Az 1981-es év több okból is sorsfordítónak számít az ABBA számára; egyrészben Frida és Benny válása nyomta rá a bélyegét a készülő lemezanyagra, amely az év végén The Visitors címmel került a boltokba. Ez azzal járt, hogy az tagok közötti kapcsolatrendszer teljesen átalakult. A korábbi szorosabb érzelmi kötődéseket felváltotta az egymás iránti kölcsönös tisztelet és megbecsülés, ugyanakkor jól érezhető az is, hogy a csalódottság és a frusztráció érzése is rányomta a bélyegét a készülő lemezanyagra. Így elmondható az, hogy a zenekari tagok számára az ABBA-szerep egyre fárasztóbbá vált, és így mindenki szépen lassan az önállósodás felé indult el, és egyre kevesebb energiát tett bele a közös ügybe. Frida 1982 első felében például elkészítette első angol nyelvű szólólemezét, Benny és Björn figyelme a régóta dédelgetett musical megírása felé terelődött, és rajtuk kívül Agnetha is elkezdte tervezni önálló karrierjének első lépéseit.
A változáshoz nemcsak belső okok vezettek, hanem a történethez az is hozzá tartozik, hogy az ABBA vezetői szerepe a popzenében szépen lassan megváltozott. Az új hullám, a szintipop és a brit újromantika képviselői egyre jobban meghódították a slágerlistákat, kiszorítva azokat, akik nem tudtak alkalmazkodni az új idők divatjához. Az ABBA egyelőre tartotta magát, de a lemezeladásokat látva levonható az, hogy a svéd négyes egyre kevésbé volt újszerű és a divatot diktáló. Emellett az is fontos tény, hogy a nagyszerű sorlemezek ellenére az ABBA kislemez-centrikusnak számított még a hetvenes években, így a slágerlistákra vezető út viszonylag könnyűnek volt mondható.
Ez azonban a nyolcvanas évek elején már megváltozott, mivel a svéd négyes a Super Trouper óta egyre távolabb került a hagyományos könnyűzenei formáktól. Ennek következtében a The Visitors már jóval komorabb, ugyanakkor progresszívebb lett, közelítve a színházi zenék és a musicalek világához. Ez viszont azt hozta magával, hogy egyre nehezebb lett a slágerlistákra szánt kislemezeket kiválasztani az egyre bonyolultabbá váló zenei anyagból.
Azonban a zenekart a zenei stílusok változása mellett az eladási számok csökkenése sem hagyta érintetlenül. Míg a Super Trouper világszerte 8 millió példányban fogyott el világszerte, addig az egy évvel későbbi The Visitors-ot „csak” 5 millióan vásárolták meg. Ennek okai közé tartozik a zenekari imázs megváltozása, az egyre komolyabb hangvételű dalok mellett az a zeneipari apátia, amely a kubai olajválság mellett az árak emelkedésével járt együtt.
Emellett a kislemezek tekintetében is változott a helyzet. Amíg a One of Us könnyedén bejutott a brit TOP 3-ba 1981 végén, addig az ezt követő Head over Heels ugyanitt csak a 25. helyre tudott felkapaszkodni. Annak ellenére, hogy ezek a csökkenő számok még mindig nem számítottak rossznak, az ABBA mércéjével nézve elgondolkodtatóak voltak a hogyan továbbot illetően.
1982 tavaszán egy új nagylemez munkálatai kezdődtek, azonban három új dal rögzítése (You Owe Me One, I Am the City, Just Like That) után úgy döntöttek, hogy inkább elhalasztják ezeket a terveket a következő évre. Ha ezt a három felvételt nézzük, észrevehető az, hogy a zenekar visszatért a kevésbé személyesebb témákhoz, a hagyományosnak tekinthető szólamfelosztásokhoz, azonban zeneileg az újdonságnak számító szintipop és az elektronika jelenléte az, amely erre az időszakra a legfontosabb hatást gyakorolta.
Az I Am the City dinamikus hangvétele, szintetizátorokban gazdag hangszerelése, ugyanakkor a nagyvárosi életformát éltető szövege miatt lehet érdekes számunkra. Ezek mellett ötletesnek tekinthető még az énekszólók felosztása is, így mindkét énekesnő kap szóló lehetőséget néhány sor elejéig. A még elektronikusabb, ugyanakkor könnyed You Owe Me One-t egy percig sem lehet és szabad komolyan venni, azonban az itt felvonultatott túleffektezett éneksávok és a minimalista hangszerelés új elemei ennek az időszaknak. Ezek mellett mégis a középtempós, rétegzett, Agnetha által ügyesen előadott Just Like That számít a legkidolgozottabbnak. Annak ellenére, hogy egy be nem teljesedő szerelmi viszony áll a középpontban, a dalszövegből mégis a korai felvételek könnyedsége és iróniája köszön vissza, Raphael Ravenscroft szaxofonjátéka pedig figyelemre méltó.
Ezek közül a You Owe Me One került először közönség elé még ugyanebben az évben (az Under Attack kislemez B-oldalán), annak ellenére, hogy a szerzőpáros egyáltalán nem akarta kiadni. Az I Am The City-t pedig a felvételek után 10 évvel a More ABBA Gold válogatáslemezre került fel, azonban nem kapott elég hírverést, így manapság csak kuriózumként említik. Egyedül a Just Like That teljes változata maradt kiadatlan, mivel Benny és Björn nem voltak elégedettek a dallal, így egy új verzió készült belőle az évtized második felében a Gemini duó számára.
Az elhalasztott sorlemez helyett azt találta ki a zenekar, hogy egy olyan válogatáslemezt ad ki, amelyen az elmúlt tíz év összes slágere együtt van néhány új kislemezdal társaságában. Ez sokkal biztonságosabb volt, mivel nem járt az újdonság kockázatával, mindenki megtalálhatta rajta a kedvére valót, ugyanakkor az ABBA-tagoknak sem kellett a teljes nyarat a stúdióban tölteni.
Ehhez a kiadványhoz három új felvétel született, amelyeket 1982 augusztusában rögzítettek. A Cassandra volt köztük az egyetlen, amelyik a klasszikus ABBA-hangzást képviselte. A Frida által énekelt ballada a Fernando és a Chiquitita vonalát folytatta tovább, ennek klasszikus ihletésű billentyűszólamai és egy érdekes gitártéma mellett a latin-amerikai hatások fontosak még a hangszerelésben. A dalszöveg témája is figyelemre méltó, mert az Eagle és a The Piper után ismételten az irodalomból merít inspirációt, ezúttal a görög mitológiából. Cassandra, trójai hercegnő volt, akinek jóstehetségét Apollóntól kapta, azonban az isten szerelmét a hercegnő elutasította. Erre válaszként Apollón megátkozta Cassandrát, hogy ne higgyen neki senki, aki így hiába figyelmeztette a családot a háborúra, senki nem hitt neki.
A második felvétel a tempós Under Attack volt, amelynek effektezett énekszólamai, szintipopos ihletése, ugyanakkor a The Visitors-korszakot jellemző hidegség miatt az év legslágeresebb felvételének mondható. Azonban mégis a legutolsóként rögzített dal az, ami a mai napig az ABBA-diszkográfia egyik legkiemelkedőbb pontja. Ez pedig a The Day Before You Came.
Az ABBA hattyúdala a stúdióban született Benny egy dalötletéből. A hangszerelés minimalista, mivel csak Benny szintetizátorjátéka, egy dobgép, valamint egy pergődob utalja a hangképet, ezek mellett még Björn akusztikus gitárja hallható időnként. Frida a versszakok alatt hallható háttérvokálban működik közre, valamint az átkötő részek áriaszerű énekszólamait is ő énekli.
Björn a dalhoz egy nagyon egyszerű, mégis monumentális hatású szöveget írt, amelynek középpontjában egy olyan magányos nő áll, akinek az életét a rutin tartja egyben. Ez azonban változik, mivel a dalon kívül találkozik valakivel, aki ezt megváltoztatja, és neki meséli ez az eseménytelen napokat, és közben ő is rájön arra, hogy mennyire szomorú volt. Ehhez a témához a szerzőpáros egy olyan éneklési módot kért Agnethától, amelyben hétköznapi módon, mindenféle technikai manírtól mentesen szólal meg a hangja. Az énekesnő így fáradtan énekel, ami azonban különleges élményt ad a szokatlan dalnak.
Michael B. Tretow, az ABBA hangmérnökének elmondása szerint elég furcsa és szomorú élmény volt, mikor a zenekar felvette a dalt, mert kimondatlanul, de mégis benne volt a levegőben az, hogy itt most valami lezárul.
Azonban a változásoknak itt nem volt vége, mivel a The Day Before You Came szeptemberi (és két hónappal később az Under Attack) kisfilmjéhez már nem Lasse Hallströmöt kérték fel, hanem egy olyan kétfős filmes csapatot (Kjell Sundvall és Kjell-Åke Andersson), akik teljesen más oldalról közelítették meg a dalokat, és így az általuk készített videoklipeknek teljesen más hangulata van, mint a korábbiaknak.
A The Day Before You Came kislemezen – hátoldalán a Cassandrával – 1982. október 18-án jelent meg Svédországban, és annak ellenére, hogy elég sok országban a TOP 5-ben landolt, az Egyesült Királyságban csak a 32. helyre tudta magát feltornázni. Ez az ABBA mércéjével csalódás volt, mert 1975 óta a legtöbb kislemez bekerült az első ötbe. Azonban a zenei trend- és generációváltás kellős közepén egy meglehetősen hosszú, melankolikus és elgondolkodtató dallal ez a helyezés egyáltalán nem tekinthető tragikusnak. A kontinentális európai siker valamilyen szinten kárpótolta a formációt, és nem szabad elmenni amellett sem, hogy a dal kultikus kedvence lett a rajongótábornak már nem sokkal a megjelenés után.
Három héttel később, amikor a gyűjteményes válogatásalbum, a The Singles The First Ten Years a boltokba került, a legtöbb országban sikeres lett, így Angliában is slágerlista csúcsára került. A kétlemezes, igényes kivitelezésű kiadványon az ABBA szinte az összes, 1973 és 1982 közötti kislemeze, ennek ellenére akadtak hiányosságok. Carl Magnus Palm, az ABBA szakírója megemlíti The Complete Recording Sessions című könyvében azt, hogy a formáció szerette volna, hogy a People Need Love, a Honey, Honey és az Eagle is felkerülhessen a lemere, de erre helyhiány miatt nem került sor. Ezekhez hasonlóan sem a viszonylag frissnek számító Head Over Heels, sem pedig a Lay All Your Love on Me nem része a válogatásnak. Ugyanakkor a The Name of the Game rövid, promóciós változata hallható a lemezen, ugyancsak időtakarékossági okok miatt.
Amikor a zenekar Németországban, Angliában és Svédországban népszerűsítette a kiadványt, senki sem számított arra, hogy 1982 sorsfordító év lesz a zenekar történetében. Az ABBA tagjai derűsen, optimistán nyilatkoztak a zenekarról, ugyanakkor szokatlanul őszintének mutatkoztak meg olyan kérdésekben az interjúk során, mint a válások és a magány megélése.
1982 decemberében, néhány héttel a válogatás megjelenése után került a boltokba a második kislemez, az Under Attack. Annak ellenére, hogy divatosabb, valamint sokkal tempósabb volt, mint a korábbi megjelenések 1979 óta, mégsem tudott igazán nagy sikert elérni. Angliában a slágerlista 24. helyére került fel, és emellett csak néhány országban jutott be az első húsz közé. Ennek oka a korábban említettek mellett még az lehet, hogy a legtöbb országban a kiadvány egy meglehetősen furcsa, túlexponált képet tartalmazó borítóval került forgalmazásba, amely inkább volt riasztó, mint vásárlásra csábító.
Az ABBA utolsó, aktív éve teljesen más volt, mint a korábbiak, és annak ellenére, hogy hiába emelték ki többen is a zenekarból a médiamegjelenések alkalmával, hogy nincsen szó arról, hogy felbomlanak, az elkövetkezendő években megjelent szólólemezek, a Chess projekt valamint a Polar Music cégtől való elszakadás egyre messzebb sodorta egymástól a tagokat. Az pedig csak pont volt az i-n, hogy Frida és Björn Angliába költözött. Ugyanakkor 1983 során Agnetha több interjúban megjegyezte, hogy az ABBA-korszaknak vége, azonban ezen az álláspontján a későbbi interjúk alkalmával – bizonyára menedzsmenti nyomásra – kénytelen volt változtatni. A tagok optimista jövőbeli nyilatkozatai és az újraegyesülésről szóló pletykák ellenére – néhány kisebb találkozástól eltekintve – az ABBA csendben, külön utakon töltötte nemcsak a nyolcvanas a kilencvenes, hanem még a kétezres éveket is. A helyzet a 2010-es évek második felében változott meg a Voyage-projekttel, de már egy teljesen másik történet.
Felhasznált irodalom:
Palm, Carl Magnus. ABBA, Helikon, Budapest, 2023.
Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001.
Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017.
Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003.
