1974 február 9-e jelentős dátum az ABBA történetében, mivel ekkor nyerték meg a Melodifestivalent, amely az Eurovíziós Dalfesztivál elődöntőjének számít Svédországban. Annak ellenére, hogy az svéd négyes tagjai önállóan és szerzőként is megpróbálkoztak már korábban a fesztivállal, de ekkora sikert még nem sikerült elérniük.
Az 1968-as Melodifestivalen-re Agnetha is pályázott Forsonade című saját dalával, azonban a nagyívű balladát elutasították. Egy évvel később Frida a Härlig är vår jord című tempós bossa novával megosztott 4. helyezést ért el, így nem jutott ki a döntőbe. Azonban a Hej clown –nak majdnem sikerült. Ezt Benny Andersson és Lasse Berghagen írta és Jan Malmsjö adta elő. Mivel ez a dal és a Tommy Körberg álta énekelt Judy, min vän egyaránt első lett, ennek következtében az a furcsa helyzet állt elő, hogy a zsűrinek kellett döntenie, így Körberg jutott tovább.
A 1972-ben Lena Anderson, a Polar új csillaga indult a versenyen a Säg Det Med En Sång című folkos hangulatú, mégis nagyívű balladával, amelyet Benny, Björn és Stig Anderson írt számára. Annak ellenére, hogy a versenyen csak a 3. helyet tudta megszerezni, az énekesnő életműve egyik legnagyobb sikerét aratta a dallal.
A Melodifestivalen szabályai folyamatosan változtak, volt, amikor egy szerzőhöz egy előadót kapcsoltak, míg más alkalommal konkrét dalokat választották ki. Ez utóbbi eset azért volt érdekes, mert volt olyan zeneszerző, aki évek óta hiába pályázott, mégsem nem jutott a versenybe, míg mások, mint például Peter Himmelstrand, aki Agnethának is több dalt írt, csak 1971-ben és 1972-ben több kompozíciójával is megmérethette magát.
Az 1973-ban a szabályokon ismételten változtattak, ami azt jelentette, hogy több zeneiparban dolgozó prominens személy választotta ki azt a tíz dalszerzőt, akinek a dalai indulhattak a svéd előválogatón. Ebben Benny, Stig és Björn is benne voltak, mint szerzőtrió, így végre lehetőség nyílt arra, hogy az akkortájt még alkalminak számító Benny, Björn, Agnetha és Anni-Frid kvartett megmérethesse magát a közönség előtt. A nagy reményekkel induló négyes a Ring Ring (Bara du slog en signal) című dalt énekelte, és abban reménykedett, hogy ha megnyerik a versenyt, akkor a felvétel segítségével kiléphetnek a nemzetközi terepre is. Azonban az 1973. február 10-én tartott svéd előfordulón csak a harmadik helyet szerezték meg, annak ellenére, hogy nagyon sokan ezt a dalt tartották a legesélyesebbnek a győzelemre. Ennek oka az volt, hogy nem közvetlenül a közönséget kérték fel arra, hogy döntsön, hanem egy tizenegy tagú zsűri pontozta a versenyt, akik közül csak ketten adtak pontot a produkcióra.
Annak ellenére, hogy a kvartett és a menedzser rendkívül csalódott volt, a Ring Ring sikere kárpótolta őket. A dal svéd és angol változata egy napon, február 14-én jelent meg két különböző kislemezen, és nagyon hamar több, mint 100.000 példányban fogyott el, amely kiemelkedő eredménynek számított akkortájt svéd szinten. Azonban a dal története itt még nem ért véget, hiszen Stig Andersson több külföldi kiadónak adta el a felvétel kiadási jogait még a verseny előtt januárban a Cannes-i MIDEM-en. Így a Ring Ring olyan országokban került be toplista első öt helyébe, mint Ausztria, Belgium, Rodézia, Norvégia, Dánia, Hollandia és a Dél-Afrikai Köztársaság.
Azonban a kvartett nem adta fel azt az álmot, hogy zenéjük még nagyobb tömegeket érjen el, és mivel nem volt igazán más lehetőségük a külhoni sikerre, így ismét elindultak az 1974-es versenyen. Ekkora már a második nagylemezük majdnem készen volt, és további könnyebbséget jelentett az, hogy a nehézkés Benny, Björn, Agnetha és Anni-Frid helyett végre már ABBA néven futottak.
A dalversenyre azonban nemcsak egy, hanem kettő megfelelő jelöltjük is akadt; ezek közül az egyik egy country-s hangvételű slágeres ballada volt, amely emiatt kiválóan beleillett a versenydalok közé. Ez volt a Hasta Manana, amelyet Agnetha énekelt, így nem képviselte volna megfelelő módon a zenekart. Ezzel szemben a Waterloo, a másik felvétel, már jóval ígéretesebbnek tűnt, mivel a tempós rockos hangvétel már kiemelkedett a többi előadó középtempós és szokványos dalai közül, és ebben mindkét énekesnő egyenlő szerepet kapott. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a dalszöveg is egy győzelmet mutatott be – igaz, párkapcsolati kerekek között. Tehát adott volt minden ahhoz, hogy megnyerjék a versenyt.
Szerencsére a pontozási szabályok is megváltoztak; a korábbi szakmai zsűri helyett az emberekhez került a döntés, akik így már közvetlenül bele tudtak szólni a versenybe, ahol magasabb pontszámokkal tudták jutalmazni a produkciókat. Az 1974-es Melodifestivalent február 9-én rendezték meg; a versenyt délután vették fel, majd este közvetítették a svéd televízióban. Björn elmondása szerint nem számított a győzelemre, ennek oka a Waterloo rockosabb hangvétele volt, így fogadott az egyik háttérénekessel az ezüstszínű platformcsizmájában, hogy nem fognak nyerni. Azonban a Waterloo diadalmas szereplése után ezt oda kellett adnia az ígéret fejében. Vele ellentétben Stig jóval magabiztosabb volt, ő egyszerűen nem tudott azzal szembe nézni, hogy az ABBA veszteni fog.
Az akkori szabályok szerint a teljes produkció élő volt, így az előadók nem egy korábban felvett zenei alapra játszottak rá. A produkciókat egy szimfonikus zenekar és egy stúdiózenészekből összeállított együttes kísérte négy vokalista társaságában. Az ABBA mellett olyan nevesnek számító svéd művészek voltak még versenyben, mint Lena Ericsson, aki később az ABBA-val is dolgozott, mint vokalista az 1980-as japán koncerteken, valamint az egy évvel későbbi Dick Cavett TV-showban. De mellette ott találhatjuk még a nemrégiben elhunyt Lasse Berghagen-t is, aki korábban már írt dalszövegeket Agnethának és a Festfolk című pre-ABBA produkció szövegírásában is közreműködött. Rajtuk kívül ott volt még Titti Sjöblom, aki 1972-ben Agnethát váltotta a Jézus Krisztus Szupersztár musical svéd változatában. De rajta kívül még a Glenmarks családi formáció is megmérkőzött, amelynek tagjai között a későbbi Gemini duó tagjai, Anders és Karen Glenmark, valamint nagybátyjuk Bruno Glenmark (a legendás Glen Studio tulajdonosa) is versenyben volt az ABBA ellenében.
A svéd négyes ötödikként lépett színpadra azokban a szokatlan kosztümökben, amelyeket Inger Svenneke butiktulajdonos tervezett számukra Frida segítségével. A meghökkentő öltözékek a válldíszek miatt egyszerre voltak hasonlóak a katonai egyenruhákhoz, ugyanakkor a jelvényeknek, a láncoknak és az ezüstszínnek köszönhetően remekül bele is olvadtak az akkor hódító glam rock trendekbe is.
Frida 2013-ban így emlékezett vissza a szokatlan öltözetekre az ABBA – The Backstage Story című könyvben:
„ A Waterloo-jelmezek több szempontból is szerencsét hoztak számunkra. Felkeltettük a figyelmet, és így aztán már nem lehetett eltéveszteni minket a színpadon. Ezután a ruhák ikonikussá váltak a divatvilágban. (…) Emlékszem, hogy megálltam a butik előtt, amikor megláttam egy kabátot, ami ott lógott a kirakatban. Fémrészekkel, különböző anyagokkal és láncokkal volt díszítve, és egyszerűen csak menőnek és másnak tűnt. Néhány nappal később visszamentem Agnethával. Akkor döntöttük el, hogy itt varratjuk meg a Waterloo-jelmezünket.”[1]
Amikor a karmester, Sven-Olof Walldoff Napóleonnak öltözve a pódiumra lépett, a stúdióban ülő közönség és később a televíziónézők már sejthették azt, hogy egy nem szokványos produkciót fognak látni. Ez így is történt, az energikus előadás hatalmas ovációt kapott, így amikor a pontozás elindult, nagyon hamar nyilvánvalóvá vált az, hogy az ABBA fog nyerni, méghozzá toronymagasan. A végső eredmények összeszámolását követően kiderült, hogy az ABBA összesen 302 pontot szerzett, jócskán megelőzve a második helyet megszerző Lasse Berghagent, aki 211 pontot kapott. Ezt követően a svéd négyes ismét színpadra állt, hogy újra előadja a nyertes versenydalukat.
A két előadás között több különbség is van, az első felvételen jól látható, hogy a két énekesnő nagyon izgul, ugyanakkor beleadnak mindent az éneklésbe. Ezzel szemben a műsor végi ráadásban az ABBA már jóval felszabadultabb, és így örömtelibben, energikusabban és erőteljesebben adta elő a dalt.
Ugyanakkor fontos azt is megemlíteni, hogy a Waterloo dinamikus, rockos hangvétele teljesen átformálta a hetvenes évek további Melodifestivalenjeit is, mivel a következő években a fellépők már nem a korábbi évtizedek táncdalos és esztrádos hangszerelésű dalaiban gondolkodtak, hanem jóval erőteljesebb és modernebb produkciókkal mérették meg magukat. Erre nagyon jó példa az 1975-ös verseny, ahol már ezeken a kortárs hangvételű versenydalokon van inkább a hangsúly.
A győzelmet követően az ABBA barátokkal, üzlettársakkal és a Polar Music-os dolgozókkal Stig Nacka-i villájába vonultak, hogy ott ünnepeljenek. Az ezt követő napok viszontnem szóltak másról, mint a dal promóciójának előkészítéséről, így Stig hatalmas mennyiségű promóciós anyag társaságában útra kelt, hogy minél több helyre eljuttassa az ABBA-t és a győzelem hírét. Azonban a versenyszabályok szerint a Waterloo kislemezen ekkor még nem jelenhetett meg, így a Polar Musicnak március elejéig még várnia kellett, hogy forgalomba hozza a dalt, amely hamarosan nemzetközi terepen is sikerrel bizonyított.
Felhasznált irodalom
Halling, Ingmarie, and Carl Magnus Palm. ABBA: The Backstage Stories. Bonnier Fakta, 2014.
Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001.
Potiez, Jean-Marie. Abba: The Book, Aurum, London, 2003.
Potiez, Jean-Marie. Waterloo, The Winning Song. Editions Olaa, 2019.
“ABBA in Melodifestivalen 1968-74 – ESC Covers.” ESC Covers – Fans of Eurovision Song Contest Cover Songs, 11 Sept. 2015, www.esccovers.com/abba-in-melodifestivalen-1968-74/.
[1] Halling, Ingmarie, and Carl Magnus Palm. ABBA: The Backstage Stories. Bonnier Fakta, 2014.p.12