Vajon milyen lehetett a hangulat az ABBA tagjai között, amikor a The Visitors dalain dolgoztak a stúdióban?
Kívülről ekkor még minden ugyanúgy működött, mint korábban: négy világsztár, Björn és Benny új dalai, Agnetha és Frida jellegzetes énekhangja, valamint Svédország legjobb session zenészei és technikusa az ország egyik legmodernebb stúdiójában, ahol nincs olyan, hogy lehetetlen.
Azonban az 1981-es lemezfelvételek hangulata teljesen más volt, mint korábban. A két válást követően a négy tag érzelmileg is eltávolodott egymástól. Björn és Agnetha, valamint Benny és Frida már nem házaspárként dolgoztak együtt, és ez természetesen a munkára is hatással volt.
„A stúdióban időnként bizony meglehetősen fagyos volt a hangulat”- emlékezett vissza Björn a munkálatokra évekkel később.
A válásoknak ugyanakkor volt egy különös kettőssége. Egyfelől pontot tettek sok korábbi személyes konfliktustól, és a professzionalizmusuk, valamint a zene iránti szeretetük lehetővé tette, hogy továbbra is együtt dolgozzanak. Másfelől azonban valami fontos elveszett, ami addig a zenekar része volt.
Első pillantásra hasonló volt a helyzet, mint három évvel korábban, amikor a svéd kvartett a Voulez-Vous nagylemezen dolgozott, azonban ott az Agnetha és Björn szakításához köthető érzelmi háttér jótékonyan hatott a felvételekre, azonban itt a válások pont ellentétes hatást értek el.
„A válások után egyre nehezebb volt azt mondani, hogy: < Kérlek, csináld még egyszer!>, anélkül, hogy azt a választ kaptam volna: <Nem, nem akarom! >” – olvashatjuk Carl Magnus Palm Bright Lights Dark Shadows című könyvében.
Ez is mutatja, mennyire megváltozott a stúdió légköre. A dalszerzőknek továbbra is meg kellett mondaniuk, ha valamit másképp szerettek volna hallani, vagy ha Agnethának és Fridának egy éneksávot újra fel kellett vennie. Talán éppen ezért vált könnyebbé bizonyos értelemben a kritika is: már nem két házaspár dolgozott együtt, hanem négy profi művész, akiknek közös volt a céljuk – elkészíteni a lehető legjobb felvételt.
Csakhogy közben eltűnt valami, amit nem lehetett egyszerűen professzionalizmussal pótolni. Az érzelmi tűz és az öröm. Frida később nagyon őszintén beszélt erről:
„Amikor valaki szakításon megy keresztül – ahogyan akkoriban mindannyian átéltük –, az egyfajta hangulatot kölcsönöz a munkának, mert akkor eltűnik valami, ami annyira alapvető volt a dalainkban rejlő örömhöz, és ami korábban mindig ott volt.”
A korábbi ABBA-dalokban még a szomorúbb, lassabb számokban is ott volt valahol az öröm és az eufória érzése. A The Visitors idejére azonban ez megváltozott. Frida még ennél is tovább ment:
„A The Visitors idején azt hiszem, már mindannyian egy kicsit belefáradtunk egymásba. Már olyan sok mindenen mentünk keresztül együtt, hogy nem maradt bennünk öröm. (…) A felvétel egyre inkább rutinszerű élménnyé vált. Elhidegültünk egymástól, és különböző irányokba kezdtünk fejlődni, így az az összetartás, amely mindig is jellemző volt a dalainkra, eltűnt.”
Emellett ebben a megváltozott közegben Björn és Benny számára az újabb és újabb dalok megírása is egyre nagyobb teher lett. A már említett Voulez-Vous időszakhoz hoz hasonlóan itt is gyűltek a megszakított, vagy befejezett, de közönség elé nem került felvételek.
Stig Anderson a Joepie magazinnak adott 1981-es interjújában erről is beszélt:
„Benny és Björn ragaszkodnak ahhoz, hogy olyan új dalokat alkossanak, amelyek nem másolatok a korábban már megírt szerzeményeik másolatai.”
Az ABBA minden albummal új irányba akart lépni, és ez egyre nehezebb feladat lett, mivel a nyomás a közönségtől és a lemezkiadók felől hatalmas volt, nem beszélve arról, hogy a hideg érzelmi közeg miatt a dalszerzés nem volt annyira hatékony, mint korábban. Ezek ellenére Björn és Benny még a nyári szünetüket is elhalasztották volna, hogy ne kerüljenek lemaradásba. Stig azonban közbelépett:
„Valójában elrendeltem nekik, hogy vegyenek ki szabadságot. Olyan stresszes életet éltek, hogy még pár hetet sem bírtak volna ki.”
Ez a mondat önmagában is sokat elárul arról, milyen nyomás alatt dolgoztak.
„A zene tart össze bennünket. A zene kommunikáció, amivel hatást gyakorolsz más emberekre.” – nyilatkozta Benny 1981-ben a Story magazinnak.
Talán ez az egyik legfontosabb mondat az 1981-es ABBA megértéséhez. Annak ellenére, hogy a magánélet és az érzelmi közösség már nem tartotta össze őket, az egymás iránti tisztelet és a zene, az alkotás szeretete még nagyon jól működött. De már érezhető volt, hogy belefáradtak. Nem feltétlenül magába a zenébe. Nem is abba, amit együtt létrehoztak. Inkább egymásba, abba a közös történetbe, amely már több mint egy évtizede összekötötte őket.
Frida szerint:
„Talán volt benne egy kis szomorúság vagy keserűség, amely átszínezte annak az albumnak a készítését.”
Talán pontosan ez az, amit a The Visitors hallgatásakor is érzünk.
A lemez zeneileg kifinomult, rendkívül igényes és sok szempontból az ABBA egyik legérettebb munkája. De már nincs benne ugyanaz a játékosság, könnyedség és felszabadultság, amely a korábbi években annyira jellemző volt rájuk.
A The Visitors más. Hidegebb. Távolságtartóbb. Komolyabb. Szomorúbb.
Egy korszakot zár le, talán éppen ezért olyan különleges.