EGY TV-SHOW ÉS AMI MÖGÖTTE VAN
1981 különös év volt a popzene történetében. A diszkó kifulladt, a punk lendülete megtört, miközben az újhullám és a szintipop új arcai egyre magabiztosabban törtek előre a slágerlistákon. Az ABBA-t azonban ekkor még látszólag nem érintette a változás. A Super Trouper albummal újra eladási és kritikai csúcsokat döntöttek, és minden jel arra utalt, hogy a svéd kvartett továbbra is biztos kézzel irányítja saját pályáját.
A felszín alatt azonban már repedések húzódtak.
1981 februárjában Anni-Frid Lyngstad és Benny Andersson házassága véget ért. Bár mindketten elkötelezettek maradtak az együttes folytatása mellett, a személyes törés elkerülhetetlenül beépült a zenekar dinamikájába. Eközben már javában zajlott az új album munkája: márciusban három új dalt is rögzítettek, miközben egy évtizednyi közös múlt súlya nehezedett rájuk.
Mert 1981 nemcsak egy új korszak kezdete volt – hanem egy jubileum is. A kvartett tizedik évét töltötte együtt, mivel kilenc év telt el az 1972-es People Need Love óta. Ezt az évfordulót valamilyen formában meg kellett ünnepelni.
Egy nem inspirált beszélgetés
Az eredeti elképzelés egy retrospektív tévéműsor volt: archív felvételek és új jelenetek elegye, egyfajta visszatekintés az ABBA addigi útjára. Az ötlet azonban hamar lekerült a napirendről.
Helyette egy sokkal praktikusabb – és üzletileg is előnyösebb – koncepció született: egy televíziós különkiadás, amelyben az együttes egy neves műsorvezetővel beszélget, majd egy élő minikoncertet ad. Ez nemcsak az évfordulóhoz illett, hanem kiváló exportcikknek is ígérkezett – egyetlen műsorral kiváltható volt a nemzetközi promóciós turné.
A választás Dick Cavettre esett, aki ekkorra már legendás figurának számított az amerikai televíziózásban. Intelligens, humoros stílusa és kulturált kérdezéstechnikája ideálisnak tűnt egy ilyen beszélgetéshez.
A produkciót az STV és a Polar Music mellett a német ZDF tévécsatorna finanszírozta. A zenekari próbák április 25-én kezdődtek a svéd televízió egyik stúdiójában azokkal a zenészekkel, akikkel az 1980-as japán turnén is részt vettek.
A nagyjából 25 perces beszélgetést április 27-én vették fel, azonban minden eltervezett és megbeszélt volt, spontán kérdéseknek nem volt helye, így a válások és egyéb komoly témák sem jöhettek szóba. Cavett kedélyesen elbeszélgetett a zenekarról, voltak tréfás jelenetek, de semmi olyan, ami igazi újdonságot jelentett volna. A felek között nem igazán működött a kémia, mivel Björn elmondása szerint az „angoltudásunk nem volt elegendő ahhoz, hogy csapatként egy könnyű és érdekfeszítő beszélgetést folytassunk (…) kissé feszes lett így az egész.”
A beszélgetés első pillantásra egy klasszikus promóciós interjúnak tűnhetett. Azonban Cavett kérdései nem voltak tolakodóak, a műsorvezető nem szakította félbe vendégeit, nem erőltette rájuk a narratívát. Inkább hagyta, hogy a formáció tagjai azt mondják el, amit gondolnak – erőltetés és erőlködés nélkül.
A fő csapásvonal az volt, hogyan születnek a dalok, valamint szóba jött az is, hogy a stúdió számukra nem pusztán felvételi helyszín, hanem kreatív labor. Benny és Björn azt emelte ki, mennyire tudatosan építik fel a hangzást, míg Agnetha és Frida a vokális munka finomságairól beszéltek, valamint arról is, hogyan kerültek be a zeneiparba másfél évtizeddel korábban.
Annak ellenére, hogy a beszélgetés látszólag közvetlen hangvételű volt, és Cavett hozta a rá jellemző stand-up comedy-s helyzeteket, a zenekar mégsem érezte magát igazán jól. A közelmúlt eseményei – különösen Benny és Frida szétválása – még ott lebegtek a levegőben. A kimondatlan feszültség finoman, de folyamatosan jelen volt: apró gesztusokban, elkapott pillantásokban, rövid csendekben.
Cavett nem nyúlt ezekhez a rétegekhez. Talán nem akarta, talán nem is volt rá lehetősége.
Így a beszélgetés megmaradt annak, ami volt: korrekt, professzionális – emellett távolságtartó és érzelmileg visszafogott.
„A fények rám vetülnek”
A műsor második része már izgalmasabb volt, mivel az interjút egy kilencszámos élő koncert követte, amelyet április 28-án és 29-én vettek fel. A programban eredetileg tíz dal szerepelt volna, azonban az Andante, Andante-t még a koncert előtt kivették a műsorból. A program nem a legnagyobb slágerekre épült. Tudatos választás volt: inkább a nyolcvanas évek elejének érettebb, árnyaltabb hangvételét hangsúlyozták, kiegészítve két új dallal a készülő albumról.
A koncert vizuálisan visszafogottabb volt, mint a korábbi turnék. A mozgás minimalizálása nem művészi döntés volt, hanem technikai: Michael B. Tretow kérésére a lehető legtisztább hangrögzítésre törekedtek a hosszas utómunka elkerülése érdekében.
„(A koncert) professzionális és jól kivitelezett volt, ám valahogy nélkülözte az energiát és a lelkesedést. A furcsán csodálatos színpadi kosztümök kora már rég lejárt; a banda hétköznapibb cuccokban bukkant elő, különösen Björn festett úgy, mint aki egyszerűen kirántott reggel valamit a gardróbból – egy riporter pikírten meg is jegyezte: zöld dzsekijében olyan volt, mint egy horgászati felszerelést áruló utazó ügynök. Ez még az ABBA volt – de már nem az a vicces, kicsit paprikajancsi ABBA, mint régen.” – írta Carl Magnus Palm az ABBA at 50 című könyvében.
A svéd négyes a Gimme, Gimme, Gimme (A Man After Midnight) rockosabb változatával nyitott, majd szünet nélkül a koncert a Super Trouper-rel folytatódott. Az 1980-as nagylemez címadó dala jól szólt színpadon is, köszönhetően Frida érzelmesebb előadásmódjának és a gazdagabb hangszerparknak. Hasonló élményt nyújtott Björn Two For The Price For One-ja is, amelyben a háttérvokálok fontosabb szerepet töltöttek be, mint a pár héttel korábban rögzített stúdióváltozatban.
A koncert egyik legszebb pontjai a Slipping Through My Fingers és a Knowing Me, Knowing You voltak. Mindkét dalban jóval több érzelem volt jelen, ugyanakkor Agnetha teljesen más énektechnikát használt a ballada előadásához. A színpadi verzió kerekebbnek és jobban kidolgozottnak hat, ugyanakkor a felvétel íve is kiforrottabb a zongorás bevezetőnek köszönhetően.
Ezzel szemben a Me And I tele van feszültséggel, a stúdiófelvétel játékossága itt háttérbe szorul, a hangvétel jóval ütősebb és rockosabb. Frida énekszólamai is agresszívebbek, erősebben hozzák ki a szám szokatlan tónusait. Ezzel szemben a Knowing Me, Knowing You viszont végtelen szomorúságot áraszt magából, az előadás tele van fájdalommal. Ez az időszak nem volt könnyű Frida számára, az pedig főleg nem, hogy nem sokkal a szakítás után színpadra állt, és a dal immáron kétszeresen valóra vált sorait énekelte úgy, hogy Benny a zongoránál ült. Az énekesnő a koncert alatt igyekszik könnyed lenni és humoros geg-ekkel oldani a hangulatot, azonban a szomorúság végig jelen van az előadásában. Ugyanakkor az is jól látható, hogy Agnetha is érzékeli ezt, és igyekszik segíteni, támaszt nyújtani társnőjének.
A Summer Night City ugyancsak figyelemre méltó, mivel a klasszikus ihletésű bevezetőnek köszönhetően inkább egy mini rockszimfóniaként szólal meg, mintsem hagyományos popdalként, amelyet még a Bee Gees ihletett 1978-ban. A szám követi az 1979-es koncertverzió komplexebb, rockosabb megszólalását, azonban annál is dinamikusabban szól, teljesen levetve magáról a diszkós hangvételt. Hasonló a helyzet a koncertzáró On And On And On-nal is; míg a lemezen hallható verzióban a szintetizátorok és az effektezett éneksávok dominálnak, addig a színpadon jóval keményebb, boogie-sabb előadást hallhatunk.
A Thank You For The Music élő változata hangszerelés tekintetében szinte ugyanolyan, mint 1979-ben, azonban Agnetha énekhangja sokkal játékosabb, így a dal musicaleket idéző hangulata még jobban kijön.
A közvetítés
Annak ellenére, hogy a zenekar ezt a tévéshow-t szánta az új nagylemez népszerűsítésére promóciós fellépések és utazások helyett, csak néhány ország vásárolta meg a műsort, amely mindenhol más formában került adásba. A legtöbb helyen a kilenc dalból többet kivágtak, ugyanerre a sorsra jutott az interjú egy része is. Svédországban 1981. szeptember 12-én a nézők a teljes koncertet láthatták az interjúval és két videoklippel (When All Is Said And Done, One Of Us) együtt, míg Németországban a koncertfilmből csak hét dalt tartottak meg a beszélgetés mellett. A show-t tizenkét évvel később az MTV is újra bemutatta, az itteni verzió a beszélgetés mellett nyolc élő felvételt tartalmazott.
Annak ellenére, hogy önállóan nem jelent meg sem DVD-n, sem pedig videokazettán, a műsor bizonyos részletei gyakran szerepeltek a ZDF Kultnacht című műsorában az elmúlt évtizedekben.
A 2005-ös The Complete Studio Recordings összkiadás részeként azonban a koncert öt felvétele (Gimme, Gimme, Gimme (A Man After Midnight), Super Trouper, Two For The Price For One, Slipping Through My Fingers, On And On And On) Live In April 1981 címmel az egyik DVD-n helyet kapott. A kisfilmet a szokásos Dolby 2.0 hangsáv mellett 5.1 Surround Soundban is lehet élvezni. 2012-ben pedig a Two For The Price For One és a Slipping Through My Fingers klipjei újra nyilvánosság elé kerültek a The Visitors zenealbum deluxe CD/DVD újrakiadásán.
A hanganyag
A hanganyag sem került teljes egészében a közönség elé, bizonyos részleteit azonban már 1981-ben megismerhette a közönség. A Polar Music 1981 novemberében állított össze egy 90 perces, rádióknak szánt anyagot ABBA Live In Concert címmel; ez az 1979-es londoni koncerteket és a Dick Cavett Meets ABBA több dalát tartalmazta. Így került a Super Trouper, a Two For The Price For One, a Slipping Through My Fingers és a Me And I a műsorba, amelyet a BBC rádiója 1982. január 1-jén le is adott, majd egy évtizeddel később a program kalózkiadványokon (Greatest Hits Live, Sweet Dreams Are Made Of These) is megjelent.
A nyolcvanas évek közepén a koncert négy dalát Michael B. Tretow újrakeverte az 1986-os ABBA Live kiadványhoz. Annak ellenére, hogy az anyagot a hangmérnök túlkozmetikázta, a Gimme, Gimme, Gimme (A Man After Midnight), a Super Trouper, a Two For The Price For One és az On And On And On eredeti hangulatát sikerült átmenteni a kiadványra. Ez különösen igaz az utóbbi dalra, amely rockosabb megszólalásban jócskán felülmúlja az eredeti stúdiófelvételt.
Végül, de nem utolsósorban, amikor Benny, Björn, Michael B. Tretow és Carl Magnus Palm 1993-ban a négylemezes Thank You For The Music gyűjteményes válogatás anyagát állították össze, a koncert dalaiból többet is szerettek volna megjelentetni, azonban ez nem valósulhatott meg kapacitáshiány miatt. Azonban két felvétel, a Slipping Through My Fingers és a Me And I élő verziója egy számként mégis helyet kapott a kiadvány ritkaságokat és kiadatlan felvételeket tartalmazó negyedik lemezén.
Zárszó
A Dick Cavett Meets ABBA nem tartozik a leglátványosabb vagy legemlékezetesebb televíziós produkciók közé. Ugyanakkor mégis különlegesnek mondható, mivel az ABBA számára nem a csúcspontot mutatja – hanem a csúcspont utáni pillanatot, amikor a formáció tagjai közötti dinamika már teljesen más. Azt az állapotot láthatjuk és hallhatjuk itt, amikor minden még működik, de már semmi sem ugyanaz, a zenekari egység pedig már törésvonalakkal szabdalt.
Ez nem a diadal története, hanem a lezárás előtti pillanat lenyomata. Egy olyan állapoté, amely után a korábbi sikerdalok és a hozzájuk tartozó korszak már óhatatlanul más megvilágításba kerülnek, hiszen itt már valami végérvényesen elveszett, ami korábban a zenekar esszenciális része volt.
Felhasznált irodalom:
Palm, Carl Magnus. ABBA, Helikon, Budapest, 2023, p. 153.
Palm, Carl Magnus. ABBA On Record – Packaged Promoted Reviewed. CMP Text, 2024.
“Dick Cavett Meets ABBA.” ABBA on TV, Sara Russel, www.abbaontv.com/programmes/1981/423. Accessed 26 Apr. 2026.