Idén nyáron, 2025. június 13-án jelent meg az ABBA harmadik sorlemeze újra, egy különleges kétlemezes half speed master vinil kiadás formájában. Az idén 50 éves ABBA címet kapott zenealbum egy óriási mérföldkőnek számít a svéd kvartett történetében, mivel amellett, hogy olyan nagy slágereket hallhatunk rajta, mint az S.O.S. és a Mamma Mia, ez volt az első eset, hogy az újonnan megtalált klasszikusan ABBA-s popzenei hangzásvilág határozta meg a dalok hangképét.
Amikor az ABBA megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált 1974 áprilisában, tudatában volt annak, hogy ez csak az első, de nagyon nagy lépés lehet a világsiker felé. Az elkövetkezendő időszakban olyan helyeken sikerült megszilárdítaniuk a győzelemből fakadó hírnevet, mint például Németország, Hollandia, Belgium, Ausztria, sőt még az Egyesült Államokban is felfigyeltek a kvartettre. Ennek ellenére az Egyesült Királyságban egy tizenhat hónapos vergődés következett.
Ennek többek között az volt az oka, hogy az ABBA akaratlanul is bekerült az Eurovízió győzteseinek csapdájába, akiket a hatalmas kiugrás után szinte teljesen leírt a brit popsajtó. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy a Waterloo utáni kislemezválasztások nem voltak a legszerencsésebbek. Míg a svéd négyes a vidám Honey, Honey-t adta ki másodikként világszerte, a szigetországban az Epic kiadó a Ring Ring remixverzióját propagálta, azonban az a 32. helynél nem tudott magasabbra kerülni a slágerlistán. Az új nagylemez bemutatkozója, So Long épp csak befért a TOP 100-ba, míg az ezt követő mézédes I Do, I Do, I Do, I Do, I Do is csak a 38. lett.
Ekkortájt az ABBA még saját hangját kereste, elég, ha meghallhatjuk a Waterloo és az ABBA zenealbumokat, a rajtuk hallható stíluskavalkád egymástól távol álló zenei világokat köt össze. Míg a Waterloo „salátája” még nagyobb szélsőségeket mozgatott meg, addig az ABBA-n az a bizonyos saját hang már megjelent. Az utóbbi lemezen egyértelmű a tudatos építkezés a korábbi hagyományokból, ami szintemelést eredményezett, mivel a zenekar elég sokat trükközött az apró részletekkel, a vokális megoldásokkal és a gazdag hangszereléssel.
Az ABBA albumot nyitó Mamma Mia volt a legutolsó, amit a nagylemezhez rögzítettek, ennek ellenére ez lett a formáció legnagyobb slágere a Waterloo-t követően. A zongorára és a marimbára épülő hangszerelés elég kompakt, ugyanakkor az, ahogy a dal refrénje szinte teljesen a capella módon szólal meg, teremt egy kis feszültséget, ami még vonzóbbá teszi a kompozíciót. A Mamma Mia kislemezként 1975 őszén került a boltokba, és ennek köszönhetően indult el az ABBA-láz Ausztráliában, amely 1977-ig tartott.
A korong másik kiemelkedő pontja az Agnetha által énekelt S.O.S., amelyet még 1974 késő nyarán rögzítettek. A direkt, ugyanakkor rendkívül letisztult hangkép és a dinamikus zenei háttér mellett Agnetha érzéki, szomorkás éneke az, ami kiemelkedik a kompozícióból. A felvétel nemcsak visszahozta az ABBA-t az brit slágerlisták felső régiójába, hanem új távlatokat nyitott a csapatnak a; nem beszélve arról, hogy a korábbi glam rock-követők és tinédzserek mellett a hagyományos poprajongók is elkötelezőztek az együttes mellett.
Ugyanezt az utat viszi tovább a Bang-a-Boomerang is, amely talán a legvidámabb szám a korongon. Ennek első változatát Benny és Björn kihúzta a nagylemezre szánt dalok közül, azonban 1975 elején Svenne & Lotta részére egy új verzió készült, amelyet a svéd duó a Melodifestivalen dalversenyen adott elő. Mivel a dal nem jutott tovább az Eurovízióra, az ABBA így újra felvette, azonban ezt Franciaországtól és néhány afrikai országtól eltekintve máshol nem adták ki kislemezen.
Agnetha az az I’ve Been Waiting For You-ban kapott még szólólehetőséget; a country-s ihletésű ballada egyike az ABBA legszebb és legérzékibb dalainak, ennek ellenére csak Ausztráliában és Új-Zélandon jelent meg önállóan, a világ többi része a viszonylag sikertelen So Long kislemez B-oldalán hallhatta először. Ezzel szemben Frida csak a reggae-es Tropical Lovelandet kapta arra, hogy önállóan bizonyíthasson, azonban a kellemes, habkönnyű szerzemény nem tűnt többnek számára, mint helyzetgyakorlat.
Ugyanakkor a korong főleg a két énekesnő közös produkciójára épít; a két énekszólam összeolvadása már abban a bizonyos „fémes” tónusban szólal meg, ami a formáció egyik erőssége a későbbi lemezeken. A Mamma Mia és a Bang-a-Boomerang mellett ez tetten érthető még a romantikus I Do, I Do, I Do, I Do, I Do-ban is az, ami a negyvenes és ötvenes évek tánczenei hagyományaira épül. Annak ellenére, hogy erről azt írta a brit rocksajtó, hogy „annyira rossz, hogy az már fáj”, a felvétel a kontinentális Európa mellett jegyzett dal lett az Egyesült Államokban, ugyanakkor Ausztráliában is hatalmasat robbant, bizonyítva azt, hogy ez a kiruccanásban is rejlett potenciál.
A korong másik véglete a kemény gitárriffekre épülő Hey Hey Helen, amely a legelső a válást bemutató dalok között; ez azonban még csupán fikció, a számot az 1973-as brit Helen: A Woman of Today című filmsorozat ihlette. A rockos és metrikus hangszerelés mellett a lányok erőteljes, már-már agresszív éneksávjai azok, amik újdonságot hoznak. A felvételt, annak ellenére, hogy nem lett kiemelve önálló kislemezen, szerepelt az 1974-es és 1975-ös turnén is.
A lányok mellett Björn két dalban is kapott szólólehetőséget. Míg a funkys Man In The Middle nem a legmaradandóbb pontja a lemeznek, addig a Rock Me már egész más eset. Az utóbbi esetében itt érnek össze az utak; a korábbi sikerre vitt glames nyersség és az újonnan megtalált popos irányvonal. Az ABBA egyébként ezt tervezte beharangozó kislemeznek, azonban több lemezkiadó inkább a Waterloo-ra hajazó So Longot propagálta inkább. Ennek ellenére a Rock Me nagy siker lett Ausztráliában, és az ABBA azóta minden turnéján előadta a dalt.
A So Long a Waterloo hangszerelési megoldásait és hangulatát vitte tovább egy vadabb csavarral. A brit kudarctól eltekintve a német nyelvterületeken és Svédországban is sikeres lett a felvétel, amely sikerrel szerepelt a zenekar 1974-es, 1975-ös, de még az 1977-es koncertsorozatában is. Ugyanilyen közönségkedvenc volt még az instrumentális Intermezzo No. 1. is, amelyet komolyzenei és klasszikus rockzenei hatások ihlettek, és a zenekar még az 1979-es és 1980-as turnén is nagy sikerrel játszotta.
A felvételek során több olyan dalt is rögzítettek, amelyek végül nem kerültek fel a nagylemezre; a Bang-a-Boomerang korai verziója mellett a Tierra de Fuego maradt még dobozban, azonban ennek egy részlete szerepelt az 1994-es ABBA Undeleted egyvelegben Here Comes Rubie Jamie címmel. Hozzá hasonlóan a Ricky Rock’n’Rollert is itt ismerhette meg a közönség, azonban a tempós rock and rollt a svéd Jerry Williams is feldolgozta az 1976-os albumán. Ekkortájt rögzítették a Björn által énekelt Crazy World-öt is, amely két évvel később a Money, Money, Money kislemez B-oldalaként jelent meg.
Az ABBA eredetileg 1974 végére tervezte az új nagylemez kiadását, azonban a munkálatok nem úgy haladtak, ahogy a csapat szerette volna, valamint a novemberi és decemberi európai turné miatt nem tudtak annyi időt tölteni a stúdióban, amennyit szerettek volna, ráadásul Frida és Agnetha is szólólemezeken dolgozott. A borító fotózását még október folyamán tartották két helyszínen; először egy régi Rolls-Royce-ban pózolt a zenekar, mint négy gondtalan aranyifjú, majd a munkálatok a közeli art deco stílusú Castle hotel előterében folytatódtak. Az ABBA album még nagyobb sikert aratott, mint az eggyel korábbi Waterloo; az eladási példányszámok tekintetében újabb rekord született Svédországban, de a kiadvány Európában és Ausztráliában is népszerű lett.
Svédországban azonban nemcsak siker és szeretet övezte a kvartettet, hanem erőteljes támadásokat is kapott a médiában. Ennek oka főleg az volt, hogy az akkori újságok nagy része, valamint a televízió és a rádió dolgozóinak nagy része erőteljes szálakhoz kötődött a radikálisan baloldali Progg zenei mozgalomhoz, ennek tagjai azt nyilatkozták, hogy a „zene mindenkié, nem lehet kisajátítani”, ugyanakkor erőteljes fellépést szorgalmaztak azokkal a zenészekkel szemben, akik számára az anyagi siker is fontosnak számított. Mivel Stig Anderson nem csinált titkot abból, hogy mennyit keresett a lemezeladásokból, ugyanakkor az elérendő világsikerről is közvetlenül beszélt, így a svéd kvartett elég hamar a média célkeresztjében találta magát menedzserestül. Ez azt jelentette, hogy sikereikről a média nem igazán tudósított vagy csak negatív fényben írt róluk. Ennek köszönhetően a televízióba sem hívták őket gyakran.
Mindezek ellenére az ABBA zenealbum mai napig is az életmű egyik kiemelkedő pontja, mivel ez volt a világsiker első nagy mérföldköve a svéd négyes számára. A kiadvány olyan országokban vezette a slágerlistákat, mint Svédország, Norvégia és Ausztrália, de például Hollandiában, Új-Zélandon, Olaszországban és Finnországban is a TOP 10-ben szerepelt, az Egyesült Királyságban – az S.O.S. és a Mamma Mia sikerének hatására – a 13. helyet szerezte meg magának.
Az eredeti francia és japán kiadások érdekessége az, hogy ezeken a Man In The Middle alternatív, roboteffekttől mentes verziója szerepel. A kiadvány CD-n először 1986-ban Japánban került a boltokba, az egy évvel későbbi európai CD verzión öt korábbi dal is hallható, mivel a Polydor nem tervezte kiadni az első kettő stúdióalbumot. Az 1997-es és a 2001-es remaszterolt verziókon helyett kapott még Crazy World és a Medley: Pick A Bale Of Cotton/On Top Of Old Smokey/Midnight Special is. Az utóbbi szám amerikai népdalfeldolgozások egyvelege és eredetileg egy 1975-ös jótékonysági kiadványhoz vették fel, de három évvel később a Summer Night City kislemez B-oldalán is szerepelt. A kiadványt 2013-ban Deluxe CD/DVD verzióban kiadták.
Annak ellenére, hogy az ABBA karrierjének két kiemelkedő fókuszpontja az Arrival és a Super Trouper nagylemezek, az ABBA című lemezalbum hatása mégsem elhanyagolható, hiszen a formáció számára ekkortájt nyílt ki a világsiker kapuja, és ekkor jöttek rá arra, hogy az igazán jó munkához idő, türelem és jól megírt, jól hangszerelt dalokra van szükség.
Felhasznált irodalom
“Abba Discography | Discogs.” Discogs, www.discogs.com/artist/69866-ABBA. Accessed 01 July 2025.
Andersson, Benny, et al. Mamma Mia! – A Mamma Mia! Musical És Az ABBA Dalainak Története. Show Time Budapest Kft. , 2009.
“Japanese Cds.” Abba on CD, 3 Oct. 2009, abbaoncd.wordpress.com/japanese-cds/.
Palm, Carl Magnus. ABBA On Record – Packaged Promoted Reviewed. CMP Text, 2024.
Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 468–469.
Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017.
Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003.