Egy szerencsés véletlen
A svéd négyes ötödik nagylemeze, a The Album sokak számára meglepetés volt, mivel az addigi rövidebb és direktebb dalok helyett hosszabb és jobban meghangszerelt szerzeményeket tartalmazott, melyeknek szövegei jóval igényesebbek voltak, mint a korábbiak. Ez a váltás annak ellenére, hogy megosztotta a rajongótábort, és többek hiányolták a korábbi vidámabb hangvételt, lehetőséget adott az ABBA-nak, hogy újabb magasságokba emelkedhessen.
A zenealbum 1977 decemberében jelent meg Svédországban és Dél-Afrikában[1], valamint korlátozott példányszámban még Belgiumban[2]. A többi ország 1978 első hónapjaira igazította a megjelenést, többek között a gyártási kapacitásra hivatkozva, valamint emellett még azt szerették volna még, hogy a korong az ABBA-The Movie-val egyidőben kerülhessen a boltokba[3].
A hetvenes évek végi, hiánygazdasággal küzdő Magyarországon mindenki arra számított, hogy a lemez majd talán az év második felében talán kapható lesz a lemezboltokban egy rövid ideig, esetleg játssza a rádió, amit aztán fel lehet venni kazettára. Azonban egy szerencsés véletlennek köszönhetően a hazai zenekedvelők a vártnál jóval korábban ismerkedhettek meg az új nagylemezzel.
A rádiós és televíziós szerkesztő, Tardos Péter, aki a hatvanas és hetvenes évek zenei világának egy különleges fazonú, egyedi humorú figurájaként remek külföldi és hazai kapcsolatokkal rendelkezett, és emellett ő volt a szerkesztője az Ifjúsági Magazin Beat- pop-rock rovatának, valamint a Csak Fiataloknak és a Tánczenei koktél című rádióműsoroknak is. Mivel sokat járt külföldre, nagyon sok külföldi nagylemez az ő közreműködésével került a Magyar Rádió könnyűzenei műsoraiba. Így az ABBA ötödik nagylemeze is, amely már 1977 decemberében bemutatásra került – magnósok és a rajongók nagy örömére – jóval hamarabb, mint Nyugat-Európában[4].
„ (…) meséljük el, hogyan is sikerült ősbemutatót tartani a Csak fiataloknak és a Vasárnapi koktél műsorában az Abba együttes újonnan megjelent albumából. Az Album című album december elején jelent meg Stockholmban és a különféle jogi problémák miatt csak az év végén jelenhetett meg az angolszász országokban, így még egyetlen rádióállomás sem játszhatta. Igen ám, de egy kedves ismerősöm felhívott Stockholmból, hogy idelátogat, mit hozzon ajándékba. — Van nálunk valami énekegyüttes… a névsor elején…valami…megvan! ABBA a neve, tegnap jelent meg az új lemeze, elhoztam?”[5] – olvashattuk a visszaemlékezését az 1978. februári Ifjúsági Magazinban.
Azonban a nagylemezre még hónapokat várni kellett, így nem meglepő, hogy a korabeli hazai sajtóban arról olvashattunk, hogy „A könnyűzene ugyanis elegánsan kifelejtődik a hazai lemezforgalmazásból. Amíg a szomszédos Csehszlovákia Supraphonja rögtön reagál Demis Roussosra és az Abba együttesre, nyomon követve a gyorsan hullámzó divatot — ez pedig a kommersz zenék törvényszerű velejárója — addig nálunk pult alól, a bennfenteseknek kijáró suttogások közepette nyújtják át a nyugati hanglemez indiai vagy éppen csehszlovák másolatát. (…)Nem valószínű, hogy gazdasági megfontolások késztetnék az országot arra, hogy egy Yellow Dog, vagy egy Rose Royce esetleg az ABBA nagylemez licencét megvásárolnánk.”[6]– írta a Népújság 1978. március 2-kai számában.
A „kengurus ABBA”
Annak ellenére, hogy egyelőre erről szó sem lehetett, a The Album svéd és indiai licenckiadványként az év kora nyarán került a lemezboltokba 190 Ft-os áron, amely nagyon drágának számított akkoriban, de az ötvenezer svéd importpéldányt nagyon gyorsan elkapkodták. Sőt, a „kengurus ABBA-t”, ahogy akkortájt nevezték egymás között a kiadványt, jugoszláv kiadásban is lehetett kapni, erre pedig a Népszava 1979. január 26-ai számában megjelent Az Elvis: három kiló című cikk a bizonyíték.
„Pillanatig tűnődik, azután int, hogy kövessem. A sarkon álló Trabanthoz vezet. A kocsiban bent ül a társa, nagy halom lemezzel. Kicsit kotorásznak, azután kezembe nyomják az Abba „kengurus” lemezét, az egyévest. Győzködnek, hogy ez a legújabb. (…)
— Hát nézd! Én Pécsről szerzem a lemezeimet. Minden hónap első vasárnapján leutazom a vásárba, ott rengeteg jugoszláv’ árulja a legújabb lemezeket, viszonylag olcsón. (…) Akik ismerik a dörgést, csudajó üzleteket köthetnek a haza tartó jugó vendégmunkásokkal, meg a török kamionosokkal. Ezek hozzák az igazi újdonságokat. El akarnak tölteni néhány jó napot Pesten, és simán leadják a lemezt.”[7]
A nagylemez kiválóan előkészítette a terepet az ABBA- filmnek, amelyet 1978. július 13-án mutattak be a budapesti mozikban, majd nem sokkal később vidéken is. A zenealbumról természetesen a korabeli sajtó is tudósított, melyek közül kettőt érdemes szemlézni.
Ezek közül az egyik a heves megyei Népújságban jelent meg 1978. április 12-én, és beszámol Agnetha és Björn nemrégiben született kisfiáról, Christianról, valamint idézi Benny Anderssont, aki a következőket nyilatkozta a The Albumról:
„Véleményünk szerint az Albuma legjobban sikerült nagylemezünk, amit valaha is készítettünk. Ugyan a slágerlistákra elsősorban a The Name of The Game, a Take A Chance On Meés a Hole in Your Soul került fel, de számunkra legkedvesebb a Thank You For The Music,a Köszönet a zenéért című dal, mert ez tulajdonképpen az ars poeticánk A lemezre egyébként már a megjelenés előtt 600 ezer példányos előjegyzést vettek fel, s ez minden idők legmagasabb svéd lemezeladási rekordja.”[8]
A zenealbum a hazai sajtóban akkor és később
A másik írás nem volt ennyire szívélyes, mivel Vass Imre elég hosszú, fanyalgó lemezkritikát írt Volt Jobb…! ABBA: Az album címmel. Az újságíró megkérdőjelezi azt, hogy a lemez méltó módon áll a sikerlisták élén, mert vélemény szerint „Valamiféle útkeresés, erőfeszítés arra, hogy erről a — talán — lealacsonyító posztról egy magasabbra jusson, hogy valami „nagyobbat”, „komolyabbat” adjon — ez hallható „Az album” anyagán. És inkább az erőfeszítés. De hát nincsen valami, vagy valaki, hogy az ABBA visszaváltson a régi vágányra?[9]
Ahogy már korábban említettem, a zenei sajtó eléggé nehezményezte azt, hogy ABBA komolyabb hangvételre váltott az ötödik nagylemezén, és nagyon sokan a korabeli kritikusok közül a korábbi évek jóval direktebb, játékosabb dalformáit sírták vissza. Vass Imre emellett erős kritikával illeti a Polar Music üzleti terveit, és az ABBA-tagokon kéri számon a menedzser pénzügyi machinációit. Ez nem meglepő, mivel a svéd baloldali sajtóhoz hasonlóan a Keleti Blokk országaiban divat volt az ABBA pénzügyi dolgait kritizálni, ugyanakkor olyan neves hazai újságírók is, mint Sebők János is kommersznek és eldobhatónak nevezték az ABBA zenéjét, ugyancsak kiemelve a menedzser kétes hírű befektetéseit.
„Egyre jobban elragadtatván magukat, Benny és Björn adott, ösztönös tehetségükön felüli szerzői képességeket képzelnek maguknak, s kísérletezéseik levét (egyelőre még csak) a nagyközönség issza meg, bár aligha tud róla, hála az ABBA-hisztériának, ami teljesen elvakítja, eltompítja.”[10]– olvashatjuk tovább Vass Imre recenziójában, aki nagyban támaszkodik Bob Edmands[11] cikkére, amely az Egyesült Királyságban hasonlóan kedvezőtlenül fogalmazott.
Vass az angol sajtóhoz hasonlóan az akkortájt divatos, lenéző szemszögből jellemzi nemcsak a kvartett zeneszerzőit, hanem magát a rajongótábort is. A nagylemezről a kritikában még az önismétlést emeli ki a következő szavakkal:
„ a régi sikercsináló együttesből alig futotta két- három fölvételnyire (sic!) a legutolsó nagylemezen. A recept a régi: a kíséret, a háttér összességének hatása oly kidolgozott, annyira precíz, oly parányit változik az idők folyamán, hogy mindig ugyanaz marad, ugyanazzal a feladattal; ami viszont ugyanakkor az állandó „más”- ság illúzióját kelti, az a dallamvezetés bájának örök variációja, újrateremtése. Ez az ABBA- varázslat, ez a trükk, amit az eddig hozzánk behozott, már említett lemezek zömén nyolc-tíz számban biztosan megtaláltunk és megcsodálhattunk.(…) Szabadjon remélnem (…), hogy Benny és Björn elveti terveit, hogy „komoly, nagy” muzsika szerzője legyen, és hogy álmából felébredve „megfékezi, megzabolázza magát, amíg lehet”[12].
Szerencsére Vass Imre nem volt vátesz, és kívánsága az ABBA-val kapcsolatban nem vált valóra a későbbi események és történések tükrében. Azonban majdnem húsz évvel később hazánk egyik legfajsúlyosabb zenei havilapjában, a Z Magazinban már teljesen más szavakkal méltatta a zenekart Paul Berger.
„Magyarországon (…) Már 1977-78 táján is cikizni illett őket. Még (…) Demjén Ferenc is megengedte magának akkoriban, hogy bután és szűk látókörűen nyilatkozzon róluk. Igaz, nálunk csak egy ABBA-t ismertek, azt, amit a rádió és a tévé játszott. Az albumokon megbúvó nagyszerű, de milliós példányszámokat nem produkáló gyöngyszemeket nem.[13]
Az általa írt cikkben Berger az teljes ABBA-sorlemezt-kollekciót bemutatta az első remaszterelt CD-kiadás apropóján. A The Album-ról a következőt írta:
Az (…) ABBA – The Movie 1978 kora tavaszán került a mozikba, egy időben a The Album című lemezzel, amely gyakorlatilag az Arrival vonalát viszi tovább. Az együttes egyik legkitűnőbb dala, az Eagle indítja az anyagot. Björnt és Bennyt ekkoriban nem kis mértékben inspirálta az akkoriban Hotel California című mesterművével taroló amerikai country-rock-zenekar, az Eagles munkássága. Még az Eagle-nél is nagyobb mértékben mutat country-hatásokat a Move On című dalt.[14]
Ugyanakkor kiemeli azt is, hogy „ABBA- számokat persze nem érdemes másoknak interpretálni. Lényegüket csak a szerzők és a velük egy közegben dolgozó, a dalokat inspiráló lányok tudták és tudják adekvátan előadni.”[15]
A fentiek tükrében jól látható, mennyire szerette a hazai közönség az ABBA-t, valamint az is, mennyire sikeres volt a svéd kvartett ötödik sorlemeze nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is, annak ellenére, hogy bizonyos újságírók vitriolba mártott tollal írtak mind az albumról, mint pedig a zenekarról. Azonban az ABBA Gold-nak köszönhetően a hazánkban újdonságnak számító, szenzációhajhász, bulvárban megjelent írásokkal szemben már jóval reálisabb, tényeken alapuló, elismerőbb hangvételű cikkek is születtek, amelyek az ABBA magas fokú művészi kvalitásait megfelelő módon méltatták.
[1] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 366.
[2] Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003, p. 152.
[3] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 366.
[4] Tardos Péter.“ Beat- pop-rock”.Ifjúsági Magazin, XIV., no. 2, 1 February. 1978, p. 47.
[5] Tardos Péter.“ Beat- pop-rock”.Ifjúsági Magazin, XIV., no. 2, 1 February. 1978, p. 47.
[6] Szigethy, András. “Lemezmizéria.” Népújság, 2 Mar. 1978, p. 4.
[7] Szántó, Péter. “Hanglemezüzlet, Szatyorból. Az Elvis: Három Kiló.” Népszava, 26 Jan. 1979, p. 4.
[8] “ABBA-story. Gyermek és hanglemez”. Népújság, 12 Apr. 1978, p. 5.
[9] Vass, Imre. “Volt Jobb…! ABBA: Az Album.” Nógrád, 5 Aug. 1978, p. 5.
[10] Vass, Imre. “Volt Jobb…! ABBA: Az Album.” Nógrád, 5 Aug. 1978, p. 5.
[11] Edmands a New Musical Express újságírója volt az ABBA sikerei idején
[12] Vass, Imre. “Volt Jobb…! ABBA: Az Album.” Nógrád, 5 Aug. 1978, p. 5.
[13] Berger, Paul. “Katalógus: ABBA.” Z Magazin, June 1997, pp. 30–31.
[14] Berger, Paul. “Katalógus: ABBA.” Z Magazin, June 1997, pp. 30–31.
[15] Berger, Paul. “Katalógus: ABBA.” Z Magazin, June 1997, pp. 30–31.