40 éve, 1984. augusztus 18-án jelent meg Frida új kislemeze a Shine, amely néhány héttel az azonos című nagylemez előtt került a boltokba. A rendkívül modern hangvételű pop-rock dal, amellett, hogy az énekesnő teljesen új arcát mutatta meg, több okból is érdekesnek tekinthető.
Frida a Somethings Going On album sikere után rögtön a folytatást tervezte; már 1983 kora tavaszán demófelvételeket készített fia, Hans Fredriksson rockzenekarával, a Rendes-Vous-val, az új lemez felvételeit egy évvel később, 1984 februárjában kezdte a párizsi De La Grande Armée stúdióban. Eredetileg Phil Collinst szerette volna újra felkérni, de a neves zenész-producer nem ért rá, így került a képbe Steve Lillywhite. A fiatal producer ABBA utáni generációhoz tartozott, így friss és kapós névnek számított. Lillywhite korábban olyan nevekkel dolgozott korábban többek között, mint a Big Country, a U2, a Siouxsie and the Banshees és a Talking Heads. Tehát volt rálátása az alternatív zenei színtérre, ugyanakkor elég jól ismerte az akkortájt divatos, mainstreamhez tartozó trendeket, és ez tökéletesen megfelelt Frida mindig megújulni vágyó, határokat feszegető, kísérletező személyiségének.
A dalt Kevin Jarvis, Guy Fletcher és Jeremy Bird írta, akik közül sokaknak Fletcher neve lehet ismerős, hiszen a billentyűs ekkortájt lett a nagy sikerű Dire Straits tagja, és hamarosan szupersztárként lépett ki a session zenész státuszból.
A Shine eredetileg más formában született meg, azonban ezt a változatot Stig Anderson, a Polar Music vezetője kérésére Frida és Lillywhite átstrukturálta. A munkálatok során a dobokat lecserélték synclavier-programra (ezért hangzanak annyira metrikusnak és gépinek), és még egy új basszusgitár-sávot is rögzítettek, ezt Rutger Gunnarsson játszotta fel. Először a hosszabb, maxi lemezen hallható keverés (6:30) készült el, ezt vágták meg, és így született meg végül az albumverzió (4:39). A hagyományos 7”-es kislemezen ennél egy még rövidebb edit szerepel, amely 3:37 hosszú. Míg a maxi változat felkerült a Shine 2007-es CD-s újrakiadására, mint bónusz szám, addig a rövid verzió nem, így ritkaságnak számít.
A felvétel elektronikus, ugyanakkor már-már agresszív hangzásvilága fényévekre járt az ABBA-tól, azonban mégis látható a párhuzam a The Visitors-szal, amely talán az első lépés volt Frida számára, hogy megmutathassa kísérletező oldalát. A Shine amellett, hogy kiválóan beleillett a korszak neonszínekkel átitatott trendjei között, mégsem szólt annyira rádióbarát módon, mint amennyire tervezték. Ennek oka az volt, hogy túl modernre sikerült, így az ABBA szolidabb tónusokhoz szokott rajongói körét is jelentősen megosztotta. Ha azonban nem 1984-ben, hanem például két évvel később került volna közönség elé, a stílusváltozások miatt nagyobb sikert arathatott volna.
A számhoz videoklipet is forgattak Londonban, ezt Stuart Orme rendezte. A kisfilm a dalhoz illően progresszív, vibráló hangulatú volt, amelyhez egy kisebb utcasort is felépítettek a stúdióban. Az énekesnő egy ruhabolti eladónőt alakít, aki a kisfilm végén elcsábítja álmai férfiját, akiről álmodozik. A videóban láthatunk csillagos égen végigsuhanó üstökösöket, modern koreográfiára mozgó táncosokat, és egy többször visszatérő, szürreális jelenetet is, amelyben Frida önmagával bokszol. Ebből egy jelenet szerepel a kislemez-megjelenésen, majd később a zenealbum borítóján is. Igaz, ezeken az énekesnő egyedül van a tükörképe nélkül. A filmben szereplő díszletek és a szereplők látvány és színvilága visszafogott, ugyanakkor Frida az, aki a neonzöld, lila, és ciklámenszínű ruháival a pasztelles környezetet élettel tölti meg.
A Shine kislemez – a várakozások ellenére – egyáltalán nem ütött nagyot; Svédországban a 6., Belgiumban a 9., míg Hollandiában csak a 19. helyet szerezte meg a toplistákon. Az olyan helyeken, mint például Németország és az Egyesült Királyság, ahol az ABBA néhány évvel korábban rendkívül népszerű volt, még a TOP 50-be sem került be. Annak ellenére, hogy Frida rendkívül lelkesen népszerűsített a számot, majd később a nagylemezt is, az sem segített sokat abban, hogy még többen vásárolják meg a kiadványt, amelynek promóciója után az énekesnő hosszabb időre visszavonult a popszakmától.
Azonban a kiadvány is érdekes lehet azoknak, akik szeretik a szokásoktól eltérő megjelenéseket. Amellett, hogy a kislemez maxiváltozatát fehér színben forgalmazták Svédországban, a B-oldalon szereplő, félig angol és félig svéd nyelvű That’s Tough szerzői Frida, fia, Hans Fredrikssonnal és Kirsty MacColl voltak. MacColl egy feltörekvő énekesnő volt, aki a lemez készítése alatt volt Lillywhite menyasszonya, és több dalban is vokálozik a lemezen.
A mérsékelt sikerek ellenére a Shine mégsem egy olyan pont Frida karrierjében, amelyet egy legyintéssel elintézhetünk. A komolyan kidolgozott szám Fridát, mint főnixmadarat mutatta be, aki lemezről lemezre képes a megújulásra. Ugyanakkor az énekesnő attól sem fél, hogy új határokat állítson fel magának és szokatlan területekre kalandozzon. A Shine pedig pont egy ilyen territórium.
Felhasznált irodalom:
“Abba Charts.” ABBA Charts, www.abbacharts.com/. Accessed 18 Aug. 2024.
Drongelen, Remko. Frida Beyond ABBA. 2022 pp. 307–319.
Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001.