Jézus, mint a hippik királya
A hatvanas évek közepén a hippikorszakban egyre több fiatal fedezte fel a Bibliát és Jézus tanításait; azonban jóval modernebb megközelítésben, mint ahogyan a hittanórán, a templomokban és otthon, családi körben hallottak róla. Ez a Jézus-kép amellett, hogy a Megváltó emberi oldalát domborította ki, a közösségre helyezte a hangsúlyt, ahol mindenki egyenlő, így mindenkinek jár a szeretet. Ennek következtében a jézusi tanításokból bárki közvetlenül részesülhetett, ugyanakkor a hippikhez kapcsolódó keresztény felfogás az egész megközelítést az Őskereszténységhez tette hasonlóvá.
Ezzel párhuzamosan a hagyományosabb keresztény könnyűzene mellett, amely főleg a konzervatívabb felfogású idősebb korosztályhoz kapcsolódott, az ekkortájt szokatlannak számító „Jézus-rock” is megjelent és egyre nagyobb rajongótábort szerzett magának. Az ekkortájt nagyon divatos beatmisék is egyre több hívet szereztek maguknak, így nem meglepő az a tény sem, hogy a feketék körében meglehetősen népszerű gospel stílus is jelentős megújuláson esett át ekkortájt.
Ilyen zenei, kulturális és ideológiai változások tükrében nem csoda, hogy ezek a színházi életre is jelentős szerepet gyakoroltak, és a korszak két nagy musicalje, az 1968-ban debültált Hair és két évvel későbbi Jézus Krisztus Szupersztár már az akkori fiatalok nyelvén szólt fiatalokról fiataloknak.
A Hairben a korszakban divatosnak számító hippi ideológia csapott össze a konzervatívabb felfogású, törvénytisztelő idősebb generációval, valamint a történetben fontos szerepe van a vietnami háborúnak is. A Jézus Krisztus Szupersztárban is két világ harcol egymással, csakhogy ez nem a kortárs események formájában teljesedik ki, hanem Jézus keresztre feszítésének történetét helyezi középpontba.
Andrew Lloyd Webber és Tim Rice musicalje Jézust, mint egy olyan közösség vezetőjét mutatja be, aki egyszerre emberi, magányos, ugyanakkor valamilyen szinten kívülálló is egyben. Így nem meglepő az, hogy ebben a felfogásban ő és a követői inkább emlékeztetnek egy modern hippikommunára, mint egy hagyományos gyülekezetre. Annak ellenére, hogy a történet a megfeszítéssel ér véget, a mű vége felé azért előkerül néhány utalás arra, hogy Jézus feltámad majd – a történeten kívül.
A mű rockoratóriumként jelent meg először lemezen 1970-ben; ezen olyan jelentős nevek működnek közre, mint Murray Head, Ian Gillian és Yvonne Elliman. Egy évvel később, mint már musical, óriási sikerrel debütált a Broadway-en, majd Londonban és a világ több más országában is sikerrel vitték színpadra hamarosan Londonban és több másik helyen is színpadra került. 1973-ban született belőle az a bizonyos nagysikerű filmadaptáció, amelyet azóta is hatalmas kultusz övez.
Bűvölő repertoár, változó stílus
Hogyan kapcsolódik mindez az ABBA énekesnőihez? Úgy, hogy mindketten énekeltek a musical dalaiból.
1970-re Anni-Frid Lyngstag már elismert művésznek számított, aki a színpadi, kabaré jellegű esztrádos produkciók mellett több dzsesszes hangvételű kislemezt rögzített, azonban ezekkel nem ért el kiemelkedő sikert. Azonban a Benny Anderssonnal való találkozása nemcsak a magánéletére gyakorolt fontos hatást, hanem a zenei ízlésben is fontos változásokat hozott.
„Szinte szégyellem bevallani, hogy ilyen későn ismertem meg a Beatlest. Régebben (…) csak jazzt hallgattam, és azt mondtam, hogy a Beatles nem több szemétnél.”[1]
Az 1971 tavaszán rögzítette Frida címmel első teljes hosszúságú zenealbumát, amely már bőségesen merít a kortárs popzenéből, és több olyan feldolgozást is tartalmaz svéd nyelven, amelyet eredetileg a korszak nagyjai énekeltek el korábban.
Ezek között ott találhatjuk Leonard Cohen Suzanne-ját, Simon & Garfunkel Sound of Silence-ét, valamint egyvelegként azt a két dalt (Allting Skall Bli Bra/Vad Gör Jag Med Min Kärlek) a Jézus Krisztus Szupersztár című musicalből, amelyet Mária Magdaléna énekel.
Az Everything’s Alright-ban Mária Magdaléna, Júdás és Jézus énekel a női követőkkel együtt, ebből a lemezen Allting Skall Bli Bra-ban csak a női karakter sorait hallhatjuk. Ugyanerre az érzelmi világra épül a Vad Gör Jag Med Min Kärlek (I Don’t Know How to Love Him) is.
Frida felvételét összehasonlítva a musical vagy a későbbi film betétdalainak előadásmódjával, több különbséget is felfedezhetünk. A hangnembeli eltérések mellett Yvonne Eliman jóval erőteljesebben, több drámával énekel, addig Frida merengő és vágyódó, amelyből egyértelműen érezhető az, hogy saját felfogásában vette fel a felvételt, amely így inkább klasszikus értelembe vett popszám, mint betétdal. Ezek mellett a hangszerelés is kicsit eltérő, mivel Frida verziója jobban rendezett és testesebb. A svéd verzió dalszövegét az a Peter Himmelstrand írta, aki a hatvanas és hetvenes években fontos táncdalszerzőnek számított az országban, így Agnethával is dolgozott több alkalommal is.
Annak ellenére, hogy a lemez nagyon jó kritikákat kapott, amelyben főleg az énekesnő sokoldalúságát és a hangszereléseket méltatták, sajnos mégsem ért el átütő sikert. Így a Frida zenealbum mai napig is egy elfelejtett gyémántnak számít az életműben, amelyet, ha megismernek a rajongók, sokan döbbennek rá arra, mennyire nagyszerű és sokoldalú énekesnő volt Frida már az ABBA-korszak előtt.
Az Allting Skall Bli Bra/Vad Gör Jag Med Min Kärlek egyedül az Anni-Frid Lnygstag 1967-1972 kétlemezes válogatás korongra került fel, amelyet az 1997-es megjelenés után elég hamar törölt a kiadó.
Nagy siker színpadon és kislemezen
Ezzel szemben Agnetha igazi szupersztárként pályázta meg a svéd nyelvű Jézus Krisztus Szupersztár egyik főszerepét 1971 végén. A göteborgi Scandinaviumba tervezett előadások szereplőválogatása során nemcsak őt, hanem még kettő fiatal énekesnőt (Adela Lupuma, Titti Sjöblom) választottak ki a szerepre, akikkel Agnetha megosztozott a kilenc előadáson. A premier 1972. február 18-én volt, és a színház egészen február 25-ig játszotta a darabot. Agnetha Mária Magdalénaként hat alkalommal állt színpadra, azonban a musical svédországi turnéján már nem ő, hanem Titti Sjöblom vitte tovább a szerepet.
„Ez volt az első alkalom, hogy színészkedtem színpadon, élő színházban. Hatalmas móka volt.”[2]– emlékezett vissza az énekesnő évtizedekkel később az élményre.
„Emlékszem, hogy az újságok megkérdezték tőlem, hogy valóban vallásos vagyok-e. Nem vagyok vallásos, bár nekem is hinnem kell valamiben, mint sok embernek. Tehát bizonyos értelemben mondhatjuk, hogy vallásos ember vagyok. Hatalmas dolognak tartottam, hogy megkaptam ezt a szerepet, amelyben egyszerre játszhatok és énekelhetek.”[3] –nyilatkozta a Jézus Krisztus Szupersztárról egy svéd magazinnak.
Azonban az előadáshoz kapcsolódó kritikák meglehetősen vegyesek voltak. Az Expressenben Alf Thoor például ezt írta:
„A göteborgi változat rosszabb, mint a koppenhágai: gyengébb, tartózkodóbb, és nincs saját karaktere.(…) az előadás az amatőrizmus határát súrolja. (…) Agnetha Fältskog, mint Mária Magdolna, kedves fiatal lány, és tud énekelni, de ennél többet nem. Ugyanez vonatkozik a többi szereplőre is, akik csak éneklik a dalaikat és mímelik a szerepeiket. És a hangosítás is igazi katasztrófa volt!”[4]
A színházi bemutató hanganyagát stúdióban is rögzítették 1971 végén, és ezt a Phillips jelentette meg dupla vinilen. Ezen Agnetha öt dalban hallható Mária Magdolna szerepében. A dalokat Britt G. Hallqvist műfordító ültette át svédre, a dalokat Peder Kragerup dán zeneszerző hangszerelte, és az ő zenekara rögzítette a zenei alapokat. A kiadvány 1972 februárjában került a boltokba, azonban pár év múlva törölték a lemezt. Az első és egyetlen CD-változat csak 1995-ben jelent meg a Royal Records gondozásában, amely főleg Agnetha közreműködését emelte ki, és az énekesnő szerepelt a legtöbb fotón.
Azonban Agnetha nemcsak itt énekelte el a musical két fontos betétdalát, hanem 1972. február 4-én a Metronome stúdióban újra felvette őket. Björn volt a felvételek producere, a hangszerelés a Sven-Olof-Walldoff nevéhez fűződik.
A kislemez A-oldalára a Vart Ska Min Kärlek Föra(I Don’t Know How to Love Him) került, amely amellett, hogy Britt G. Hallqvist fordítását használta, a színházi változattól eltérő hangszerelést kapott, ugyanakkor magasabb hangnemben is szólalt meg. Míg a színpadon bemutatott verzió gitárcentrikusabb és jobban követi az eredeti musical zenei világát, addig Agnetha kislemezváltozata dinamikusabb, ugyanakkor ebben a zongora és a szimfonikus zenekar dominál. Ezek mellett az éneklés módja is eltérő a kér különböző felvételen. Míg a színpadi változatot visszafogottabban közvetíti az énekesnő, saját felvételén erőteljesebb, meggyőzőbb, ugyanakkor jobban is használja a hangját.
Hasonló a helyez a másik dallal (Nu Ska Du Bli Stilla) is. Egyrészben a színpadi változat visszafogottnak hat, ugyanakkor Agnetha önálló verziója magasabb hangfekvésben szólal meg. Ugyanakkor a felvétel – Fridáéhoz hasonlóan – csak Mária Magdaléna sorait tartalmazza, a férfiszólamok helyett instrumentális részeket hallhatunk, valamint egy olyan gitárszólót, amelytől az egész szám még karcosabbá és rockosabbá válik.
Ezek alapján nem meglepő az, hogy a kislemez március 26-án a Svenkstoppen lista 2. helyén debütált, majd a felvétel hamarosan a lista élére került. Az énekesnő alaposan meglepődött a gyorsan jött népszerűségen.
„Nem volt kétségem afelől, hogy a dal siker lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan történik majd ez meg. Ez egy igazi meglepetés! (…) Habár nem játszom már tovább Mária Magdaléna szerepét (színházban), a dalt el fogom énekelni az új koncert show-mban.(…)”[5]
Azonban a Vart Ska Min Kärlek Föra-t nemcsak 1972 nyarán hallhatta a közönség az Agnetha-turné alkalmain, egy évvel később a Benny, Björn, Agnetha & Frida népparkos koncertjein is elénekelte az énekesnő a kvartett első sikereivel egyetemben[6].
Mivel Agnetha egyik legnagyobb szólósikerét ezzel a felvétellel aratta, így az 1973-as Agnetha Fältskogs Bästa-tól kezdve a 2005-ös My Very Best-ig összesen hét különböző válogatáson szerepelt, azonban ezek közül már csak az 1979-es Tio Ar Med Agnetha van bolti forgalomban.
Zárszó
Annak ellenére, hogy a Jézus Krisztus Szupersztárban mindkét énekesnő kiruccanása meglehetősen rövidre sikerült, a felvételek mégis fontos szerepet töltenek be az életműkben. Frida főleg a felvételek progresszív és divatos jellege miatt énekelte el a dalok egyvelegét, és ebben fontos része volt annak, hogy az énekesnő szépen lassan a kortárs popzene felé indult el. Agnetha számára is hasonló helye és szerepe van az életműben a daloknak, főleg amiatt, mert szintemelésként hatottak a korábbi évek esztrádos slágerei és mélabús balladái mellett, és tudatosan hangolták át a szőke énekesnőt a későbbi évek érettebb megszólalásmódja felé.
Felhasznált irodalom
Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 468–469.
Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003, p. 152.
Ward, Daniel. Agnetha Fältskog: The Girl with the Golden Hair. Fonthill Media, 2016.
Bobby’s Broher. “ABBA’s 1st Tour 1973 – Setlist Revealed! | History & News.” YouTube, YouTube, 12 May 2023, www.youtube.com/watch?v=YBhBBraoLH0.
[1] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, p. 163.
[2] Ward, Daniel. Agnetha Fältskog: The Girl with the Golden Hair. Fonthill Media, 2016, p.55.
[3] Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003, p.63.
[4] [4] Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003, p.62.
[5] Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003, p.64.
[6] Bobby’s Broher. “ABBA’s 1st Tour 1973 – Setlist Revealed! | History & News.” YouTube, YouTube, 12 May 2023, www.youtube.com/watch?v=YBhBBraoLH0.