 310.
[5] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 395.