Annak ellenére, hogy nagyon sok nyugati előadó nem jutott át az ideológiai szűrőn, a vasfüggönyön túli zenehallgatók egész jól értesültek a nyugati popzene újdonságairól, azonban bizonyos kiadványok esetében szinte mindig előfordult néhány éves csúszás is. Emellett a legtöbb esetben kevés zenekar és előadó hanghordozója került kiadásra és forgalmazásra a keleti blokk országaiban, melynek több oka is volt.
Először is a kapacitáshiány, mivel a legtöbb országban az adott lemezgyár nem tudta kiszolgálni az igényeket, ugyanakkor az ideológiai háttér miatt a legtöbb külföldi előadót nem propagálták. Végül de nem utolsó sorban nem szabad elfeledkezni a korlátozott anyagi forrásokról sem, de arról sem, hogy a legtöbb helyen a nyugati könnyűzenét nem igazán propagálták.
Így a hétköznapi emberek számára maradt a rádió, amely időnként teljes nagylemezeket adott le, és ezeket a magnetofonnal rendelkezők rögzíteni tudtak. Ugyanakkor még rendelkezésre álltak még az évenkénti és kétévenkénti utazások Jugoszláviába és Nyugatra, ahol már ezek a lemezek könnyen elérhetőek és beszerezhetőek voltak, azonban ez nem volt nyitva mindenki számára.
Az ABBA több szempontból kivételnek volt mondható; először is a svéd kvartettben semmi olyan nem volt, amely fenyegette volna a szocializmust, ugyanakkor az is imponáló faktor volt bennük, hogy egy olyan tömbön kívüli semleges ország szülöttei voltak, ahol hosszú idő óra szociáldemokrata kormány regnált.
Így az ő esetükben az Eurovíziós győzelem hírét még a vasfüggöny sem tudta megállítani, így a Varsói Szerződésbe tartozó országok is hamar értesültek a dal sikeréről, és így a Waterloo-t gyakran adták a rádióban.
Azonban, ha a magyar helyzetet nézzük, ezekben a korai években nem volt lehetőség kiadni a felvételt kislemezen, ennek ellenére hazánkban is nagy sikert ért el, annyira, hogy a korszak egyik jeles írója, Szilvási Lajos Egymás szemében című ifjúsági regényében is több helyen említést tett a Waterloo-ról.
„Utánam Kovács Emese (mint Vendég) és három társa adott elő angolul néhány rock-nótát a Fürkészdarázs gitárosok kiseretével (legjobb volt a Waterloo, amivel az Abba együttes tavaly az Eurovíziós tevébanzáj győztese lett, és Emese meg a másik három jól utánozták Abbáékat).”
Annak ellenére, hogy Magyarországon sem a Waterloo nagylemez, sem pedig a kislemez nem került kiadásra a MHV által, egy Németországban rögzített feldolgozás egy ismeretlen stúdiózenekar által, valamint Zalatnay Sarolta magyar nyelvű változata azonban megjelent hanghordozón.
Hasonló volt a helyzet Bulgáriában és Romániában is, mivel itt sem adták ki az ABBA debütáló nagy slágerét, sem pedig a hozzá kapcsolódó zenealbumot helyi kiadásban. Ennek oka minden bizonnyal a politikai rendszer és a hiánygazdálkodás volt. Jugoszláviában azonban más volt a helyzet. Ez, mint tömbön kívüli szocialista ország, egyaránt fenntartott komoly gazdasági érdekeltségeket mind a Nyugattal, mind pedig a többi keleti blokkbeli állammal. Mivel az ország részese volt az Eurovíziós Dalfesztiválnak, így nem volt meglepő, hogy a frissen berobbant ABBA nagylemezét és a kislemezt is kiadta az egyik állami lemezcég, a belgrádi székhelyű RTB. A kiadvány érdekessége, hogy az teljes mértékben követte a svéd kiadást, így még a borítón lévő matrica is rajta volt a kiadványon. A lemez tizenkét dalt tartalmazott, így a címadó szerzemény svéd változata nyitotta és az angol verzió zárta a korongot.
Azonban az RTB nemcsak ezt, hanem a Waterloo kislemezt is megjelentette, amelynek borítója megegyezett a nagylemezével, és ennek a hátoldalán a Watch Out szerepelt. Ugyanakkor hamarosan a Honey Honey kislemez is kiadásra került, melynek másik felén a Ring Ring volt hallható.
Jugoszlávia mellett a Waterloo nagylemez Lengyelországban is megjelent a Polskie Nagrania Muza gondozásában, egy évvel a nemzetközi debütálás után. A Billboard magazin 1979. szeptember 8-kai számából kiderül, hogy a harmadik nagylemezt, az ABBA-t óriási érdeklődés övezte, amely nemcsak a rádiólejátszásokból volt mérhető, hanem abból is, hogy akkortájt rendkívül magasnak számító összegekért (30 dollár) cseréltek gazdát az ABBA-lemezek a feketepiacon az országban.
Így Stig Anderson lehetővé tette, hogy a Muza az első két ABBA-lemezt megjelenthesse helyi kiadásban, amelyből összesen 543.499 darab fogyott az elkövetkezendő évek során, és ebből korlátozott példányszámban hazánkba is jutott. Ezeket főleg a feketén dolgozó mozgóárusok árulták, akik Lengyelországba tett kiruccanás során 110 zloty-s darabáron vették meg a kiadványt, és ezt itthon 200 forint környékén árulták, amely jókora árrést tett lehetővé.
Hasonló volt a helyzet Csehszlovákiában is, ahol a korszak két nagy helyi lemezkiadója, a Supraphon (Prága) és az Opus (Pozsony) már a kezdetek óta jóval több külföldi licenszkiadványt forgalmazott. Így 1975-ben az Opus gondozásában megjelent egy olyan különlegesnek számító ABBA-válogatáslemez a Waterloo borítójával, amely nemcsak erről, hanem az egy évvel korábbi Ring Ring-ről is tartalmazott dalokat.
Ez egyébként nemcsak vinilen volt elérhető, hanem kazettán is, és 1982-ig több kiadást is megért, és mai napig is számos példány kerül elő belőle a hazai aukciós portálokon és használt lemez-boltokból, bizonyítva azt, hogy nálunk is kapható volt egy ideig.
A kiadvány történetének érdekes adaléka az, hogy Richard Pachman Abba Za Železnou Oponou (ABBA a vasfüggöny mögött) című könyvében több titkot árul el a kiadásról. Ez azért is érdekes, mert egy évvel korábbra datálja a kiadást, ugyanakkor részletesen leírja azt is, hogyan adta el Stig Anderson a két sorlemez licenszét az Opusnak 800 dollárért, amely annak idején rendkívül alacsonynak számított.
Végül, de nem utolsó sorban fontos még megemlíteni Kelet-Németországot is, ahol a Waterloo nagylemez két alkalommal is megjelent. Michael Düring, Berlinben élő rajongó a következőket írta a kiadványokról az ABBA – History and Music csoportban.
„A Polydor által kiadott verzió akkor is és mai is ritkaságnak számít, mivel csak a helyi dollárboltokban, amelyeket Intershopoknak hívtak, lehetett kapni valutáért. Ez annyiban is eltér a hagyományos változattól, hogy a So Long című dalt tartalmazta a Honey, Honey helyett. Mindkét verzió emiatt mintalemeznek számított, így olcsóbb volt licenszelni a kiadványt, mintha rendesen került volna forgalmazásba.”
A másik, szélesebb körben elterjedt lemezt a kelet-német állami kiadó, az Amiga adta ki 1975-ben, amely ugyancsak ezzel a módosított számlistával került kiadásra. Ez a verzió, amelyet kazettán is lehetett kapni, teljesen más borítóval jelent meg. Ezen a fénykép 1974. november 2-án készült Berlinben az Ein Kessel Buntes (Zenés ajándékkosár) című műsor forgatásán. Ebben az ABBA négy dalt énekelt el.
Annak ellenére, hogy a Waterloo csak késve és limitált példányban volt elérhető a keleti blokk országaiban, mégis kiemelkedően fontos mérföldkőnek számít, mivel ez alapozta meg a zenekar hírnevét ezeken a helyeken, amelyek időnként lelkesebbek és lojálisabbak voltak, mint azok az országok, túl a vasfüggönyön, amelyeknél nem volt korlát a kvartett és a rajongóbázis között.
Felhasznált irodalom
Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003, p. 152.
Szilvási, Lajos. Egymás Szemében: Regény. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978, p.21.
“ABBA – Advertisement.” Billboard, 8 Sept. 1979, p. ABBA 8.
Graclík, Miroslav, and Richard Pachman. Abba Za Železnou Oponou. MV Knihy ve Spolupráci s Knihy Dobrovský, 2023. pp.11-19.
I., S. “Lemez, Feketén.” Déli Hírek, 9 Aug. 1978, p. 2.