AZ EAGLE ÉS A MOVE ON – AZ ABBA SPIRITUÁLIS OLDALA

AZ EAGLE ÉS A MOVE ON – AZ ABBA SPIRITUÁLIS OLDALA

1. Jonathan színre lép

A hatvanas évek második felében, a hippikorszak hatására egy olyan spirituális mozgalom bontakozott ki, amelynek középpontjában a tudatosság megélése és a meditáció fontossága állt. Ennek köszönhetően nagy tömegek ismerkedtek meg a jógával, a hinduizmussal és a buddhizmus tanaival, de még Jézus tanításait is sokan fedezték fel ekkortájt. Így kerültek  a közbeszédbe olyan, mai nap is divatosnak számító fogalmak, mint a tudatosság, a mindfulness, a pozitív gondolkodás és önmagunk belső világának felfedezése. 

Ezek hatottak Richard Bach amerikai íróra is, aki hasonló gondolatokat fogalmazott meg nagy sikerű, 1970-es művében, melynek címe Johathan Livingston a sirály[1].

A legutóbbi magyar kiadás. Forrás: Szenzár/Helikon.

A kisregény egy olyan allegorikus történetet mesél el, amelynek fő üzenete önmagunk mélyebb megismerése és tehetségünk kiaknázása. Ennek középpontjában egy sirály, Jonathan áll, aki élményként éli meg a szárnyalás szabadságát, és mindent megtesz azért, hogy saját határait kitágítsa. Ezt azonban fajtársai nem nézik jó szemmel, így hamarosan száműzik Jonathant maguk közül. Azonban ő nem esik kétségbe, gyakorol, és egyre jobban meghaladja saját magát. Egy idő múlva egy tanítóval találkozik, aki segít neki abban, hogy még jobb lehessen.  A végén Jonathan maga is mesterré válik, aki maga köré gyűjti és tanítja a hozzá hasonlóan gondolkodó, kitaszított sirályokat.

A könyv néhány évvel a megjelenése után világsiker lett, számtalan nyelvre fordították le, és 1973-ban egy filmes adaptáció is készült belőle, melyhez a zenét a neves gitáros-dalszerző, Neil Diamond írta. De nem ő volt az egyetlen, akit megihletett Richard Bach lélekközeli regénye; 1975-ben egy angol progresszív rockzenekar, a Barclay James Harvest is rögzített egy dalt Jonathan címmel.

2. Egyre jobb dalszövegek

Az ABBA az 1974-es berobbanás óta folyamatosan a kritikusok kereszttüzében állt; ennek oka főleg a zenekar menedzserének profitközpontú szemlélete volt, de a szerzők is gyakran kaptak hideget-meleget a dalszövegek minősége miatt. Björn a kritikákkal kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy:

„Fontos, hogy a szavak jól illeszkedjenek a zenéhez. Ugyanolyan ritmusúnak kell lenniük. De azt hiszem, hogy emiatt sérült a tartalom a korábbiakban. Ez az, amibe jobban bele kell mennünk, és ez egy érdekes új lépés a számunkra. Most már a szavakkal is szeretnénk mondani valamit.”[2]

Szerencsére 1977-ben, a világturnén bemutatott mini-musical esetében elindult a változás. A The Girl with the Golden Hair négy dala már mutatta a szándékot, hogy az ABBA egyre fontos szerepet szán az egyre igényesebben kivitelezett dalszövegeknek, azonban az első kiemelkedő változások a május végén kezdődő lemezfelvételek esetében váltak nyilvánvalóvá.

3. Szárnyaló sasok

A június 1-jén elkezdett felvétel munkacíme a ’High, High’ volt, amihez Björn az inspirációt Richard Bach kisregényében találta meg.

„A dalszöveget közvetlenül Jonathan Livingstone, a Sirály ihlette, bár a mi esetünkben egy sasról volt szó. (…) Megpróbáltam megragadni a szabadság és az eufória érzését, amit a könyv olvasása közben éreztem.”[3] mondta a szerző néhány évvel később.

Egy másik interjúban így emlékszik vissza a dalszöveg megírására:

Elég gyorsan jöttek a szavak, miután elolvastam a Jonathan Livingston Sirályt, Richard Bach könyvét. Az emberek gyakran mondják, hogy a dal az The Eagles együttes előtt tiszteleg, de valójában ez nem így van. A szöveget Viggsö-őn írtam, csendben, és nem volt más, ami körülvett, mint a természet, a víz és a végtelen szabadság.”[4]

Az Eagle egy óriási előrelépés volt az ABBA számára; mivel ennyire kidolgozott és hosszú dal még nem született a zenekartól korábban. A dalszöveg annak ellenére, hogy a sirály szerepét itt egy sas veszi át, teljesen szinkronban van a kisregény azon eseményeivel, amelyekben Jonathan találkozik másokkal is, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő. A sorokból áradó őszinte öröm és igazi önvalóra való feleszmélés ennyire tisztán máshol az ABBA-nál nem jelenik meg.

Frida és Agnetha az Eagle-t énekli az ABBA – The Movie-ban. Forrás: képernyőfotó

Annak ellenére, hogy a country-s hatású dal lassabb, lágyabb és éteribb, mint a korszak rockslágerei, a heavy metal struktúra mégis jól érezhetően átsüt a felvételen. Agnetha és Frida teljesen együtt, egy szólamban énekelnek, és csak az átvezető részekben és a refrénben válnak szét a vokálsávok. Az Eagle további kiemelkedő pontja még a kettős gitárszóló, amelyet az ABBA háttérzenekarának két prominens gitárosa játszott fel; míg Lasse Wellander egy kidolgozottabb, szimmetrikusabb dallamot penget, addig Janne Schäffer játéka jóval improvizatívabb, markánsabb.  

A legelső változatban Björn még teljesen másképp közelítette meg a könyv élményét. Carl Magnus Palm ABBA The Complete Studio Sessions című könyvében olvashatjuk, hogy a dalszövegíró először még a nagyobb kontrasztokra épített; a verzéket a hétköznapi eseményekbe való belefáradás határozta meg, míg a refrénben szinte teljesen ugyanazok a sorok voltak, mint a befejezett felvételben[5].

Az Eagle egyike volt azoknak az új daloknak, amelyek feltűntek az ABBA-mozifilmben is. A számhoz forgatott jelenetben egy olyan, akkoriban nagyon modernek számító stúdiótrükköt vetettek be, amellyel lehetővé tették azt, hogy a lift a végtelenben száguldjon, mialatt az ABBA benne énekelt. Ez az éteri hangulatú kisfilm egyike az ABBA-The Movie legjobb pillanatainak, azonban fél évvel később a kislemez-megjelenéshez készült egy másik klip is. Ebben a fényeffektek dominálnak, miközben az ABBA-tagok egy hatalmas forgó diszkógömb előtt énekelnek. A felvétel rövidített formában csak néhány országban jelent meg 1978-ban, így a sikere is jóval limitáltabb volt, mint ami a korábbi kislemezeket jellemezte. Közép-Európában azonban több helyen is TOP 10-es siker lett[6], és még korábban, a The Album megjelenésekor is úgy jellemezte az Eagle-t több újság, köztük az Expressen, hogy a dal az ABBA legjobb felvétele[7]. Így nem meglepő, hogy a ballada feltűnt a Japánban készített TV-showban is, hallható a Greatest Hits Vol. 2. válogatáslemezen is, ugyanakkor az 1979-es és 1980-as koncertturnén is eljátszotta a zenekar.

4. A lélek belső tájain

Azonban nem csak az Eagle-t ihlette meg Jonathan Livingston története. 1977 augusztusában az ABBA egy olyan dalon dolgozott a stúdióban, amely egyike volt a legproblémásabbaknak. A Yippee Yay munkacímet kapott felvétel számtalan inkarnáción ment át; a Big John, a Joanne, a Love For Me Is Love Forever változatok[8] után végleges formáját októberben nyerte el Move On címmel[9], és így került fel a készülő nagylemezre is. A country-s ihletésű, azonban szokatlanul nehéz ballada több okból is egyedi az ABBA életműben. Egyrészt Björn szokatlan amerikai akcentusú prózai bevezetője miatt, másrészben pedig a vokális szerepcsere miatt, mivel Frida a dal magasabb vokálszólamait viszi, míg Agnetha szokatlanul mélyen és testesen énekel szólót a versekben. Ennek oka az, hogy a szőke énekesnő hét hónapos terhesen vetélésveszély miatt kórházba került, és emiatt az orvosai szigorú pihenést rendeltek el a számára[10]. Helyette Frida énekelte fel azokat a szólamokat is, amelyek eredetileg az ő feladata lett volna. Az énekesnő az Egyesült Királyságban megjelent ABBA Official Magazine 1978/1 számában mesélt arról, hogyan élte meg ezt.

Az ABBA a Világ Ifjúsága magazinban, 1977 ősz. Forrás-:saját gyűjtemény

„Mivel Agnethát a gyermeke születése előtt pihenésre fogták, nekem kellett felvennem néhány olyan jellegű éneksávot, amit általában ő szokott csinálni, és ez nagy kihívás volt a számomra. Kíváncsi vagyok arra, hogy lesz- e bárki, észreveszi majd a különbséget?”[11]

Agnetha néhány héttel később egy kerekes nyugágyon fekve énekelte fel a dal szólórészét[12], és ez az oka annak, hogy a felvételen másképpen szól, mint a többi szólódalában.

A Move On költői dalszövegében is tetten érhetőek Jonathan történetének bizonyos elemei, mint például a reggeli szellőben kerengő sirályok, a pillanat varázsának megélése, valamint a belső utazás és még a válaszok keresése önmagunkban. Ezek a gondolatok itt jóval direktebben vannak megfogalmazva, mint az Eagle esetében, így kiválóan illeszkednek azokhoz a spirituális trendekhez, amelyek a hetvenes évek óta divatosnak számító pozitív gondolkodásról és önismeretről szóló könyveket jellemzik.

Annak ellenére, hogy a további ABBA-sorlemezeken ez a mindfulness élmény már nincs jelen, mivel a legtöbb dal jóval személyesebbé vált a zenekaron belüli érzelmi kötelékek változásai miatt, ugyanakkor a közéletiség metaforákba rejtett képeire is inkább a realitás jellemző. Azonban az 1981-es, komor hangulatú The Visitorson kettő olyan ballada is hallható, amely a pillanat megélését és a belső világ feltérképezését állítja középpontba. Míg a Like An Angel Passing Through My Roomban ez a „lélek sötét éjszakája” -élményhez kötődik, addig az I Let The Music Speak már jóval pozitívabb, mivel a zene szárnyain viszi el a hallgatóságot ezekre a belső tájakra. Azonban a hasonlóság ellenére egyikben sincs meg az a magas fokú életöröm és az önfeledség, amely az Eagle-ből és a Move On-ból sugárzik.

Hivatkozásjegyzék

[1] magyarul Jonathan a sirály címmel is megjelent az Édesvíz kiadó gondozásában két kiadásban.

[2] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 351. Fordítás: Káli-Rozmis Károly.

[3] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 351. Fordítás: Káli-Rozmis Károly.

[4] Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003, p. 146. Fordítás: Káli-Rozmis Károly.

[5] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, 22th Century, London, 1994, p. 69.

[6] Quick Reference Summary, www.abbacharts.com/summary.html. Accessed 6 Dec. 2023.

[7] Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003, p. 152.

[8] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 250.

[9] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 265.

[10] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 358–359.

[11] ’Frida writes…’.ABBA Official Magazine.Issue 01.1978.pp.15.

[12] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 359.