30 évvel ezelőtt, 1993. május 24-én jelent meg a More ABBA Gold válogatáslemez a PolyGram kiadó jóvoltából. Az előző évben piacra került ABBA Gold olyan generációkat is sikerrel hódított meg – afféle Waterloo-s módon, akik a fénykorban még nem is éltek. Így a sokakat meglepő óriási érdeklődés, az elmúlt évtized óta nem tapasztalt slágerlistás helyezések és eladási rekordok után természetes volt az, hogy a multinacionális lemezkiadó, amely 1989 óta birtokolta az ABBA – életművet, egy tematikus folytatással jelentkezik.
Még az ABBA Gold előtt egy olyan kollekciót terveztek kiadni, amely tartalmazta volna az összes kislemezen megjelent dalt (A-oldalt és B-oldalt egyaránt)[1]. Ezt a tervet elvetették, így csak a legnagyobb 19 sláger szerepelt egy olyan kiadványon, amely egy letisztult, fekete alapon arany logós borítóval rendelkezett, információkban és képekben gazdag volt. Ez pedig nem volt más, mint a mára már alapműnek számító, többféle kiadást is megért ABBA Gold.
Elődjéhez hasonlóan a More ABBA Gold is egy teljesen más projektként indult, eredetileg a zenekar B-oldalait tervezték összegyűjteni The Other Side of ABBA[2] címmel. Ehelyett egy olyan húsz számos válogatás került a boltokba, amely tartalmazta az ABBA Gold-ról lemaradt slágereket, népszerű albumdalokat, B-oldalas felvételeket, valamint az addig kiadatlan I Am The City-t. A kiadvány összeállításakor szó volt arról is, hogy helyet kap rajta egy másik, korábban nem megjelent felvétel is, a Just Like That, azonban ezt Benny és Björn megvétózta[3], így ez, amely a rajongók „Szent Grálja”, mai napig is csak a kalózkiadványokon hallható teljes egészében.
Sokak szerint az ABBA Gold az életmű színe-java, mivel itt hallhatóak a legnagyobb és legismertebb slágerek, ez igaz is abból a szempontból, ha csak a legkiemelkedőbb sikereket nézzük. Azonban az ABBA életműve jóval több és választékosabb, mint az a tizenkilenc dal. Így a More ABBA Gold-ról elmondható, hogy sokkal izgalmasabb és sokrétűbb, mint elődje, mert a zenekar sokak számára ismeretlen oldalára helyezi a hangsúlyt. Az első kiadás füzetében John Tobler sorai olvashatóak, az újramegjelenésekhez viszont már Carl Magnus Palm írt egy még átfogóbb, részletesebb esszét.
Most pedig lássuk a lemezt! A korongot nyitó, Bee Gees-es ihletésű Summer Night City egyike a zenekar nagy slágereinek, amely olyan országokban landolt a slágerlisták élén, mint Írország és Svédország, azonban az Egyesült Királyságban viszont csak az 5. helyig jutott. Az ezt követő Motown-os, hatvanas éveket felidéző Angeleyes viszont ugyanitt 3. lett, köszönhetően a vokális harmóniákban gazdag, letisztult ABBA-hangzásnak, amely mai napig is a csapat védjegyének számít.
Az 1982-es The Day Before Your Came egyike a formáció legszokatlanabb és legszomorúbb felvételeinek; az Agnetha szólójára és a szintetizátorhangzásra épülő, majdnem hat perces dal egy magányos nő életébe enged betekintést, így érthető az, hogy megjelenésekor miért nem lett kiemelkedő siker (az ABBA mércéjével nézve). Azonban mára már elnyerte az a megbecsülést, amelyet megérdemel. Hozzá hasonlóan az 1977-es Eagle is a formáció progresszívebb, komolyabb tartalmat képviselő vonalához tartozik, azonban a kiváló hangszerelés, valamint szabadságvágyat és az eufóriát árasztó dalszöveg méltón nyerte el sok kritikus és rajongó tetszését már a megjelenést követően. Ennek ellenére a dal rövidebb változatát tartalmazó kislemez csak néhány országban jelent meg, de nagy sikert aratott Belgiumban, Hollandiában, Svájcban és Németországban.
Teljesen más világot képvisel az ötvenes éveket idéző Do, I Do, I Do, I Do, I Do, a rocky-s So Long és a pikáns Honey Honey ; ezek könnyedek, slágeresek és jól dúdolhatóak. Mindhárom felvétel az ABBA korai korszakából származik, amikor a zenekar még saját hangját kereste a Waterloo-t követően, és ezekkel a dalokkal Nagy-Britannián kívül olyan régiókban alapozta meg sikerrel hírnevét, mint Ausztrália, az Egyesült Államok és a kontinentális Európa.
Ezeket követi éles kontraszttal az 1981-es sorlemez címadója, a komor hangvételű, paranoiát árasztó The Visitors, amely a szovjet disszidensek félelmeire épült, és kiválóan mutatja meg, Frida mennyire jártas a szokatlan éneklési technikák tekintetében. A felvétel a legnagyobb sikerét – bizarr módon – az amerikai klubokban érte el, és ennek köszönhetően a Billboard diszkólistáján a 8. helyet érte el 1982-ben. A More ABBA Gold első, 1993-as kiadásán a dal rövidített formában hallható (US promo edit), azonban az 1999-es újrakiadásra már a teljes hosszúságú albumváltozat került.
Frida keserédes rockballadája, az Our Last Summer az 1980-as Super Trouper album egyik alappillére. A nosztalgikus, érzelmekkel teli felvétel ismét a zenekar klasszikus oldalát mutatja meg. Ugyanebből az időszakból hallható még az On and On and On, amely remekül keveri a Beach Boys-os vokális harmóniákat a vokóderrel torzítótt énekszólamokkal. A modern, elektronikus hangzású, mégis a klasszikus rock and roll-t idéző felvétel 1980 őszén Ausztráliában TOP 10-es helyezést vívott ki magának.
A fülbemászó Ring Ring a legkorábbi felvétel a válogatáson – ekkor a svéd négyes még a nehézkés Benny, Björn, Agnetha & Frida néven futott. Ez volt első nagyobb siker, amely Skandinávián kívül a listák magasabb régióiba került Dél-Afrikában, Ausztriában, Belgiumban és Hollandiában, megelőlegezve a formáció további sikereit.
Frida másik, életrajzi elemekre épülő balladája, az elvágyódó I Wonder (Departure) először az 1977-es turnén hangzott el a The Girl With Golden Hair mini-musical részeként, majd a Sydney-ben felvett koncertváltozat a The Name Of The Game kislemez B-oldalán jelent meg. A válogatáson mégsem ez, hanem a 1977-es stúdióverzió került fel.
A More ABBA Gold egyik különlegessége a szoftrockos Lovelight, aminek egy olyan korai verziója hallható a kollekción, amely eltér a Chiquitita kislemez B-oldalán hallható verziótól (ez a mix a kiadvány további kiadásain szerepel). A korai változat rövidebb, kompaktabb hangzású és sokkal kevesebb billentyűs effektet tartalmaz. Annak ellenére, hogy a Lovelight nem nyerte el a zenekar tetszését, sok rajongó kifejezetten kedveli.
A soron következő Head Over Heels 1982 kora tavaszán jelent meg a The Visitors-ról, azonban a vidám hangvétel és a tangós ritmika ellenére a korábbi sikerek szintjét már nem tudta elérni; az angol slágerlistán csak a 25. helyre tudott felkapaszkodni. Ennek ellenére mégis figyelemre méltó felvétel a szarkasztikus szövegvilág és az operás hangvételű dallamai miatt is. Amíg a Head over Heels egy visszatekintéses átértelmezése a hetvenes évekbeli ABBA-nak, addig az 1976-os játékos hangvételű When I Kissed The Teacher a hatvanas éveket idézi meg vokális harmóniáival és akusztikus gitáros hangszerelésével. Annak ellenére, hogy ez a dal soha nem jelent meg kislemezen, mégis sokak kedvence, mert ugyanazt a gondtalanságot és vidámságot közvetíti, mint a zenekar legnagyobb, hetvenes évekbeli slágerei.
A kiadvány egyetlen korábban kiadatlan felvétele az szintipop ihletésű I Am The City, amelyet 1982 tavaszán rögzítettek, és a zenekar következő sorlemezén jelent meg volna, azonban z soha nem készült el. A korszak személyesebb hangvételű, komorabb és középtempósabb dalaival szemben az I Am The City tempós, elektronikában és torzított éneksávokban gazdag világa, univerzálisabb szövegvilága nemcsak kikacsintás a hetvenes évekbeli ABBA-ra, hanem egyértelmű utalás arra, hogy az svéd négyes ügyesen használja azokat a korabeli megoldásokat, amelyek beleférnek még a zenei világukba.
A következő két 1982-es dal, a Cassandra és az Under Attack a zenekar utolsó stúdiómunkái során került rögzítésre. Az Under Attack folytatja azokat a trendeket, amelyeket a néhány hónappal korábban felvett I Am The City kezdett el, azonban sokkal letisztultabban, de mégis tetten érhető, ahogy az effektezett vokálok és a szintetizátorokban gazdag hangzásvilág már a nyolcvanas évekbeli trendeknek megfelelően szólalnak meg. A Cassandra ezzel szemben egy klasszikus ABBA-ballada, amely könnyen odatehető a Fernando és a Chiquitita mellé, emellett a latin- amerikai ihletésű hangszerelés az akkor még kiadatlan 1980-as Put On Your White Sombrero újraértelmezése, továbbgondolása. Amíg ez a felvétel csak a The Day Before You Came kislemez B-oldalára került csak fel, addig az Under Attack volt az ABBA utolsó hivatalos kislemeze a nyolcvanas években, ami sajnos csak néhány országban lett jegyzett dal.
A When All Is Said And Done a címadó mellett a legjobb dal a The Visitors albumon, és egyike az elsőknek, amelyet 1981 tavaszán rögzítettek a lemezhez. Amíg a The Winner Takes It All-t Agnetha és Björn válása ihlette meg, addig a When All Is Said And Done Frida és Benny szakításának szomorú krónikája. A tempós, dinamikus hangvételű felvétel csak néhány országban adták ki kislemezen, azonban méretes siker lett az Egyesült Államokban az akkortájt induló MTV-nek köszönhetően.
A kollekció utolsó felvétele a The Way Old Friends Do hallható; a felvétel eredetileg az 1979-es londoni koncertek valamelyikén került rögzítésre, és a stúdiós átdolgozást követően az 1980-as Super Trouper albumot zárta. A meghitt dal kiválóan működik itt is, és szépen lekerekíti a válogatáslemez ívét.
A More ABBA Gold egy igazi utazás a korszakon és a stílusok között. Annak ellenére, hogy egy nagyon jól és ízlésesen összeállított válogatást hallhatunk, mégis hiányérzetünk lehet, hiszen néhány olyan dal nincs jelen, amely népszerűsége miatt megérdemelte volna azt, hogy a második arany gyűjtemény részese lehessen. Ezek közül a legfájóbb a Happy New Year hiánya, amely a Thank You For The Music-hoz hasonlóan saját maga miatt lett örökzöld az ABBA életműben. Annak ellenére, hogy az 1980-as felvétel csak néhány helyen jelent meg kislemezen, mégis készült hozzá videoklip és mai napig sokat játszott felvételnek számít a karácsonyi és az újévi időszakban.
A More ABBA Gold 1993-as megjelenése óta további két kiadást ért meg; 1999-ben remaszterelt változatban került a boltokba, majd 2008-ban egy újabb változat jelent meg, amelyen már a helyes ABBA-logó látható. Ez utóbbi jelenleg is forgalomban van. Annak ellenére, hogy egy kísérőkiadványról volt szó már megjelenéskor – a második részek nem feltételül érik el az elsők sikerét -, a More ABBA Gold 1993 óta nagyjából 3 millió példányban fogyott el, és mai napig is van rá érdeklődés, főleg azok az új rajongók részéről, akik a tizenkilenc legnagyobb slágerét már jól ismerik, és szeretnék az ABBA-horizontukat kitágítani, de mégsem szeretnének a stúdiólemezekbe beruházni. Azonban elődjéhez hasonlóan vinil-újrakiadást nem kapott, remélhetően, ez változni fog a jövőben, hiszen egy olyan gyűjteményről van szó, amely egyike a legerősebb ABBA-válogatásoknak.
Felhasznált irodalom
- Palm, Carl Magnus. Abba The Complete Recording Sessions (Revised And Expanded Edition), CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 426–42.
- Palm, Carl Magnus. Abba The Complete Recording Sessions (Revised And Expanded Edition), CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 426–42.
- “Abba Charts.” ABBA Charts, www.abbacharts.com/. Accessed 15 May 2023.
- “ABBA.” Discogs, www.discogs.com/artist/69866-ABBA. Accessed 15 May 2023.
[1] Palm, Carl Magnus. Abba The Complete Recording Sessions (Revised And Expanded Edition), CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 426–427.
[2] Palm, Carl Magnus. Abba The Complete Recording Sessions (Revised And Expanded Edition), CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 426–427.
[3] Palm, Carl Magnus. Abba The Complete Recording Sessions (Revised And Expanded Edition), CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 426–427.
További érdekességek és magyar vonatkozások a More ABBA Gold-ról itt.
