Ahogy közeledünk a Frida Ensam album 50. évfordulójához, fontos kijelenteni azt, hogy ez a korong hozta el az énekesnő számára azt a magas szintű szólósikert, amire mindig is vágyott. Azonban Anni-fridnek mégsem ez volt az első szólólemeze. 1971-ben jelent meg a Frida című zenealbum amely sajnos nem lett eladási siker, mégis nagyon jó kritikákat kapott a sajtóban.
„Professzionális, magabiztos és határozott LP-debütálás… visszafogott, de mégis magabiztos személyiség, tele temperamentummal, humorral és gyengédséggel. És úgy énekel, hogy megérted, hogy tényleg van valami a fejében – nagyon intelligens módon (..).” – írta a Dagens Nyheter napilap 1971 júniusában a kiadványról.
Anni-frid a hatvanas években a dzsesszel és a nagyzenekaros tánczenével vált ismertté a svéd könnyűzenében, azonban mégsem sikerült átütő sikert elérnie. Azonban ezekhez képest a Frida egyértelmű továbblépés; ezen a korszak popzenéje már átsüt a dalokon annak ellenére, hogy a dzsesszes vonások még mindig jelen vannak.
„Akkortájt csak úgy vehettél fel egy teljes nagylemezt, ha korábban volt már pár kislemez-sikered is. Ez az én esetemben nem így volt. (…) a lemezcégem úgy gondolta, hogy én még nem találtam meg az igazi stílusomat. Túlságosan is bekategorizáltak a dzsesszénekesnő-szerepbe, ami nem volt igazán eladható (…)”[1]
A váltás Benny-nek köszönhető, aki nemcsak producere és zongoristája volt a nagylemeznek, hanem egyfajta zenei mentorként olyan formációkkal ismertette meg az énekesnőt, mint Simon and Garfunkel, Frank Zappa és a The Beatles. Ezek viszont új kaput nyitottak meg számára a saját stílus felé vezető úton.
„Szinte szégyellem bevallani, hogy ilyen későn ismertem meg a Beatlest. Régebben (…) csak jazzt hallgattam, és azt mondtam, hogy a Beatles nem több szemétnél”[2] – nyilatkozta Anni-Frid egy korabeli interjúban.
A nagylemez felvételei 1970. szeptember 8-án kezdődtek a stockholmi EMI stúdióban és a kész nagylemez 1971. március 8-án került a boltokba. Az albumon hallható tizenegy szám mellett két továbbit is rögzíttettek; azonban a The Long and Winding Road és a Walk on By svéd átiratai (En lang och ödslig vag, Ga min väg) végül helyhiány miatt lemaradtak a lemezről.
A korong tizenegy dala még így is figyelemre méltó; találunk köztük kortárs popsikerek svéd nyelvű átiratait, musicalbetéteket, svéd dalszerzők kompozícióit, de már egy Andersson-Anderson-Ulvaeus átdolgozást is. A Lycka eredetileg Benny és Björn duettlemezén is szerepelt, azonban Frida álomszerű megközelítése új értelmezést adott a meghitt balladának. Hasonló a helyzet Leonard Cohen Suzanne-jével is, amely itt egy ügyes hangszerelési csavarral újult meg úgy, hogy az eredeti történetmeséléses hangulatát megtartja. Az anyag másik kiemelkedő pillanatának számít még a hangulatváltásokban és kontrasztokban gazdag En Ton Av Tystnad, amely Simon and Garfunkel The Sound of Silence-ének svéd verziója.
De az igazi meglepetés mégis a Jézus Krisztus Szupersztár musical két betétdala; az Allting ska bli bra / Vad gör jag med min kärlek (Everything’s Alright/I Don’t Know How to Love Him) egyvelegként van jelen itt. Az érdekesség az, hogy Agnetha ugyanezt a két számot saját előadásában is rögzítette egy évvel a nagylemez megjelenését követően. Míg Frida átirata lágyabb, vágyódóbb és jobban követi a musical eredeti hangszerelését, addig Agnetha átdolgozása viszont jóval poposabb és dinamikusabb.
1970 novemberének végén debütált az első közös együttműködés a négy zenekari tag között. A Festfolket címet kapott zenés kabaréműsor nem igazán vált népszerűvé, de a Hej Gamble Man sikere jelezte azt, hogy ebből az együttműködésből a későbbiekben a nemzetközi popzenei piacon akár komolyabb sikert is el lehet érni. A show-ból Frida két szólódala is felkerült a nagylemezre; a korongot nyitó Tre Kvart Från Nu folkos hatásai miatt már az új irányvonalat képviseli. Ezzel szemben az altató hangulatú zárófelvétel, a Barnen Sover még a hatvanas évek világát idézi fel.
Mindkét számot a népszerű slágerszerző, Peter Himmelstrand komponálta, míg a drámai Sen dess har jag inte sett’en egy másik neves svéd komponista Lasse Berghagen tollából származik. Berghagen már korábban dolgozott az Benny-vel, de Fridával a lemez megjelenése után sem szakadt meg az együttműködés. 1971 nyarán együtt turnéztak, melynek eredménye egy sikeres közös kislemez (En Kväll Om Sommarn / Vi Vet Allt, Men Nästan Inget) volt.
A Jag blir galen när jag tänker på dej is dzsessz rezesekkel színesítve ;Frida és Benny az eredeti 1964-es amerikai szám (Goin’ Out Of My Head) vágyódó hangulatát megtartották, de a hangszerelést elvitték egy dinamikusabb irányba. Ehhez hasonlóan a Jag blir galen när jag tänker på dej is egy amerikai popszám átirata; a The Peppermint Rainbow And I’ll Be There című sikerdala 1969-ben jelent meg.
Frida énekhangja természetesen, maníroktól mentesen szól, ugyanakkor többféle énektechnikával szólaltatja meg a dalokat. Annak ellenére, hogy ezek a számok stílus és eredet tekintetében sokszínűnek mondhatók, a produceri munkának köszönhetően a lemez egységesen szól. A felvételeket hallgatva érezhető, hogy Frida és Benny egy ambíciózus dobbantásnak szánta a kiadványt, a várt közönségsiker sajnálatos módon végül elmaradt. Ennek oka többek között az, hogy a Columbia kiadó nem hitt a korongban, így nem is igazán népszerűsítette, ugyanakkor talán túl éles volt a kontraszt az énekesnő korábbi dzsesszes imázsa és a korong poposabb hangvétele között.
Azonban 1971 novemberében az énekesnő végre a Svenkstoppen lista élére került a Min Egen Stad című új kislemezével, így az érdeklődést fokozandó, az EMI újra kiadta a Frida című zenealbumot, amelyen már az új sikerdal is helyet kapott.
Azonban a nagylemezről később sem feledkeztek el, mivel a lemezkiadó – alternatív borítóval – az EMI:s Stjärnserie sorozatban ismét megjelentette 1974-ben, majd a Columbia eredeti számlistával, limitált példányszámban újra kiadta a 2017-es Record Store Day alkalmából. Annak ellenére, hogy a zenei anyag önálló CD-kiadást nem kapott, az összes dal szerepelt az 1997-es Frida 1967-1972 duplalemezes antológia kiadványon.
A Frida az első fontos nagy mérföldkő az énekesnő karrierjében a debütálást követően; hiszen ez az első lépcsőfok az önállósodás és a kortárs popzenei hangzásvilág felé. Ugyanakkor az álomszerű, vágyódó hangulat nemcsak Frida érzékeny, befelé forduló oldalát mutatja be, hanem azt is, hogy Lnygstag milyen remek alapokkal bír, amelyeket majd az ABBA-korszakban bontakoztat ki igazán Benny és Björn produceri munkálatai alatt.
Felhasznált irodalom
Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001.
Palm, Carl Magnus. Bright Lights Dark Shadows. The Definitive Biography of ABBA. Revised and Updated. Omnibus Press, 2024.
Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003.
Hivatkozások
[1] Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003, p.47.
[2] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, p. 163.