Miért kerül egy dal egy kislemez B-oldalára? Talán attól, hogy kell valami a slágervárományos szerzemény mögé, ami kitölti a rendelkezésre váró helyet? Esetleg túl sok felvétel született, és így a nagylemezre nem fér fel mindegyik? Vagy talán túl gyenge a szám ahhoz, hogy a zenealbum része lehessen?
Az ABBA esetében sok alkalommal a sorlemezeken megjelent dalokat választották ki erre a szerepre, de többször az is előfordult, ha akadt egy olyan felvétel, amelyről a formáció szerzőpárosa, Benny és Björn úgy gondolta, hogy az ő mércéjük szerint nem elég jó, akkor a kislemez B-oldalára használták fel.
Milyen okok miatt döntöttek így? Főleg amiatt, mert a dal egészében maradt alul azon a magas sztenderden, amelyet a zenekar magának állított fel. Hiába volt jó a refrén, ha a verzékhez nem kapcsolódott megfelelő kohézióval – legalábbis a szerzőpáros sztenderdjei szerint. Többek között emiatt került ebbe a kategóriába a Crazy World, a Should I Laugh or Cry, az Elaine valamint a You Owe Me One.
De még a Lovelight is, amely az 1978 tavaszán kezdődő új nagylemez felvételei során született, azonban végül nem került fel az egy évvel később piacra dobott Voulez-Vous-ra. Ennek ellenére a közönség hallhatta, mert a felvétel megtalálta a helyét az 1979. január 16-án megjelent Chiquitita kislemez hátoldalán.
Az 1978-ban rögzített felvételeket hallgatva felmerül az a gondoltat, hogy az ABBA még nem igazán tudta, milyen irányban induljon tovább. Az egy évvel korábbi The Album művészileg kiemelkedő pontja volt az ABBA-életműnek, és egy ilyen magas kvalitású projekt után gyakran nehéz megtalálni az irányvonalat. A Lovelight egyértelmű bizonyítéka ennek az útkeresésnek. A hangszerelést megfigyelve hallható, hogy az ABBA visszatért a korai évek direktebb, játékosabb zenei hangzásához. Ezt azért megtűzdelte mindenféle olyan megoldással, amely egyszerre tette kortárssá és egyben retrospektívvé a készülő felvételt. A hangszerelésben fontos szerepe van az elektromos gitároknak, amelyek egy rockosabb közeget teremtenek, ugyanakkor a billentyűs hangszerek és az akusztikus gitárok gazdagabb és lágyabb hangképet eredményeznek.
A kompozíción érezhető, hogy a The Name of the Game-hez hasonlóan több részt szőttek össze, azonban a kohézió itt nem annyira erős az egyes szegmensek között. Ennek köszönhetően a felvételt helyenként kicsit szögletesnek érezhetjük, azonban a refrén már kinyílik és itt nagyon jól tetten érhető a klasszikus ABBA-hangulat. A dalszöveg egy olyan nőről szól, aki szerelme megismerése előtt a világot szürkének látta, azonban annak megérkezésével minden ragyogni kezd és szebb lesz.
A dalforma mellett az éneksávok felépítése is szokatlan; míg a verzék mélyek, és ezekben Frida dominál inkább, a tempóváltást követő átkötő részek már magasabb hangterjedelemben szólnak. Ezekben Agnetha kap néhány soros szólószerepet, amelyet egy kompakt, nagyon jól kidolgozott refrén követ, amelyben az énekesnők bártan megmutathatják, hogy mit tudnak, ha a közép- és felső regisztereiket kell használniuk.
Az 1978-as év, amellett, hogy a promóciós fellépésektől eltekintve szokatlanul csendesnek ígérkezett a zenekar számára – legalábbis a felszínen -, azonban az ABBA ekkor élte meg fennállásának legnagyobb művészeti krízisét. Hiába készült el a saját hangstúdió, ennek ellenére a felvett dalok nagy része befejezetlen és kiadatlan maradt. A Lovelight szerencsésebb volt, mint például a Dream World, a Hamlet III és a Just A Notion, mivel ezeket nemcsak a készülő Voulez-Vous zenealbumról maradtak le, hanem csak később, az ABBA-reneszánsz idején hallhatta őket a közönség rövidített vagy a Dream World esetében teljes formában.
Ami a Lovelight kronológiáját illeti, a felvételek 1978. április 24-én[1] kezdődtek a stockholmi Marcus stúdióban valamivel az amerikai promóciós turné előtt. Ekkor a szám még a Hades, illetve a Heroes[2] munkacímeken futott. A dalszöveg megszületését követően az éneksávokat májusban rögzítették[3], azonban keverési munkálatokra csak augusztusban[4] került sor, egy hosszabb nyári szünet után. Ekkortájt még a zenekar azt tervezte, hogy a Lovelight lesz a hamarosan megjelenő Summer Night City kislemez hátoldalán[5], de ezt a tervet elvetették, mivel a zenekar még tovább dolgozott a dalon.
A végső változatot 1978. szeptemberi 16-án[6] készítették el, ezen a napon több keverés is készült, amelyek közül kettőt ismerhet a nagyközönség. Ezek közül a 3:48 hosszú változat számít hivatalosnak. Ez hallható a Chiquitita kislemez hátoldalán, majd válogatáslemezen az 1989-es The Love Songs-on találhatjuk meg először, amelyet az angol Pickwick kiadó forgalmazott. Majd 1999-től a válogatáslemezek, valamint a Voulez-Vous későbbi újrakiadásai is ezt tartalmazták.
A másik verzió rövidebb, 3:24 hosszúságú, amely eredetileg nem jelent volna meg, azonban tévedésből[7] ez került fel az 1993-as More ABBA Gold válogatásra. A kilencvenes években ez az alternatív mix hallható még az 1994-es Thank You for the Music gyűjteményes válogatáson, de ott van még az 1997-es Voulez-Vous remaszteren is, de megtalálhatjuk még a 2005-ös The Complete Studio Recordings-on is.
Mi a különbség a két verzió között? A 3:48-as keverés bevezetése hosszabb, valamint később is ér véget, ugyanakkor több billentyűs hangszer is hallható a felvételen, és erősebb a sztereó hatás is. Továbbá a refrénben, mialatt Benny és Björn a „Shining” sort éneklik, egy furcsa szintetizátor is megszólal a fiúk háttérvokálja alatt. Ezzel szemben az alternatív változatból ez hiányzik, a bevezetés rövidebb, hamarabb is kezdődik az elhalkulás. Az egész felvétel az erősebb kompesszió miatt szárazabban szól, ugyanakkor az akusztikus gitárok is hangsúlyosabbak is, mint a hivatalos változatban.
Amikor a Chiquitita kislemez megjelent 1979 januárjában, a Polydor lemezcég ismeretlen okok miatt rövidített a dalon, Így Németországban a dal hossza így 3:28, míg Hollandiában 3:34 hosszúságú volt. Az ugyanitt forgalmazott 12” maxilemezeken is a rövid 3:28 edit hallható, de ugyanezt megtalálható még az 1999-es Complete Singles 1972-1982 díszdobozban is, ami az ABBA Polydor-os kislemezeit tartalmazza, valamint még a 2004-es japán 30th Anniversary Original Album Box szett bónuszlemezén is.
A kislemez megjelenésekor az Aftonblandet svéd magazinban Christer Faleji a következőket írta a Lovelightról: „ (…) a B-oldal, a Lovelight nagyszerű basszusgitár-gitárakkordokkal indul, azonban a továbbiakban már nem tartalmaz más meglepetéseket”[8].
Carl Magnus Palm, az ABBA – The Complete Guide to their Music című művében így nyilatkozott a dalról:
„..-habár sok dallam van a felvételben, a verzék és a refrén valahogy rosszul illenek egymáshoz, és így a dal nem igazán kap szárnyakra[9]”
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Ian Cole is az általa írt ABBA – Song by Songban, azonban ő hozzáteszi még azt, hogy
„(…) A versszak az akusztikus gitárokkal, a melankolikus énekkel és a szöveg lehangoló hangvételével szinte country-s. Ezzel szemben az elektromos gitárriff a bevezetőben és a refrének között majdnem rockosnak hangzik, míg a refrén az erőteljes éneksávokkal már a pop-diszkó-ritmusok felé tart (…)”[10].
Robert Scott a Thank You For The Music – The Stories Behind Every ABBA Song című könyvében a következő pozitív hangvételű sorokkal jellemzi a felvételt:
„A keményvonalas rajongók esküsznek rá, hogy (a Lovelight) az együttes egyik legjobban alábecsült száma.(…) Az euro-rock, egy kis tétova diszkó és a Mike Oldfield-szerű gitáros lebegés keveréke, egyszerűen nagyszerű. A refrén úgy hangzik, mint millió más dolog, de valahogy úgy, mintha semmi más nem lenne, csak önmaga. Próbáld meg definiálni ezt, és máris megvan, hogy milyen is a csúcs poplemez.”[11]
Annak ellenére, hogy a Lovelight egy rejtett kincs az ABBA-életműben, mégis egy kisebb kultusz övezi a rajongók által. Ez azt bizonyítja, hogy ezek a kevésbé ismert felvételek a rajongók szemszögéből nézve sok esetben fontos újdonságokkal bírnak. A Lovelight esetében ez azért fontos, mert amellett, hogy egy fontos olyan mérföldköve annak az útkereséssel telt 1978-as évnek, a zenekar nyersebb, kevésbé kidolgozottabb és kísérletizőbb oldalát mutatja meg a közönségnek, amely legalább ugyanannyira értékes, mint az, amelyik a sikerdalok esetében a tökéletességre törekszik.
Felhasznált irodalom
Cole, Ian. Abba: Song By Song. Fonthill Media Limited, 2020. pp. 86-87.
Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 380.
Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 279.,281., 293.,299.
Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Guide to Their Music. Omnibus Press, 2005. pp. 56., 90.
Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003, p. 187.
Scott, Robert. ABBA Thank You For The Music – The Stories Behind Every ABBA Song. Carlton, 2002. p. 114.
Idézetek
[1] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 279.
[2] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 279.
[3] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 281.
[4] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 293.
[5] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 293.
[6] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 299.
[7] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Guide to Their Music. Omnibus Press, 2005. pp. 90.
[8] Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003, p. 187.
[9] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Guide to Their Music. Omnibus Press, 2005. pp. 56.
[10] Cole, Ian. Abba: Song By Song. Fonthill Media Limited, 2020. pp. 86-87.
[11] Scott, Robert. ABBA Thank You For The Music – The Stories Behind Every ABBA Song. Carlton, 2002. p. 114.