Mit jelent Csepregi Éva számára az ABBA? Mélyinterjú.
Ha az ABBA hazai történetét és fogadtatását vizsgáljuk, nem lehet elmenni a Neoton Família szerepe mellett. A Pásztor László által vezetett, de dr. Erdős Péter által menedzserelt formáció önmagában is egy sikertörténet, azonban az első nagy kiugrásuk pont arra az időszakra tehető, amikor az ABBA a hetvenes évek második felében meghódította a magyar közönséget. Nem véletlenül. Az ABBA-sított imázst a zenekar kiválóan illesztette saját képére és fejlesztette tovább, ezek után nem meglepő, hogy őket nevezték a „Varsói Szerződés ABBA”-jának.
Hogyan hatott az ABBA a Neoton Famíliára? A hangszerelésen és a vokális megszólalásmódon egyértelműen tetten érhető a svéd kvartett inspirációja, de emellett megemlíthető még az öltözködés és a színpadkép is. A Neoton Família „ABBA-korszaka” 1979-ben kezdődött, és ezzel a hangzásvilággal és felállással meghódították többek között Japánt, de sikereket értek még el Spanyolországban, sőt, Dél-Amerikában is az elkövetkezendő négy évben. Mindezt abban az időszakban, amikor a diszkó fénykora már leáldozott, és az ABBA is egyre jobban visszavonult a turnézástól. Annak ellenére, hogy a Neotonban a két énekesnős felállás 1983 elején megszűnt, és az együttes másfelé indult el zeneileg, azonban az elkövetkezendő években néhány dalban még mindig jelen voltak a svéd négyes által lerakott alapok és zenei megoldások.
Csepregi Éva, akit akkortájt a „magyar Agnetha”-nak (esetenként a „magyar Olivia Newton-John”-nak) hívtak, mai napig is nagy ABBA-rajongónak számít; nemcsak angol nyelven énekelt ezekből a dalokból a Super Hits válogatásokon, hanem 1992-ben egy sikeres magyar nyelvű tribute-lemezt is készített az Éva-Neotonnal, amelyről mai napig is énekel. A vele készült, közvetlen és jó hangulatú mélyinterjúban az ABBA-témát jártuk körül.
Mi az ABBA-val kapcsolatos első emléke?
Mai napig tisztán emlékszem rá, hogy a Ring Ring volt az első dal, amit tőlük hallottam, a helyszín Siófok volt, a hajóállomás. Annyira szíven ütött, mikor először hallottam a dalt, és nagyon meg is tetszett. Aztán persze nem sokkal később az SOS-t is hallottam, de mégis a Ring Ring volt az első igazi nagy élmény számomra tőlük.
Ha már a témánál vagyunk, akkor hadd említsem meg, hogy a 30 éves évfordulóra újra kiadták kazettán az ABBA Gold-ot, ami mai napig is rekordokat döntögetve, nagyon szépen fogy.
Nekem is megvan egyébként az ABBA Gold és az ABBA – The Albums fekete box is. Ez utóbbi egyébként nagyon kedvemre való. Szoktam ABBA-t hallgatni a kocsiban, főleg akkor, ha vidékre utazunk koncertezni. Egyébként az egyik nagy kedvencem tőlük még a Gonna Sing You My Lovesong.
Tényleg?
Igen. Nagyon-nagyon régi dal és imádom!
Ez szerintem sokaknak újdonságként hat majd, de emellett úgy tudom még, hogy a Dancing Queen és a Fernando is nagy kedvenc Önnél.
Ez így van, mert tulajdonképpen ezeket szoktam magyarul énekelni a koncerteken és a fellépéseken. Meg persze a Chiquitita-t. Egyébként pedig volt nekünk egy ABBA-egyvelegünk a Neoton Família Sztárjaival. Abban benne volt a Waterloo, a Mamma Mia és az SOS is. Most is van egy Retro Páholy című produkció, amelyben én is jelen vagyok, és ennek a végén van egy ABBA-egyveleg, amelyben azok a dalok szólnak, amelyek tényleg a szívügyeink voltak; az SOS, a Waterloo, a Does Your Mother Know és a Mamma Mia. Eközben pedig az ABBA-filmből mennek részletek a háttérben.
Ha már itt tartunk, akkor beszélgessünk kicsit az 1992-es ABBA Slágerek Magyarul kazettáról. Miért pont ezekhez készültek magyar szövegek?
Egyrészt amiatt, mert ezeket a dalokat ugye nagyon szerettük, és ezek azok, amelyek igazán a magyar füleknek valók. Az volt a jó az ABBA-ban, és azért tudtak nagyon sikeresek lenni itthon, mert tipikusan a magyar füleknek való dallamos, vokális, tökéletesre megcsinált dalokat készítettek, amelyek mai napig is helytállnak. De nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy Stig Anderson kiválóan menedzserelte őket. Mai napig is meghatározó a szerepük. Volt egy idő, amikor az ABBA tényleg egy etalon volt, és mindenki azt kutatta, hogy miért is szólnak ennyire jól. Egyébként mi is elkezdtük kutatgatni, és többek között ezért is születtek a Super Hits – lemezek, mert egyszerűen kíváncsiak voltunk arra, hogy ezek a külföldi dalok hogyan lettek felvéve, hogy állnak nekünk, és hogyan tudjuk őket megcsinálni.
Ha jól számolom, akkor öt angol nyelvű feldolgozás készült el 1979 és 1983 között. Talán a The Name of The Game-nél és a Fernando-nál érzem a legjobban azt, hogy mennyire lelkesen énekelte ezeket a dalokat.
Igen? Visszatérve a témára, úgy gondolom, hogy nagyon sokat tanultunk az ABBA-tól, mint a színpadi, mint pedig a technikai dolgokban. Amikor elkezdődött a Neoton Famíliának a megálmodása, hogy milyen legyen az együttesünk, akkor volt az ABBA – The Movie itthon. A közönségnek még be sem mutatták, amikor a menedzserünk, Erdős Péter elintézte, hogy a filmgyárban az elnöki vetítőben megnézhessük, és azt mondta akkor, hogy na, ilyennek kell lenni a Neotonnak is. Röviden szólva, ez volt a mi álmunk, hogy olyanok legyünk, mint az ABBA. Ez bizonyos értelemben sikerült is, mert Yamamoto-San, az RCA vezetője azt mondta, hogy hogy mi vagyunk a magyar ABBA.
De emellett még hívták önöket a varsói szerződés ABBA-janak is.
Pontosan. Nekünk ez tényleg egy nagyon fontos dolog volt, hogy nagyon jó felvételeket csinálhassunk, és a vokálok nagyon szépen szólaljanak meg. Ebben az ABBA-felvételek nagyon sokat segítettek, ahogy hallgattuk őket, és úgy gondolom, hogy egész jól sikerült lemodellezni azt, hogyan is készültek ezek a harmóniák a stúdióban.
A kilencvenkettes ABBA Slágerek MagyaruI című lemezről mit érdemes tudni?
Emlékszem, nagy pocakom volt, amikor a stúdióban dolgoztunk. A dalok kiválasztásakor a következő szempontok alapján válogattunk: Mi az, amit nagyon ismerünk? Mi az, amit korábban már a Super Hits lemezeken is énekeltünk? Esetleg mik lehetnek még azok, amiket magyarul is el tudunk képzelni? Így állt össze ez a tíz dal. Révbíró Tamás egy nagyon jó műfordító, vele már dolgoztunk korábban, például A kocka el van vetve lemezen is. Az, hogy együtt írtuk a szövegeket, nagyon jól működött, és nagyon jó volt Tamással együtt dolgozni. Sajnos ő ma már abbahagyta a műfordítást, a dalszövegírásról nem is beszélve. De akkor még igazi műhelymunka volt köztünk. Neki remek szépirodalmi vénája volt, nekem pedig tapasztalatom a dalszövegírásban. Sajnos akkoriban elég rossz viszonyban voltunk Pásztor Laciékkal, és nagyon érdekes volt látni, hogy egyszerre született meg a gondolat a Pásztor meg az én fejemben is – egymástól függetlenül, hogy kellene egy ABBA magyarul-lemezt csinálni a Filmslágerek magyarul ötletéből kiindulva.
Ebben az időszakban nagy divatja volt ezeknek, az ABBA mellett volt Beatles magyarul is, sőt, jelentek meg kazetták Boney M-, a Baccara-, és Modern Talking- és a Bee Gees- magyarításokkal is.
Igen, ez akkortájt nagyon benne volt a levegőben, talán amiatt, mert ekkoriban jöttek vissza ezek a csapatok egy újabb nosztalgiahullám keretében. Egyébként a Hercegnőnek szinte teljesen egyedül írtam a szövegét, és ami érdekes egybeesés volt, hogy láttam leadva a Pásztoroknak a szövegét is, és annak is Hercegnő volt a címe.
Mi volt pontosan Pásztor László terve?
Azt szerette volna, pont akkor, amikor a legnagyobb balhéban voltunk, hogy a Szulák Andi és én egy közös produkcióban vegyünk részt, de akkor még nem mondta ki, hogy az ABBA, de én sejtettem, hogy erről van szó. Úgyhogy sajnos ebből nem lett semmi, mert a veszekedésünk meg a bírósági dolgok oltárán feláldoztuk azt, hogy Andival közös lemez születhessen meg.
Nehéz volt ezeket a dalokat átvinni magyar nyelvre és magyar gondolkodásmódra?
Ahogy már említettem, ezeket a dalokat értettük, éreztük, bennünk voltak, nagyon tudtuk őket, így nem volt olyan nehéz velük dolgozni. Úgyhogy ezek ilyen nagyon ismertek voltak, a Fernando, a Chiquitita, a Dancing Queen. Továbbá arra is gondoltunk, hogy majd lesz ennek a lemeznek folytatása is, de erre már nem került sor. Visszatérve a munkára Tamással, ő egyébként nagyon jól ráérzett a dalokra, amelyeknek a magyar szövegei szinte kirobbantak belőle. Tulajdonképpen az nagyon érdekes, hogy az ABBA-dalok kicsit hasonlítanak a magyar dallamvezetéshez. Nincsenek azok a nagyon rövid szavak, amiktől a szövegíró fél. Itt hosszabb gondolatok vannak, amikkel jól lehet dolgozni, a nehézség inkább abban rejlett, és erre kellett a Tamás tulajdonképpen, hogy minőségiek legyenek a szövegek. Mert ha már ABBA-t fordítunk le, akkor annak bizony nem szabad rossz szövegnek lenni. Hanem költőinek kellett lenni, még akkor is, ha a szerelemről szólt vagy más könnyebb témáról. Ehhez pedig a Tamás nagyon értett.
És akkor megszületett a lemez.
Akkortájt a Hungaroton igazgatója Benkő László volt, és ő hamarabb adta ki a lemezt, mielőtt a kiadásra vonatkozó engedély megérkezett volna, amit sajnos végül nem kaptunk meg, mert visszautasították. Így a kazettákat ki kellett vonni a forgalomból, annak ellenére, hogy szépen fogytak. Talán ez lehetett az oka annak, hogy végül nem jelent meg CD-n és lemezen. Amit nagyon sajnálok, mert mai napig jó zenei anyagnak tartom.
A felvételek tekintetében mennyire volt nehéz visszaadni azokat a komolyan kidolgozott vokális harmóniákat, amelyek az ABBA-ra jellemzőek voltak? Mert azért itt is nagyon jól kimunkált éneksávokat hallhatunk.
Lippényi Gábor volt az, aki szinte az egész lemezt meghangszerelte, és akkor még velünk volt a Dobó Feri is, aki a Neoton Família lemezeinek a volt a hangmérnöke, úgyhogy így ők ketten és Ádám nagyon jók voltak ezekben, és a vokálok leszedésekben. Ebből a szempontból egy nagyon jó csapat dolgozott a lemezen, és Lippényi, mint elsőrangú hangszerelő, nagyon jól megcsinálta a dalokat.
Ezekből mai napig is énekel, igaz?
Mostanában, ha vidéken vagyok, akkor a műsoromat meg szoktam tűzdelni pár ABBA-dallal, álltában a Chiquitita-t és a Fernando-t szoktam énekelni. Mostanában újrahangszereltettem ezeket a dalokat Kasza Zsoltival, és ott vettem föl náluk, úgyhogy a Kasza Gabesz volt a hangmérnök, és ezek így már még jobban szólnak, mint valaha. Végül is, amikor fellépéseken bejelentem, hogy egy ABBA-dalt szeretnék magyarul elénekelni, akkor a közönség csak néz, hogy mi történik, de mivel ezek nagyon jól szólnak és nagyon szépek a szövegek is, nagyon be tudnak rá indulni az emberek.
Ahogy hallgatom ezeket a magyarított változatokat, van bennük egy olyan melankólia, ami az eredetikben talán nincs ennyire kiemelve.
Lehet benne valami, mert ezek a dalok azért rólunk is szóltak, főleg a Fernando és a Gondoltál-e arra, picit azt éreztetve, hogy valami, talán egy korszak véget ért, és most új időket élünk. De azért beszivárgott még a jugoszláv polgárháború is a szövegekbe, az a szomorúság, ahogy ezek a fiatalok harcba mennek… De mindenesetre mi játsszuk ezeket a dalokat, az ABBA-egyveleg is sokáig ment, még az Arénában is, de előfordult az is, hogy egy-két dalt bevettünk a műsorba. De énekeltem Dobos Katáékkal is többször ABBA-t az ABBA Feeling kíséretében is.
Ez az ABBA World kiállítással volt egy időben, igaz?
Igen, amikor Győrben megnyílt az ABBA-kiállítás, és én ott háziasszony voltam. Volt ABBA-hasonmás-verseny, amit én vezettem, de úgy gondolom, a kiállítást nem Győrbe kellett volna vinni, mert sajnos nagyon kevesekhez jutott el a híre.
Ön szerint mi lehet az ABBA a titka, hogy ennyien ennyire szeretik még mai napig is?
Nagyon jó a kérdés, ezen én is sokat gondolkodtam. Egyrészt annak ellenére, hogy a diszkó korszak környékén születtek ők is, nagyon emberiek tudtak maradni. A szépségükkel, a fazonokkal. Az, hogy magukról, a saját életükről énekeltek, még emberibbé tette őket. Persze, azért arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy tökéletesen kimunkált dalokat hoztak világra. Talán még a Queen az, aki ennyire perfekt mindenféle szempontból. Az ABBA esetében a két lány varázslatos volt, és persze nagyon jól dolgoztak még a promócióval is. Volt akkortájt egy olyan éhség az ABBA iránti, amit persze nem igazán lehetett és lehet kielégíteni még a mai napig sem.
Mi a véleménye az ABBA-filmről?
Szerelem volt első látásra, hatalmas élmény volt; nemcsak az exkluzivitása miatt, hanem a film tényleg csodás, tehát egy igazi imázsfilm volt. Abban is tényleg igaza volt Péternek, a menedzserünknek, hogy bizony, többször meg kell nézni, mert nagyon jól kijött belőle, hogy a színpadon milyenek voltak, és még az is, hogyan szóltak ezek a dalok. Nagyon sokat tanultunk ezekből, pláne, amikor felvettük őket. Amikor a Super Hits lemezeken ABBA-dalokat énekeltünk, akkor láttuk meg igazán, hogy egyik-másik mennyire nagyszerűen lett megírva és felvéve. Ez azt jelentette, hogy a fiúk ilyenkor szétbontották őket, és mi pedig igyekeztünk úgy elénekelni, ahogy az ABBA. Kocsis Zoltán mondta egykoron, hogy a legjobb tanulás a másolás. Valószínűleg ezt Péter is tudta, és ezért nekünk ezek a Super Hits lemezek nagyon tanulságosak voltak. Persze, a mi fiaink nagyon okosan és kreatívan dolgoztak ezekkel a dalokkal; a Pásztor, a Jakab Gyuri és a Dobó Feri ebből nagyon sokat merítettek és hoztak át a Neotonba.
Hogyan látja a Mamma Mia-jelenséget?
Az igazság az, hogy nem szeretem, mert nem az én világom. Amikor bejött, volt itt a Sportcsarnokban egy előadás, de azt nem igazán tudtam hova tenni. Az egész olyan, mint egy műtyúkszem. Az filmek közül az első rész még úgy, ahogy elmegy, de a második? Cher, mint nagymama? Na ne már! Az ABBA-hoz annyira illik, hogy tökéletes legyen, de amikor a színészek éneklik, az már nem az, és én arra már nem vagyok kíváncsi, köszönöm szépen.
Hogyan alkalmazták az ABBA-féle vokális megoldásokat a stúdióban?
Az éneksávok nagyon egyben voltak, emellett ezeknek a teteje nagyon süvítős volt. Ezt egyébként úgy értük el, hogy az alapot levittük egy negyed hanggal, és úgy énekeltük fel a szólamokat, ezeket aztán visszavittük az eredeti magasságba és tempóba, és akkor már ilyen erőteljesen szólaltak meg. Az a fémes hangzás egyébként pedig effekt volt, ami nekünk is nagyon tetszett. A feléneklés folyamán oda kellett figyelni, hogy nagyon egyenesen énekeljünk mindenféle remegés és csúszás nélkül, és ha ez sikerült, akkor ez baromi jól hatott.
Mondhatjuk, hogy az ABBA forradalmasította a stúdiótechnikát is ilyen tekintetben?
Igen, és ami még érdekes, az az, ahogyan válaszolgattak egymásnak a dalokban. Különböző módokon egymásnak adták a vezérszólamokat. Ugyanakkor az is tanulságos, hogy Benny és Björn idővel rájöttek arra, hogy tulajdonképpen nem ők a sztárok, hanem a lányok, akiket először, ugye, csak vokálozni hívtak. Egyébként pedig a mi esetünk is hasonló, mert valahogy nálunk is egy kicsit lezajlott egy ilyen. Mi is vokálozni mentünk a Neotonba, és aztán úgy hozta az élet, hogy egyre előrébb és előrébb jöttünk egészen a szólószerepig.
A zenei megoldások mellett is hozta a Neoton az ABBA-imázst.
Igy igaz! A színpadi ruhák is tükrözték az ABBA iránti rajongásunkat, ott voltak például ezek a térdig érő hosszú csizmák, aztán ezek a tunikaszerű felsők. Már amennyire tudtunk ezekről, mert mondanom sem kell, hogy akkortájt nem lehetett annyi információhoz hozzájutni róluk. Amikor Stig Anderson itt volt, akkor adott a Hungarotonnak mindenféle promóciós anyagot, amelyből 1-2 dolog mai napig is megvan az én kis gyűjteményemben. Ezekből már láttuk, hogy körülbelül mi is az irány, és hát a film volt az az igazi, ahonnan le tudtuk venni azt, merrefelé is kell haladnunk. Nekem nagyon tetszett Agnethánál az, hogy leengedve hordta a haját, csak egy kis copf volt befonva neki hátul. De persze az is felüdülés volt, hogy igazi skandinávok voltak, és nem amerikai, meg nem angol sztárok. Talán ez volt az, ami annyira egyedivé tette őket. Én úgy hallottam, hogy Svédországban nagy dicsőség övezi őket.
Most már igen, azonban a hetvenes években eléggé támadták őket a sajtóban, mert Stig Anderson mindent megtett, hogy sikeresek legyenek mindenhol, és ez sokaknak nem tetszett.
Ez egyébként ide is eljutott, mert voltak ilyen hangvételű újságcikkek a hazai sajtóban is. Emlékszem, hogy volt egy olyan, amelyben azt írták, hogy az ABBA olyan, mint az Alma szappan. Szép, illatos, de a használat után eldobható. Visszatérve a svédekre, azt tudom, hogy a királyi családdal jóban voltak, és persze ott a Dancing Queen, amelyet elő is adtak nekik a királyi esküvő előtt. Tulajdonképpen nekünk az egész életünket belengte az ABBA, és az ABBA iránti szeretetünk.
Milyen élmény volt látni az ABBA Voyage koncertet?
Nagyon tetszett! Dáviddal és a menedzseremmel mentünk ki, és a végén azt mondta Dávid, valószínűleg én vagyok az egyetlen mérges ember ott a nézőtéren, mert mikor vége lett a koncertnek, azt mondtam, hogy kikérem magamnak, hogy elraboltak tőlünk egy együttest 40 évre, ugye? Amikor feloszlottak, akkor én nagyon ki voltam borulva, de most, amikor láttam őket, azt éreztem, hogy végre visszakaptuk őket egy picit. Még akkor is, ha egy ilyen virtuális show-t lát az ember, akkor is szembetűnő az emberek lelkesedése, hogy az ABBA megint valamit alkotott, valami olyat, ami egyedülálló, mint mindig. Amikor valamihez hozzányúltak, az mindig újdonság volt, a hangzás, ahogy kinéztek, volt feelingjük és frissek is voltak, tehát emiatt tartom őket ma is etalonnak. Olyanok voltak, mint egy jól sikerült gyümölcsös saláta, amibe az ember szinte beleharapott volna.
Mennyire ütött az illúzió a koncerten?
Nagyon élethű volt, főleg nekünk, akik ülve néztük végig. A tánctérben valahogy kevésbé lehet látni egyben az egész produkciót, mert, ugye, vannak oldali LED- falak, amik nem mindig játszanak, de ha igen, akkor az egész látvány nagyon működik. Mi pont a H szektorban ültünk, szembe a színpaddal, a legjobb helyen. Persze, láttuk, hogy animált fejek vannak a nagy közeli kivetítés miatt, az viszont tényleg zseniális volt, ahogyan konfiguráltak, ahogy énekeltek. A végén, ahogy jelenkori önmagukban kijöttek, azt hittük, hogy Úristen, akkor az ABBA most tényleg itt van személyesen, de aztán leesett, hogy ők is ugyanúgy be voltak vetítve, mint a fiatalkori önmaguk. Mondtuk is, hogy jaj, de hülyék vagyunk, hogy ilyeneket gondoltunk, mert minden valósághű volt. Nekem, ahogy mondtam, nagyon tetszett, mert visszaadta azt a hetvenes évekbeli ABBA-t, amit mi mindig szerettünk volna látni élőben, de nem volt rá lehetőségünk.
Volt esetleg valami, ami furcsa volt?
Talán a tapsok alatt éreztem, mert itt lehetett látni, hogy a közönség tudja, hogy a zenekar talán még sincs itt személyesen, akkor ugyan minek tapsoljanak annyit? Ekkor jöttek be ezek a tapsoltatók, akik hergelték a közönséget, olyan isteni hangulatot csinálva, hogy tényleg nem is lehetett volna jobb. A várakozó csarnokban az elején nem játszottak ABBA dalokat, viszont a végén, amikor visszamentünk, akkor már ott is szólt az ABBA, mialatt lehetett még pezsgőzni, enni, és persze vásárolni is. A shopban persze öltük egymást előtte és utána is, és természetesen jól be is vásároltunk. Vettem egy fényesebb cipzáros dzsekit Voyage felirattal, egy kapucnis pulóvert, egy Dancing Queen-es színes pólót, és egy másik Voyage-os pólót, amin a fejek vannak, de azt odaadtam a barátnőmnek. Úgy érzem, hogy egyszerűen nem tud elszakadni az ember az ABBA-tól, mert van valami varázs körülöttük. Persze, vannak nagyon jó zenét játszó együttesek, vannak nagyon jó énekesek, de valami van ebben a négy emberben, ami őket egyedivé és varázslatossá teszi.
Szerintem az, hogy végig sikerült megőrizniük az emberségüket.
Pontosan így van, és egyetértek azzal, amit Erdős Péter mondott nekünk is, hogy ez a hétköznapi, közvetlen imázs a legnagyobb vonzerő. A girl-next door-kép. Ezzel manipuláltak, még akkor is, amikor elegánsan vagy éppen csicsásan voltak felöltözve, de ennek ellenére mégsem veszítették el a közvetlenségüket. Az emberek pedig ezt szeretik, hogyha közel érezhetik magukat hozzájuk. Még egyszer mondom, hogy a diszkó korszak közepén ez tulajdonképpen egy nagyon nagy erény volt. Most itt van ez a Voulez-Vous lemezborító, amelyen úgy néznek ki, mint a hasonló korú átlagos harmincasok, amikor elmennek elegánsan felöltözve színházba vagy az operába. Amikor az ABBA World-ben voltam, nagyon meglepődtem, hogy mennyi minden megmaradt a tagoknak az ABBA-korszakból.
A Voulez-Vous volt egyébként az, amit megturnéztattak Amerikában, de ez a második koncertsorozat valahogy már más volt, mint az 1977-es.
Persze, az ABBA-The Movie-val összehasonlítva az 1979-es koncertfilm nem ütött annyira, és a fellépőruhák sem voltak annyira tetszetősek, de ugyanakkor a háttér és a zenekar viszont nagyon klassz volt. Ezt azért mondom, mert mi álmodoztunk arról, hogy milyen jó lenne, ha mi is így léphetnék fel, mint ők. De mi ezen a piacon éltünk meg, ami nagyon más volt a ABBA-hoz képest, a sok koncert és a tíz éves japán jelenlét ellenére.
Ha már Erdős Péter szóba jött, akkor nem szabad elfelejteni, hogy ő volt a magyar Stig Anderson.
Ez így igaz, mert ő ugyanazt akarta megcsinálni velünk, mint Stig Anderson az ABBA-val. És valljuk be, bizonyos szinten sikerült is. Péter nagyon szorgalmazta, hogy vegyünk át sok dolgot az ABBA-tól a látvány és a megszólalás tekintetében. A Szerencsejáték album szerintem a Neoton legabbásabb lemeze a Monte Carlo-val az élen, de ott van még az Apám szólt, a Caligula, és a 220 felett is.
Az Elmentél esetében mennyire volt tudatos az ABBA inspirációja?
Nagyon odaköszön a The Day Before You Came-nek, ugye? Pásztor Laci egy az egyben fogta és átalakította a dalt, így az akkordmenet és a hangszerelés is nagyon hasonló, a ritmika is, de ha a szöveget nézzük, az is szinte ugyanolyan, de pepitában. Míg az ABBA esetében a lánynak szürke és rutinszerű élete van, mielőtt ez megváltozik, a mi esetünkben a főhősnő boldog, mert még nem tudja, hogy a párja elment. Hogy meghalt vagy elment, nem tudom. De a két dal szinte teljesen azonos, és ez nem véletlen.
Ön szerint az ABBA, ha a korabeli dalokkal ma rukkolna elő, elérné-e ezeket a nagy sikereket?
Azt kell mondjam, hogy a divat inspirál mindenkit valamilyen szinten, és még a legnagyobb művészek sem tudnak ellene tenni, mert valamilyen szinten mindenhol ott van, mindent befolyásol, és folyamatosan változik. Jelenleg nagyon más időket élünk, ahol teljesen mások az igények, és nem hiszem, hogy a Kell, hogy várj vagy a Chiquitita nagy slágerré tudna válni, mert ezek az idők már elmúltak sajnos. Egyébként, amikor bejött a rap, azt gondoltam, hogy 1-2 év alatt véget ér, de jelenleg ez vette át a hatalmat. Sajnos Dávidéknak is nehéz, mert az a dallamos rockzene, amit ők játszanak, jelenleg nem számít trendinek. De visszatérve az ABBA-ra, érezni és látni azt, hogy az égi csatornákból érkezve rajtuk csak úgy átjön a zene, és ez az egész így egyben csodálatos dolog. Annak ellenére, hogy sokan játsszák az ő dalaikat, és utánozzák őket a színpadon, az valahogy más, mert nem képesek azokra a finomságokra, amelyet csak az az ABBA tudott és tud. Akik egyébként már felszálltak a csillagok közé, és végérvényesen ott ragyognak a Beatles és a Rolling Stones és a többi legnagyobb sztár között.