978-ban az ABBA számára egy új sorlemez elkészítése mellett a cél az volt, hogy promóciós látogatásokat tegyen olyan területeken, ahol a siker nem volt olyan mértékű, mint a világ többi részén. A tavaszi Egyesült Államokbeli kiruccanás mellett az év másik kiemelt célállomása Japán volt.
A távol-keleti ország amellett, hogy rendkívüli módon lelkesedett a nyugati előadók iránt, igazán a helyi zenekarokra és előadókra fókuszált. Ez volt észrevehető a slágerlistákon is, ahol a nyugati előadók számára egy TOP 30-as siker már elég jónak számított. Az ABBA tagjai számára már 1972-ben adódott egy lehetőség; Benny és Björn közös dala, a She’s My Kind of Girl hatalmas siker lett Japánban, annyira, hogy huszonkettő hetet töltött az eladási listán, elérve a 7. helyet. Annak ellenére, hogy a duó további kislemezeivel nem tudta megismételni ezt a sikert, és a Santa Rosa sem hozott eredményt az 1972-es Yamaha Fesztiválon, a zenekar tagjai nem keseredtek el.
A kvartett első lemeze, a Ring Ring már 1973-ban piacra került a Felkelő Nap Országában, és egy évvel később a Waterloo is megjelent ugyanitt – a nemzetközi megjelenés után néhány hónappal. Mindkét kiadványt a Phonogram lemezkiadó japán divíziója adta ki, azonban Stig Anderson nem volt elégedett azzal, ahogy a kiadó a zenekar lemezeit kezeli, így váltott annak ellenére, hogy ez japán szemmel szentségtörésnek és árulásnak minősült. 1975-től az ABBA lemezek már egy kisebb, független kiadónál jelentek meg, ez pedig nem volt más, mint a Discomate.
Annak ellenére, hogy az eladási listára a Dancing Queen és az Arrival nagylemez került fel legelőször 1977-ben, az ABBA már a legelső kiadványaival is egész jó eredményeket ért el a rádiós slágerlistákon, mivel ezek főleg a hallgatók véleményét tükrözték. Azonban mégis 1976 volt az az év, amikor az ABBA japán népszerűsége még nagyobb lett.
Fontos kiemelni azt, hogy Stig Anderson a lemezkiadás tekintetében nem úgy gondolkodott, mint a legtöbb nyugat-európai és amerikai előadó, akiknek diszkográfiáját egyetlen kiadó gondozta. Az ő esetében fontosabb szerepe volt annak, hogy csak azokkal kössön szerződést, akik elkötelezettek a zenekar irányában, ugyanakkor hajlandóak legyenek a Polar Music feltételeit elfogadni. Így a végső döntés a zenekar és a menedzsment kezében maradt. Így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy míg Németországban és a Benelux-államokban a Polydor, Franciaországban a Vogue, Nagy-Britanniában az Epic adott ki ABBA-lemezeket, addig Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Amerikában az RCA, és Észak-Amerikában pedig az Atlantic Records volt felelős az ABBA-kiadványokért.
Japán azonban teljesen más terület volt, többek között a kulturális különbségek és az eltérő gondolkodásmód miatt, így itt olyan kislemezek kerültek a boltok polcaira, amelyeket más országokban nem lehetett kapni. Ilyen volt például az I Am Just A Girl vagy az Another Town, Another Train, de ott van még a That’s Me is, amely más területeken a Dancing Queen B-oldalán szerepelt. De ugyanilyen érdekességnek számít még az is, hogy sem a Money, Money, Money, sem pedig a Ring Ring nem lett kislemez Japánban.
A következő fontos dátum 1978 novembere volt, amikor az ABBA kéthetes promóciós látogatást tett Japánban – ez idő alatt a számtalan rádióinterjú és TV-fellépés mellett a cél egy TV-show elkészítése volt, amelyben a zenekar felvonultatja a legnagyobb sikereit egymáshoz lazán kapcsolódó klipek formájában. Az ABBA in Japan érdekessége többek között az volt, hogy három dal, az SOS, a Money, Money, Money és a Thank You for the Music élőben, szimfonikus zenekari kísérettel hallható, amely bebizonyította azt, hogy a zenekar ebben a formában, a stúdiótrükkök nélkül képes arra, hogy koncertkereteken belül is életképesen szólal meg.
A további filmklipeket többféle stúdiós háttérrel és helyszínnel forgatták, melyek között találhatunk elég bizarrokat is, mivel több dalban egy japán tánckar is közreműködött. A műsor további érdekessége az volt, hogy itt debütált az If It Wasn’t for the Nights is, mint új dal, amelyet ekkortájt a soron következő ABBA-kislemeznek szántak. Az itt bemutatott változat eltér a Voulez-Vous-on hallhatótól, mivel rövidebb, ugyanakkor teljesen másképpen van keverve.
Az ABBA in Japan 1978. december 16-án került adásba, ugyanakkor emellett még egy dokumentumfilm is készült a zenekar ottani tartózkodásáról, mindkettő megtalálható a 2008-as DVD kiadáson. Azonban a felújított változat több helyen eltér az eredetitől. Például a DVD-n a program része a The Name of the Game, is, a Fernando teljes hosszúságban hallható, ugyanakkor a Summer Night City osztott képernyős, Stockholmot is bemutató klipje helyett a teljes képernyős, csak a zenekart mutató klip látható.
Eredményes volt az ABBA japán látogatása, mivel amellett, hogy a rajongói tábor még nagyobb lett, a lemezek a korábbiaknál magasabb példányszámban fogytak. A soron következő kislemezek mindegyike bekerült a TOP 30-ba az eladási listán, ugyanakkor a rádiós slágerlistákon a dalok legtöbbje TOP 5-ös sláger lett.
Ami a nagylemezeket illeti, a Voulez-Vous és a Greatest Hits Vol. 2. az album TOP 10-be is bekerült, ugyanakkor az eredetileg spanyol piacra szánt Gracias por la Musica is jegyzett kiadvány lett 1980 nyarán. Az ABBA akkori népszerűségét bizonyítja az a tény, hogy a Discomate kiadó 1978-tól több korábbi albumot és kislemezt jelentetett meg újra, ezek mellett pedig több egyedi válogatáslemezt is piacra dobott. A kiadványok mindegyikére jellemző az, hogy kiemelten magas minőségűek. A lemezek amellett, hogy jobban szóltak, mint az európai és amerikai változataik, nyomdai kivitelezésük is rendkívül igényes volt, és több esetben extra tartalmat is kaptak a lemezekhez a vásárlók.
Az első kiruccanás után másfél évvel, 1980 tavaszán utazott újra Japánba az ABBA – ezúttal az előző évi világturnét folytatták 11 koncertállomással a szigetországban. A program szinte teljes mértékben ugyanaz volt, mint amit a közönség Európában és Amerikában láthatott, azzal a kivétellel, hogy az I Have a Dream gyerekkórusos versszaka japánul hangzott el. A turné során egy újabb dokumentumfilm is készült, amelyben fontos szerepet kaptak a színfalak mögötti tevékenységek a megérkezéstől kezdve egészen a távozásig, emellett pedig a koncertekbe is bepillanthattak a tv nézők. A Behind the Scenes cím alatt futó dokumentumfilm az ABBA in Japan speciális limitált kiadásán jelent meg először hivatalosan.
Ami a nyolcvanas évek további Discomate-es kiadványait illeti, több különlegességet is találhatunk közöttük. Az egyik ezek közül a Gracias por la Musica piros vinilváltozata. Annak ellenére, hogy a svéd négyes főleg a spanyol nyelvterületekre szánta ezt a megjelenést, a lemez Japánban is megjelent és a slágerlistákra is felkerült.
A gyűjtők számára még érdekesebb lehet az 1981-es Slipping Through My Fingers egyoldalas promóciós képes kislemez és a hasonló külsejű, azonos című ugyancsak promóciós válogatáslemez, ezek még nyáron kerültek forgalmazásba a Coca-Cola jóvoltából. Egy évvel később pedig egy három részes válogatáslemez-sorozat jelent meg színes vinilen Dancing Special címmel, melyeken 10-10 ABBA-dal hallható, a sorozat zárólemeze pedig a Love Song Special, amelyre ugyancsak tíz ABBA-ballada került fel.
Annak ellenére, hogy a Discomate 1984-ben csődbe ment és véglegesen bezárta kapuit, annyi potenciál volt még a kiadóban, hogy nagyjából egyidőben az európai megjelenésekkel kiadta az 1976 és 1981 közötti sorlemezeket és a Greatest Hits Vol. 2 válogatást is CD-n. A magas árú és a korlátozott ideig kapható CD-k is rendkívüli igényességgel és kivitelezéssel jelentek meg, és emellett nagyon is jól szóltak. A nyolcvanas évek második felétől a Polydor, a PolyGram, majd az Universal Music Group vette át az ABBA-CD-k kiadását, és néhány kivételtől eltekintve a legtöbb japán megjelenés teljes egészében követte a nemzetközi kiadványokat.
A kivételek közül érdemes megemlíteni még a 2004-es 30th Anniversary Original Album Box-ot, amely LP CD formában tartalmazta az ABBA sorlemezeit és ezeken kívül egy ritkaságokkal teletűzdelt korongot is. Mivel az egy évvel későbbi The Complete Studio Recordings összkiadás szinte teljesen felülírta ezt a helyi megjelenést, így az nem tudta magát kifutni.
Végezetül, ami mellett nem szabad elmenni a japán lemezkiadás kapcsán, az pedig nem más, mint az SHM-CD formátum, ami helyi „találmány”. Miben különbözik ez a hagyományos CD lemezektől? A gyártási eljárás során a hagyományos polikarbonát réteg helyett egy módosított polikarbonát hordozót használnak fel, és ez lehetővé teszi azt, hogy a formátum jóval tisztábban, dinamikusabban és magasabb hangminőségben szóljon, mint az eredeti változat. A formátum további előnye még az is, hogy a hagyományos lejátszókkal is kompatibilis. Azonban a borsos ár miatt az SHM-CD-k inkább csak az audiofileket célozzák meg. 2006 óta az összes ABBA sorlemez és több válogatás megjelent SMH-CD formátumban is, és ezek a magas ár ellenére könnyen megrendelhetőek több hazai lemezboltban is.
Felhasznált irodalom
“ABBA – Hit Chart.” Oriental ABBALand, www.ne.jp/asahi/chifumi/abba/en/chart.html. Accessed 23 Nov. 2023.
ABBA CHARTS Japan, www.abbacharts.com/japan.html. Accessed 23 Nov. 2023.
Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001.
“Discomate (1984).” Abba on CD, 4 Feb. 2010, abbaoncd.wordpress.com/japanese-cds/discomate-1983/.
Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003.
“SHM-CD.” Wikipedia, Wikimedia Foundation, 18 Nov. 2023, de.wikipedia.org/wiki/SHM-CD.