…ANGOLUL
Hazánkban nemcsak egy, hanem kettő Fernando átdolgozás is született az elmúlt évtizedekben. Az első egy angol nyelvű átdolgozás. 1979-ben indiai felkérésre Kovács Kati, a Kati és a Kerek Perec valamint a Neoton Famíla összeállt egy közös produkcióra, amelyen a művészek a hetvenes évek sikerdalait énekelték angol nyelven. Az indigólemez Disco Party címmel jelent meg 1979 végén, és a negatív kritikák ellenére rendkívül sikeres lett hazánkban; alig egy év alatt több mint 100 ezer példányban fogyott el, ami már az új aranylemez szintje volt akkortájt. Ennek ellenére a külföldi megjelenés nem hozott népszerűséget a korongnak.
A kiadványon három ABBA-feldolgozás is helyet kapott; Végvári Ádám énekli a Does Your Mother Know-t, Csepregi Évaé a The Name of the Game, míg ugyancsak Csepregi Éva az, aki a kerek pereces Nagy Katival közösen adja elő a Fernandót.
A ballada hazai verziójában a hangszerelés igyekszik követni az eredetit, azonban annál könnyedebb és diszkósabb, a hangszersávok kevésbé rétegeltek. Nagy Kati szépen, ugyanakkor vérszegényen énekel, próbálja hozni azokat a manírokat, mint Frida, azonban ezek nem sikerülnek a különböző hangszínek miatt. Hasonló a helyzet az angol kiejtéssel is, amely eléggé akcentusos, ami főleg amiatt van, mivel a magyar énekesek – néhány kivételtől eltekintve – nem rendelkeztek azzal a magas szintű angoltudással, ami lehetővé tette volna azt, hogy a dalok a külföldi sztenderdeket megközelítő módon szólalhassanak meg.
A refrénben Nagy Kati mellé csatlakozik Csepregi Éva is, aki „felrázza” a dalt, amely az álmosító verzék után végre erőteljesen szólal meg.
…ÉS MAGYARUL
A második átdolgozás is Csepregi Évához kötődik. Az énekesnő az Éva-Neoton tagjaként 1992 tavaszán rögzítette a dalt kilenc másik társaságában az ABBA slágerek magyarul című kiadványra. A kornak megfelelően a zenei alapok számítógépek és szintetizátorok segítségével készültek, amelyre csak néhány gitársáv került fel, így a végeredmény jóval modernebben szólal meg, mint a dalok eredeti verziói a hetvenes-nyolcvanas években.
A vokálok tekintetében itt Csepregi Éva dominál, ő énekli szinte az összes énekszólamot. A dalszöveg viszont remekül hozza az eredeti nosztalgikus hangulatot, ugyanazok a kulcsszavak köszönnek vissza, azonban a sorokból kibontakozó történet kicsit más, itt már nincs jelen a szabadságharcos életérzés, inkább a nemrégiben kettészakadt Neoton Famíliához köthető keserédes gondolatok köszönnek vissza, illetve egy olyan torokszorító szomorúság is árad a sorokból, ami az eredeti dalnak nem része.
„Lehet benne valami, mert ezek a dalok azért rólunk is szóltak, főleg a Fernando (…), picit azt éreztetve, hogy valami, talán egy korszak véget ért, és most új időket élünk. De azért beszivárgott még a jugoszláv polgárháború is a szövegekbe, az a szomorúság, ahogy ezek a fiatalok harcba mennek…” – nyilatkozta az énekesnő az ABBALÓGIA oldalnak néhány évvel ezelőtt.
Annak ellenére, hogy a kiadvány szép promóciót kapott a megjelenés után, sajnos a terjesztését le kellett állítani, mivel a Hungaroton úgy jelentette meg a kazettát, mielőtt az ABBA kiadója az engedélykérésre adott nemleges választ elküldte volna Magyarországra.
A Fernando magyarországi története jól mutatja azt, hogyan élhet tovább egy világhírű dal különböző korszakokban és zenei környezetben. Az 1979-es angol nyelvű feldolgozás inkább az eredeti hangzásvilágot próbálta megidézni, még ha egyszerűbb hangszereléssel és szerényebb énekteljesítménnyel is dolgozik. A későbbi, 1992-es magyar változat már egy egészen más zenei és történelmi közegben született: modernebb hangzással, személyesebb hangulatú szöveggel és erőteljesebb érzelmi töltettel.
Bár egyik feldolgozás sem érhette el az ABBA eredeti felvételének ikonikus státuszát, mindkettő érdekes lenyomata a megjelenések éveinek, illetve annak is, hogyan formálódhat egy világsláger jelentése és hangulata a magyar könnyűzene sajátos közegében.