EGY ÉREM KÉT OLDALA – A DISILLUSION ÉS A MINA ÖGON

EGY ÉREM KÉT OLDALA – A DISILLUSION ÉS A MINA ÖGON

Énekes-dalszerzőnek lenni nem olyan könnyű, mint gondolnánk. Többek között amiatt sem, mert a saját, csak rád jellemző stílus mellett ez egy olyan  művészi kifejezésmód, amelyben a belső világod kivetülését tárod a közönség elé. Ugyanakkor ez költészet is egyben, mert a művészi nyelvhasználatod elemeivel hozod létre azt a nyelvezetet, amely érzéseidet és gondolataidat hordozza magában.

Az első igazi trubadúrlányok a hatvanas években jelentek meg, egy időben Bob Dylannel. Az elsők között ott volt Joan Baez, aki gitárt ragadva ismertette meg közönségét az elmúlt évszázadok angolszász és spanyol népdalaival, ugyanakkor lírai módon, ugyanakkor mégis szókimondóan fogalmazott meg kritikát a társadalmi egyenlőtlenségekkel szemben. Őt követte az évtized második felében Joni Mitchell, aki intenzív belső világával ragadta meg a folk rock közönséget. Rajtuk kívül olyan neveket ismert meg ekkor a a világ, mint Jackie DeShannon, Judy Collins, Melanie és Buffy Sainte-Mary. Néhány évvel később már az énekes-dalszerzőnők új nemzedéke lép ki a fénybe, olyan nevekkel többek között, mint Janis Ian, Carole King, Carly Simon, illetve Rita Coolridge.

Nagyjából ebben az időben, Svédországban egy kis szőke svéd lány a rádióból szóló korabeli tánczenét, slágereket és svéd népzenét hallgatva zongorán komponálja meg első saját dalait, és arról álmodozik, hogy sztár lesz…

Agnetha Fältskog nagyon hosszú utat járt be a dalszerzésben; a naiv, ártatlan lány, aki 1969-ben még a szívfájdalmairól és a szerelméről énekelt, nagyon lassan és kemény öntudatos munkával átlépte saját határait és 1975-re egy igazán öntudatos dalszerzőnővé vált.

Az énekesnő szólókarrierje kezdetén nem akart többet, csak szórakoztatni mindenkit, így idoljaihoz hasonlóan énekelt nagyívű szentimentális balladákat, esztrádos tánczenét, kortárs könnyűzenei dalokat, és természetesen népzenei ihletésű dallamokat is. Az első három nagylemezét főleg ezek töltik meg, amelyeknek nagy része feledhető popcikorka, azonban ezeken néhány gyöngyszem mindig akadt, amelyek kiemelkedtek a hagyományos slágerek világából, és megelőlegezték a későbbi igényesen kivitelezett önálló hangvételt.

1971-ben a negyedik nagylemeze, a När en vacker tanke blir en sång volt az első jele annak, hogy Agnetha egyre jobb dalokat írt, és a kortárs popzene felé való elmozdulás már új távlatokat nyitott meg előtte. Továbbá a zenei és produceri együttműködése Björn Ulvaeusszal kiemelkedően fontos volt, aki partnerként nemcsak arra inspirálta Agnethát, hogy jobb dalokat írjon, hanem arra is megtanította, hogy egy album elkészítése és meghangszerelése ugyanolyan fontos volt, mint maga a dalszerzés folyamata.

A másik kulcsfigura az énekesnő mellett Bosse Carlgen volt, aki amellett, hogy három dalszöveget írt az erre a lemezre, kiválóan ráérzett az énekesnő belső világára. Ő először 1970 végén került kapcsolatba Agnethával, akivel az együttműködés gyümölcsöző volt; így a közös munka mellett egy szoros barátság is kialakult köztük, amely együtt járt további közös munkával is.

1972 meglehetősen mozgalmas időszak volt az énekesnő számára, aki amellett, hogy első gyermekét várta, a Benny, Björn, Agnetha és Anni-Frid alkalmi együttműködés részeként már első figyelemre méltó sikereit élvezhette. Továbbá Agnetha színpadra lépett Mária Magdolna szerepében a svéd nyelvű Jézus Krisztus Szupersztárban is. Az innen később kislemezen is megjelent Vart Ska Min Kärlek Föra (I Don’t Know How To Love Him) nemcsak kiemelkedő siker volt, hanem bebizonyította azt is, hogy a szőke énekesnő már kilépett a slágerénekesnő szerepből.

Ekkortájt indultak el ötödik nagylemez első munkálatai, amelyhez a korábbiaknál sokkal alaposabb és lassabb dalszerzési folyamat és stúdiómunka kötődött. 1973 elején a Ring Ringről szólt minden, amely annak ellenére, hogy nem, jutott ki az Eurovíziós Dalfesztiválra, Svédországban rekordokat döntögető sikert ért el. Agnetha annak ellenére, hogy ekkortájt hozta világra Lindát, első gyermekét, a hektikus időszakban mégis talált arra időt, hogy saját dalokat komponáljon.

Az elkészült kompozíciók közül egy felkeltette Benny Andersson és Björn Ulvaeus érdeklődését annyira, hogy rá is került a kvartett bemutatkozó albumára. Ez volt a Disillusion, amelyhez az angol nyelvű szöveget Björn írta.

„Azt hiszem, elég büszke voltam, hogy ezt akarták az albumra, de emlékszem, hogy egy kicsit kételkedtem abban, hogy elég jó-e.”[1]nyilatkozta Agnetha később a számról.

A Disillusion felvételei nem sokkal Linda születése után, 1973. március 14-én kezdődtek, alig két héttel a Ring Ring zenealbum megjelenés előtt. A dalban Benny zongoraszólama és Janne Schäffer gitárjátéka a meghatározó, rajtuk kívül Ola Brunkert dobos és Mick Watson basszer működött közre. A puritán hangszerelés ellenére a szám az egyik legkiemelkedőbb pontja a lemeznek.

A hangszereléshez az inspirációt a The Beatles Abbey Road című lemezén hallgató Something jelentette. Az elektromos gitár riffek tisztán szóltak, ugyanakkor szépen belesimultak a klasszikus basszus-zongora-dob felállású zenei háttérbe. Agnetha énekszólamai a korábbi munkákhoz képes kiemelkedőnek számítanak, mivel itt hangja már azzal a minőséggel és szenvedéllyel szólal meg, mint amely a későbbi sikerdalait jellemezte.

A melankolikus szövegvilág egy elmúló szerelem világát idézte fel. A kérdés az, hogy mi ihlette a felvételt? Esetleg Agnetha ekkoriban a szülés utáni szomorúság folyamatán ment keresztül, és erről az élményről írt Björn? Esetleg a dal szomorú líraisága hívta életre ezeket a sorokat? Nem tudni. Mindezekkel együtt egy olyan nagyszerű dal született, amely kiválóan megmutatja, milyen nagyszerű dalszerző és előadó volt az énekesnő, ennek ellenére a kevésbé ismert felvétel az olyan rejtett gyöngyszemek sorát erősíti, mint a Gonna Sing You My Lovesong és a Move On, amelyek sokak számára nem ismertek, mégis az ABBA-életmű legszebb pontjaihoz tartoznak.

Azonban a dal története itt nem ért véget, mivel azt az énekesnő feltette a saját, 1975-ös szólólemezére is, ahol már a Mina Ögon címet kapta. Ennek felvételei 1974 márciusában kezdődtek, és ekkor már a korábbi visszafogott hangszerelés helyett egy jóval kidolgozottabb és dinamikusabb zenei háttér született, tele torzított elektromos gitárokkal, csilingelő akusztikus gitárokkal, rockosabb megszólalású dobokkal és remekül színesítő vonósokkal.

Agnetha az STV Sommarnöjet című műsorában, 1975. auguszus 2. Forrás: YouTube képernyőfotó.

A felvételen egyértelműen érezhető Carole King és Elton John inspirációja, ugyanakkor mégis egy eredeti és érett dalszerzőnőt hallhatunk, aki egyszerre tud lírai, humoros, őszinte, szomorkás és komoly lenni, ha akar, akár egy dalon belül is.

Az elvontabb, művészibb dalszövegének középpontjában a szem, mint a lélek és az érzések tükre áll, és ebben Carlgen egy egészen más világot teremtett Björn szókimondóbb soraival ellentétben. Itt ahelyett, hogy direkt módon a szomorúságról írna, az érzést a szemek metaforája mélyére rejti, amelyből hasonló történet bontakozik ki, mint Disillusionból, azonban annál indirektebb, rejtjelesebb módon.

Jól ismert tény, hogy az angol verzió egy kevésbé ismert pontja az ABBA életműnek,és a dal egyedül csak az énekesnő My Love, My Life című 1996-os dupla válogatáslemezére került fel. Ezzel szemben a Mina Ögon a svéd nyelvű Agnetha katalógus egyik legfontosabb dala, amely így számos kollekció (Team Toppen: Agnetha Fältskog (MC, 1985), Collection (LP, 1986), My Very Best (CD, 2008) mellett több gyűjteményes összkiadáson is hallható, amelyben az Elva Kvinnor I Ett Hus zenealbum is megtalálható.

Agnetha ötödik sorlemeze eredetileg konceptalbum lett volna, amelyen 12 dal 12 különböző nőt személyesített volna meg. Azonban a tervek megváltozása után a befejezett zenealbumon csak 11 dal (köztük az SOS svéd változata) hallható, amelyek közül a tíz, amelyhez Bosse Carlgen írta a szöveget, nagyon jól hozza az eredeti tematikát. A Mina ögonnel kapcsolatban Bosse Carlgen egy interjúban azt mondta, hogy a felvétel nem mást mutat be, mint az igazi Agnethát. Így a Mina ögon egy önarckép és tükörkép is egyben, amely sikerrel ragadja meg az énekesnő igazi lényegét és valódi személyiségét.

Felhasznált irodalom:

de Hart, Jeffrey. “Interview with Bosse Carlgren.” Edited by Peter Palmquist, Interview with Bosse Carlgren by Jeffrey De Hart about Song-Writing Collaboration with Agnetha Fältskog, 12 Feb. 1998, www.carlgrens.info/htmlfiles/lyricsfiles/jefffey4th.htm.

Fältskog, Agnetha, Brita Ahman. As I Am – ABBA Before & Beyond, Virgin Publishing, London, 1997.

Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001.

Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017.

Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003.

[1] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 204.