Az ABBA magasfokú népszerűsége nemcsak a hazai közönséget ragadta magával, hanem a magyar előadók egy részét is, akik a hetvenes évek második felétől kezdve több ABBA-dalt is elénekeltek magyarul és feldolgozáslemezeken bizony angolul is. Ilyen volt például Harangozó Teri, aki a Chiquititából csinált rádiófelvételt, valamint még az akkortájt táncdalénekesnőként működő Juhász Mari is, aki ugyancsak a Magyar Rádióban rögzítette a Thank You for the Music-ot Köszönöm a zenét címmel.
Annak ellenére, hogy a csehszlovák és román feldolgozásokhoz képest rendkívül szegény az ABBA-magyarítások száma, mégis találhatunk köztük érdekességeket, igazi kuriózumokat. Ilyen például a Záray Márta és Vámosi János felvétele, a Látlak-e egyszer még.
A neves éneklő házaspár a negyvenes évek vége óta számított jelentős névnek a hazai populáris zenében, a házaspár mindkét tagja önállóan is jelentős sikereket ért el. A páros fénykora az ötvenes és hatvanas évekre tehető, amikor több jelentős sikert értek el dalaikkal akár szólóban, akár duettben, azonban az évtized második felében a beat előretörésével háttérbe szorultak, és néhány korábbi albumuk után további nagylemezük ekkor már nem jelenhetett meg az MHV beatet propagáló szemlélete miatt. Azonban a duó második fénykora 1977-ben kezdődött el, amikor is újabb nagylemezzel jelentkezhettek.
A második, 1978-as, Nekünk találkozni kellett című zenealbumukon több külföldi előadótól is dolgoztak fel, főleg örökzöldeket, ezek közül a kivétel az ABBA 1974-es dala, a Hasta Manana magyarítása volt. A felvétel a Látlak-e egyszer még címet kapta, melynek szövegét az a Hoffman Ödön írta, aki több külföldi slágert fordított le magyarra. A dalt hagyományos tánczenei hangzásvilágot képviselő Stúdió 11 és a Bolba Tamás által vezényelt vonószenekar kísérte.
A magyar változat, annak ellenére, hogy nem szószerinti fordítása az eredetinek, elég jól megragadja annak hangulatát. Ugyanakkor akadtak is különbségek; az eredetiben a vágy arra nézve, hogy a problémákon felülemelkedjenek, erősebb és reménnyel telibb, ugyanakkor az egész felvétel játékosabb hangulattal bír. Addig a Záray-Vámosi-féle verzióban inkább a nosztalgikus hangulatnak van fontosabb szerepe. Itt már a szakítás végleges, a jövő bizonytalanabb, de még mindig van esélye annak, hogy ez valamikor megváltozhat.
A hangszerelés tekintetében az ABBA eredetijében a komplexebb, balladisztikus és country elemek erőteljesebbek, míg itt inkább a hagyományosabb tánczenei hatások vannak inkább. Azonban mégsem hívhatjuk a felvételt teljesen táncdalnak, mivel a dal jóval modernebben szól a hetvenes évekbeli szintetizátorbetéteknek köszönhetően, emellett a ritmika is jóval progresszívebb, mint a nagylemez többi hagyományosan olaszos, latinos hangvételű dala.
A dal sikeres lett a hetvenes években, annyira, hogy kottája akkordkísérettel önállóan is megjelent az ABBA-láz idején a Tánczenei koktél sorozatában. Továbbá, amikor Fábián Tibor újságíró a Pesti Műsorban az ABBA iránti véleményről kérdezett meg több hazai művészt 1979 elején, az énekes házaspár a következőt nyilatkozta a svéd kvartettről:
„Ezt a fajta zenét (…) a mai időkben a legszínvonalasabban az ABBA csinálja. Titkuk: Egyszerűek, szimpatikusak, kulturáltak, cirkusz nélküliek. Remek melódiák, nagyon jó ritmikával, tiszta vokál és mindenekfelett mesteri hangszerelés. Sajnos, hogy itthon az igazi hangszerelés hiánycikk. Az ABBA műfaján belül az összes zenei lehetőségével él. Ezért is választottunk műsorunkba az ő repertoárjukból (…) a Látlak-e egyszer még című dalt. Tomsits Rudolf újrahangszerelte a mi számunkra. Az ebből készült felvétel legújabb nagylemezünkre is felkerült. Szeretjük ezt a dalt, mert friss íz, új szín a mi műsorunkban is. Sokszor kérnek tőlünk réges-régi dalokat, őszintén megvalljuk, nem örülünk neki. Unjuk már ezeket a poros hangokat.”