1978 ősze nem volt a legszerencsésebb időszak a svéd négyes számára; amellett, hogy Agnetha és Björn házassága a végóráit élte, a Summer Night City kislemez sem ütött akkorát, amekkorához az ABBA hozzá volt szokva. Ugyanakkor a tavasz óta készülő lemezalbum felvételei sem úgy haladtak, ahogy annak lennie kellett volna, mivel a számtalan dalból csak párat tartottak meg a nagylemezre, a többit elsüllyesztették az archívumban, amelyek között találunk kezdeményeket, félmunkákat, és szinte teljesen befejezetteket is.
Az ABBA – The Album grandiózus, progresszív megközelítése után a zenekar ismételten útkeresésben volt, így nem meglepő az, hogy az 1978-as felvételeket több vonulatba is be tudjuk sorolni. Az If It Wasn’t for the Nights, a Lovers (Live a Little Longer) és a Summer Night City esetében erőteljes a kortárs diszkó, illetve a Bee Gees hatása, míg az olyan felvételeknél, mint a Lovelight és a The King Has Lost His Crown a zenekar inkább a kortárs pop-rock hangzást részesítette előnyben. Azonban akadt egy harmadik csoport is, amelynél a korábbi évtizedek retrospektív hangzásvilága dominált, és ezek között olyan felvételeket találunk, mint a Just a Notion, a Dream World és az Angeleyes.
Míg az előző kettő dal hosszú ideig kiadatlan maradt, addig az Angeleyes-t megismerhette a közönség a befejezett nagylemezen, és később önmaga jogán elég sikeres is lett. Azonban az ehhez vehető út nem volt egyszerű.
A dal felvételei 1978. október 26-án kezdődtek a Polar Music Studios-ban, azonban a tempós Katakusom munkacímet kapó felvételt Benny és Björn először félbe akarta hagyni, mivel nem érezték erősnek. Azonban később megváltoztatták a véleményüket, így sávról sávra felépítették a számot, amely végül megtalálta a helyét a későbbi sorlemezen. Ennek ellenére a szerzőpáros mai napig sem elégedett az Angeleyes-zal.
„Ez egy visszatérés volt a hatvanas évekbe. Ugyanakkor furcsa hangnemben is szólt; egyszerre érezzük túl magasnak és túl mélynek. De most már jobban kedvelem, mivel olyannak érzem, mintha tíz évvel korábban vettük volna fel”[1] – nyilatkozta a számról Benny. Björn ezzel szemben mai napig nem igazán büszke a felvételre, és nem is tartja a nagylemez kiemelkedően fontos részének[2].
A szám valóban szokatlannak mondható több szempontból is; a verzékben Agnetha és Frida mellett Björn is hallható, azonban a refrénben viszont a két énekesnő hangja lesz domináns. Ugyanakkor a három fő énekes látszólag ugyanazt a szólamot énekli- oktávnyi eltéréssel, azonban a számtalan háttérvokál-szólam miatt ez elég vaskosan szólal meg. Az instrumentális részeket átszövő női éneksávok játékossá, ugyanakkor a címhez méltóan kellően érzékivé teszik a dalt.
A hangszerelés, amellett, hogy a hatvanas évekbeli R&B elemeit használja fel, mégis az ABBA hagyományosnak mondható pophangzására épül, amely végül így nem áll messze a korszak táncos hangvételétől. A ritmika is figyelemre méltó, mivel a verzékben hallható metrikus, sürgető hangvételű lábdob a refrénekben már jóval szabadabban és nyitottabban szólal meg.
Ugyanakkor a hangszerelést kicsit zsúfoltnak is érezhetjük, hasonlóan a Summer Night City-hez, mivel a hangszersávok összeolvasnak, ennek ellenére a felvételt uraló vonósok, szintetizátorok és a zongorajáték tisztán kivehető és jól elkülöníthető a többitől.
A dalszöveg is érdekes, mivel egy olyan férfit mutat be, aki amellett, hogy nagy manipulátor, csábító angyali szemekkel rendelkezik, amelyeknek nehéz ellenállni. A sorokból az is kiderül, hogy a narrátornak talán túlzottan is jól ismeri a személyt, ugyanakkor nem kötődnek hozzá jó emlékei, és ezeket legszívesebben a férfi társaságában lévő fiatal lánnyal is megosztaná.
Vajon csak egy egyszerű csábítóról van szó vagy valami komolyabbról? Annak ellenére, hogy az akkortájt már szakmai körökben ismerték, de mégsem volt a közbeszéd témája a narcisztikus személyiségzavar (a kifejezést egyébként Freud alkotta meg), mégis egy kiváló leírást kapunk az angyalszemekkel rendelkező férfiról, akiről a mai tudásunkkal egyértelműen kijelenthetjük, hogy ő bizony egy narcisztikus személyiség, aki csak a saját érdekeit nézi.
A sorokből kibontakozó, egyáltalán nem vidám történet azonban mégsem tragikusan hat ránk, ennek az oka egyértelműen a tempós felvételből áradó játékosság és az ötletes hangszerelés, amely mindig is az ABBA egyik legfontosabb eleme volt abban, hogy a szomorúbb témákat is könnyedebben prezentálták a közönség felé.
Érdekes módon az a legtöbb helyen az 1979 júliusában és augusztusában megjelenő Voulez-Vous kislemez B-oldalára is feltették. Nyugat-Németországban és Ausztriában a Polydor az eredeti 4: 20 hosszúságú számot megvágta, így az itt megjelent kislemezeken az Angeleyes hossza 3:47. (Ugyanezt tette egyébként a Chiquitita kislemez B-oldalán hallható Lovelight-tal is.) Ennek oka talán az lehetett, hogy a kiadó túl hosszúnak és repetitívnek tartotta a felvételt. Ugyanez a rövidített változat szerepel később az 1999-es fémdobozos ABBA Singles Collectionban is, míg a 12” maxi lemezeken viszont a teljes hosszúságú dal hallható.
A Voulez-Vous/Angeleyes kislemez nem lett akkora siker, mint amire a két dal minősége alapján számítani lehetett volna. Csak Franciaországban és Hollandiában került be slágerlista top 10-be, a többi országban ennél jóval gyengébben teljesített. Míg Ausztráliában a 79., addig az Egyesült Államokban például csak a 80. helyre kapaszkodott csak fel – mindezt egyidőben az ABBA amerikai koncertturnéjával.
Ez azt eredményezte, hogy a lemezlovasok végül az Angeleyest kezdték propagálni. A dal, annak ellenére, hogy ez nem volt a koncertprogram része és nem készült hozzá videoklip, mégis a slágerlista 64. helyére kúszott fel hetek alatt. Mi történt volna, ha a zenekar is énekli és készül hozzá promóciós kisfilm?
Az Egyesült Királyságban és Írországban a CBS azonban a kislemezen az Angeleyes-t emelte ki. Ez azt jelentette, hogy ezt a hagyományosan ABBA-s számot népszerűsítették inkább a rádiókban, mint a progresszíven diszkós Voulez-Vous-t. A felvétel így meglepetésszerűen nagy sikert aratott a toplistákon, annak ellenére, hogy a Roxy Music is ekkortájt adott ki egy diszkószámot Angel Eyes címmel. Ez a szokatlan helyzet így egy kisebb keveredést okozott.
Abrit csapat felvétele a toplistán végül a 4. helyre tornázta fel magát, addig az ABBA-é a 3. helyen szerepelt, azonban nem egy időben. A helyzet augusztus 19-én vált érdekessé, amikor a két számot csak 3 hely választotta el egymástól a TOP 15-ben.
Mivel az Angeleyes jegyzett és kedvelt dal lett 1979 nyarán és őszén, így emiatt hallható a Greatest Hits Vol.2. című válogatáslemezen is, ezzel szemben a Voulez-Vous nem. Annak ellenére, hogy a popszám a nagyívű The Singles The First Ten Years kollekción végül nem szerepelt, több nyolcvanas évekbeli középáras CD-re már felkerült. Míg az 1992-es ABBA Goldon – főleg helyhiány miatt – nem, addig az egy évvel későbbi More ABBA Goldon már bérelt helyet kapott, sőt hallható a második Mamma Mia!-filmben is. Azóta több nagyobb gyűjteményes válogatáson szerepel az immáron már klasszikussá vált sláger, amelynek sikere visszajelzés volt arra, hogy mégis jó döntés volt megtartani és kiadni a számot.
FELHASZNÁLT IRODALOM:
“Abba Charts.” ABBA Charts, www.abbacharts.com. Accessed 4 July. 2024.
“Abba Discography | Discogs.” Discogs, www.discogs.com/artist/69866-ABBA. Accessed 4 July. 2024.
Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, 22th Century, London, p. 82. 1994,
Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 302-305.
“Official Singles Chart on 19/8/1979.” Official Charts, www.officialcharts.com/charts/singles-chart/19790819/7501/. Accessed 4 July 2024.
[1] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 304.
[2] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, 22th Century, London, p. 82. 1994,