Sokaknak nagy meglepetést okozott az ABBA szőke énekesnője, amikor tizenhat év után egy vadonatúj zenealbummal jelentkezett. A My Colouring Book, ahelyett, hogy a kétezres évek hangzásvilágára épült volna, a hatvanas évekbe repítette vissza a közönséget – egy csavarral, ugyanis a felvételek egy nagyon igényes, retrospektív hangszerelélésben, de mégis modern felvételi technikájával születtek újra.
Az is közismert tény, hogy Agnetha Fältskog szólókarrierje nagyjából akkor indult, amikor ezek a dalok fénykorukat élték. Ezek között hallhatunk olyan örökzöldeket, mint a When You Walk In The Room, amely Jackie DeShannon szerzett, és azóta nagyon sokan feldolgoztak; Agnetha előtt néhány évvel például a Status Quo készített belőle egy figyelemre méltó rockos átiratot. De itt van még a nagyon erős Sometimes When I’m Dreaming és a What Now My Love is; ezen utóbbinak amelynek francia nyelvű eredetijét (Et maintenant) Gilbert Bécaud komponálta, és Elvistől Judy Garlandon át egészen Kulka Jánosig (!) számos nagy név feldolgozta.
A zenealbum inspirációjáról így mesélt az énekesnő a kiadvány promóciós anyagában.
„Először a saját lemezgyűjteményemben kutattam, de (később) elmentem egy hässelby-i lemezboltba is, amely a 1960-as évek zenéjére specializálódott. Ott (…) Elkezdett valami vibrálni bennem, amikor Petula Clark, Rita Pavone, Cilla Black, Dusty Springfield és persze Connie Francis lemezeit böngésztem. (…)Annyi, de annyi mindent vettem ott.”
A projekt nagyjából négy évvel a megjelenés előtt kezdődött el, ekkor még Michael B. Tretow volt a kulcsember, azonban egy hirtelen jött betegség és az abból hosszan tartó felgyógyulás miatt a produceri szerepet Dan Strömkvist és Anders Neglin vette át, akikkel az énekesnő közösen hangszerelte és tervezte meg a zenei anyagot.
„Először volt vagy ötven-hatvan szám, amit el tudtam képzelni magamról, hogy eléneklem őket. Aztán kipróbáltunk valamivel több, mint húsz dalt, és a végén már csak tizenhárom maradt.” – idézte fel a kezdeteket Agnetha a sajtóanyagban.
A kész lemez olyan nagyon igényesen hangszerelt felvételeket tartalmaz, amely egyszerre idézik meg a hatvanas évek hangzásvilágát, ezen belül is azt a sokszínűséget, amely a korszak hagyományos popzenéjéből áradt. Ugyanakkor egy sokrétű, gazdag hangszerhasználat jellemzi az egész produkciót, amely valósággal kinyitja és átszínezi ezeket a dalokat úgy, hogy ezek mindegyike hordozza magán azokat a jellegzetes, csak Agnethára jellemző jegyeket. Ennek köszönhetően a zenealbum egyáltalán nem lóg ki az énekesnő szólólemezei közül.
Annak ellenére, hogy a zenei anyag érettnek és profinak mondható, pillanatokra, de mégis jelen van az a fiatal Fältskog is, aki kicsit esetlenül, de mégis nagyon lelkesen indult el első saját dalaival, és arról álmodozott, hogy egyszer sikeres énekesnő lesz, miközben ezeket a felvételeket hallgatta, így ezzel a kör tényleg bezárulni látszik.
Az album a szokatlanul éteri hangvételű címadóval (My Colouring Book) kezdődik, amely lágyan és lassan áramolva ragadja meg a zenehallgatót, és viszi be az abba a melankolikus, ugyanakkor intim zenei világba, amely ezekből a felvételekből bontakozik ki.
Ezzel szemben a When You Walk In The Room már egy igazi örömzenélést ígér, amely a zenei anyag egyik legerősebbje; a szoftrockos hangszerelés dinamikus, amelyből árad az életöröm, az energia, ugyanakkor az is észrevehető, hogy az énekesnő rendkívül élvezettel, otthonosan mozog a dalban.
Ezek miatt nem meglepő, hogy ezt választották második kislemeznek, és a dalban lévő potenciál lehetővé tette azt, hogy mindenféle promóció nélkül felkerült az Egyesült Királyság slágerlistájának 34. helyére. Az ehhez hasonlóan kerek és popos Remember Me viszont ennek egy szomorkásabb tükörképe, viszont modernsége és hasonló tempója miatt ezt az ívet viszi tovább.
Az első maxi CD az If I Thought You’d Ever Change Your Mind volt, amely nagyszerű kulcsdala az egész projectnek, és jól köti össze az énekesnő szólómunkásságát az ABBA nagy balladáival. A zongorára, majd később nagyzenekarra épülő szerzemény egyike volt a hatvanas évek legszebb felvételeinek, amelyet korábban Sandie Shaw vitt sikerre, viszont Agnetha előadásában már egy jóval univerzálisabb megközelítést kapott. A slágerlistákon is elég jól szerepelt, mivel Svédországban a 2., az Egyesült Királyságban viszont a 11. helyet érte el, míg hazánkban is méretes rádiós sláger lett, a MAHASZ Rádiós Listájának 24. helyét szerezve meg.
Ahogy a korong tovább forog, több olyan felvételt is hallunk, amelyek akár korai Agnetha szerzemények is lehetnének. Az eredetileg Brian Hyland által ismertté tett Sealed With A Kiss álmodozása nagyon hozza ezt a hangulatot, akárcsak az túláradó Love Me With All Your Heart és még A Fool Am I is; ezek mindegyikéből érezhetjük az ötvenes és a korai hatvanas évek popslágereinek holdfényes, összebújós romantikáját. Ugyanebbe a vonulatba tartozik még a slow fox-os The End of the World is, amelyet énekesnő korábban már elénekelt Bernt Enghardt tánczenekarával még szólókarrierje előtt.
Kevésbé tipikusabbnak számít a Fly Me To The Moon, melynek lágy bossa nova-s lüktetése a címadó szerzemény befelé forduló világát viszi tovább, mégsem szomorúsággal, hanem mindezt érzékiséggel tolmácsolja. Hasonló a lassú, a Carpenters világát megidéző I Can’t Reach Your Heart is, amelyben pont ez a szomorkás hangulat az, ami meghatározó.
Hasonlóan melankolikus még a The Shangri-Las által sikerre vitt, vizuális képekben nagyon erős Past, Present and Future is, amely Beethoven Holdfény Szonátájának egy figyelemre méltó feldolgozása, és az eredeti változathoz hasonlóan az énekesnő szavalja a sorokat.
Végül, de nem utolsó sorban nem szabad elfeledkezni a Sometimes When I’m Dreamingről sem, amely azért lóg ki a sorból, mert ennek eredetije nem a hatvanas évekből származik, hanem 1984-ből. Mike Batt szerzeményét eredetileg Art Garfunkel vette lemezre, de évtizedekkel később Katie Melua is feldolgozta. Mégis Agnetha változata az, amely mindezek közül a legerősebbnek hat. A puritán, zongorára és vonósokra épülő szerzemény hozza ki legjobban az énekesnő vokális erősségeit, és azt is, hogy miért szeretjük őt igazán. A felvétel könnyedén beilleszthető az olyan remekművek közé, mint a The Winner Takes It All, a (The One) Who Loves You és a När du tar mej i din famn. Ennek egy gazdagabban hangszerelt változatát szánták a harmadik kislemeznek a zenealbumról, azonban ez végül csak promóciós kislemezként került a rádiókba, önálló maxi CD-ként a lemezvásárlók elé sajnos nem.
A korongot záró What Now My Love is egy szokatlan mégis kiemelkedő pontnak számít; az eredeti, nagy érzelmi kontrasztokat megmozgató francia sanzont az elmúlt évtizedekben nagyon sokan dolgozták fel, olyan nagy nevek, mint például Dalida, Marianne Faithfull, és Elvis Presley. Mégis az itt hallható átdolgozás sokak számára meglepetés lehet, mivel a felvétel a U2 alternatív rockzenekarra jellemző gitárhangzásra és ritmikára épül; ennek élén természetesen sokat lágyít a hangszerelés sokrétűsége, amely a címadó dalhoz hasonló éteriséggel vezeti le a zenei anyagot.
Annak ellenére, hogy az énekesnő néhány svéd interjútól eltekintve nem igazán reklámozta a kiadványt, a lemez mégis sikeres lett, és világszerte körülbelül 500.000 példány fogyott el belőle, amely első ránézésre nem tűnik kiemelkedően magasnak. Azonban az ekkortájt kezdődő CD-eladási számok csökkenésének tekintetében nem olyan rossz eredmény. Érdemes azonban abba is belegondolni, hogy megfelelő népszerűsítés mellett minden bizonnyal jóval többet lehetett volna belőle értékesíteni.
A világszerte tizenhárom dalt tartalmazó lemezalbum (Japánban az If I Thought You’d Ever Change Your Mind remixverziója volt a 14.) a legtöbb európai országban bekerült a TOP 40-be, és nem meglepő módon Svédországban az listák első, Németországban a 6., míg az Egyesült Királyságban a 12. helyzet szerezte meg magának. Ez utóbbi volt 2013-ig az énekesnő legjobb teljesítménye az országban, amelyet csak az „A” szárnyalt túl a 6. helyével.
A világsajtóban a kiadvány egész jó kritikákat szerzett, és Magyarországon is főleg annak erősségeit méltatták. A főleg kortárs rockra szakosodott Wan2 Magazin például ezekkel a sorokkal jellemezte a kiadványt:
„A My Colouring Book egyáltalán nem olyan kellemetlen, mint mondjuk egy Celine Dion lemez, bár azt gyanítottuk, hogy az egykori Dancing Queen most visszavesz a tempóból, és egy érzelmes, melankolikus albummal áll a nagyközönség elé. A főleg zongorára álmodott dalok persze némileg emlékeztetnek az ABBA lassú szerzeményeire, de ez valahol azért el is várható a művésznőtől. A lemez mégis választékos, karakteres munka, hol a spagetti westernek romantikáját idézi meg, hol egy londoni musicalt, hol magát az ABBA-t (…)”
Ezzel szemben a hazai sajtó másik nagyágyúja, a Rockinform így értékelt:
„Sokféleképp lehetett volna jó a My Colouring Book, rengeteg lehetőség lett volna a hölgy megfelelő visszatérésére. Ezeket mind kihagyták és így egy meglehetősen halovány, zenei kliséktől hemzsegő lemez sikeredett (…) Ez nem is lenne baj, ha értő, kreatív kezek nyúltak volna a slágerekhez, így megmaradunk a középszerű mesteremberek szintjén. (…) Vagy írtak volna számára egy ma is vállalható lemezt vagy lett volna elképzelés, hogy átgyúrják a dalokat, így egy kaszinókba vagy bárokba való háttérzenét készítettek. Ennél Agnetha Faltskog többet érdemel.”
E sorok írója szerint a My Colouring Book számít Agnetha Fältskog legjobb angol nyelvű lemezének annak ellenére, hogy csak feldolgozásokat hallhatunk a kiadványon. Azonban a meleg, meghitt hangulatot árasztó hangszerelést, a még mindig nagyon erős vokális teljesítményt és több kiemelkedő dalt nyújtó zenés kifestőkönyv jóval több, mint szentimentális merengés a hatvanas éveken. Egy időtlen, ugyanakkor kortalan nagylemezt kapunk ezzel, amely egyértelműen Agnetha erősségeire épít, ugyanakkor körvonalazza azt, hogy mi is rejtőzik igazán az énekesnő belső világában. Remélhetőleg a máig tartó nagy ABBA-reneszánszban egy vinil-újrakiadást is kap majd ez a figyelemre méltó, mára kicsit elfelejtettnek számító mérföldkő Agnetha Fältskog életművében.
Felhasznált források
“Abba Charts.” ABBA Charts, www.abbacharts.com/. Accessed 21 April. 2024.
“Agnetha Fältskog – My Colouring Book Official Press Release.” 19 Apr. 2004.
Lightmedia.hu. “Hivatalos Magyar Slágerlisták.” Slagerlistak.Hu, slagerlistak.hu/radios-top-40-slagerlista/2004/27. Accessed 21 Apr. 2024.
Rich. “Lemeztelenítés.” Rockinform, 1 Sept. 2004, p. 21.
P.Z. “CD.” Wan2, 1 June 2004, p. 65.