A nagyszerű svéd kvartettet hívták már popegyüttesnek, sőt rockcsapatnak is, de az 1979 áprilisában kiadott hatodik sorlemezzel sikerült egy teljesen új terepre tévedniük, és ez nem volt más, mint a diszkózene. Igaz, ennek voltak előzményei is, hiszen a Dancing Queen már megelőlegezte ezt a stílust, a Summer Night City továbbvitte, és a Voulez-Vous, mint zenealbum pedig otthonos közeggé tette a formáció számára.
Annak ellenére, hogy az Európában a diszkó negédesebb, könnyedebb világa dívott, mint Amerikában, ahol a műfaj keményebben és funkysabban szólt, a Voulez-Vous pedig ez a kettő világot kötötte össze – nagyon okos, intelligens módon. A zenealbum azért is mestermunka, mert sikerrel újította meg a csapatra jellemző hangzásvilágot, ugyanakkor kiváló vokális technikák és pazar hangszerelési megoldások jellemzik ezt a több mint egy évig készülő lemezt, amely talán a kvartett egyik legszemélyesebb anyaga is egyben.
A magyar kiadásban is megjelent Voulez-Vous felvételei 1978 tavaszán kezdődtek, de a kész lemezanyag csak a következő év márciusában készült el. Ennek oka többek között az volt, hogy a zenekar saját stúdiója (Polar Music Studios) májusban nyitotta meg kaput, így a maximalista szerzőpáros – a bőség zavarával küszködve – számtalan dalt dobtak a kukába még a felvételek alatt vagy rögtön azután, mert nem voltak elégedettek a végeredménnyel. Ezek nagy része megtalálható az 1994-es Thank You For The Music című négylemezes válogatáson az ABBA Undeleted egyveleg részeként.
Szerencsére azért születtek olyan művek is, amelyekkel mindenki elégedett volt, így a lemezanyag nagyjából fele 1978 végére összeállt, míg a maradék része 1979 telén-tavaszán született meg. Ezek között megtalálhatjuk az 1978 őszén piacra kerülő Summer Night City-t is, amely annak ellenére, hogy nagy sikert lett, mégsem váltotta be a hozzá fűződő reményeket. Így ennek teljes, szimfonikus bevezetővel ellátott verziója végül nem is került fel a korongra. Továbbá a felvételeket tovább nehezítette az is, hogy Agnetha és Björn kapcsolata végérvényesen megromlott, és 1979 januárjában bejelentették a nyilvánosság előtt, hogy elválnak.
Szerencsére az első kislemez, a Chiquitita megjelenését követően a zenekar átlendült a válságon. A két dalszerző, Benny és Björn januárban a Bahamákra utazott, hogy megtalálja végre azt az inspirációt, amelynek a segítségével megszülethetnek a hiányzó számok a nagylemezhez. A Karib-tengeri kirándulás két új dalt eredményezett (Voulez-Vous, Kisses Of Fire), majd a Stockholmban született három alkotás (Does Your Mother Know, I Have a Dream, As Good As New) rögzítésével március végén lezárult a dalok felvétele.
A Voulez-Vous névre keresztelt lemezalbum 1979. április 23-án került a boltokba Svédországban, míg az Egyesült Királyságban május 4-én. A nemzetközi érdeklődést jelzi azt, hogy nem sokkal a megjelenést követően hét országban került a toplisták élére, és világszerte több mint 3 és fél millió darabot adtak el belőle. Az Egyesült Királyságban például 43 hétig tartózkodott az eladási listákon, ebből négy hetet az csúcson.
A zeneanyag rendkívül sokrétű; a dalok nagy része a korszak diszkóstílusában szól, meglepően igényesen és korántsem lelketlenül, ugyanakkor hallunk itt még népzenei alapokra építkező balladákat és rockot is.
Az albumot nyitó, az Agnetha által énekelt As Good As New a maga nemében kiváló, a markáns vokál, a dinamikus funky és a kamarazenekar kombinációja minden kétséget kizáróan a zenekar egyik legerősebb dala. A címadó, meglehetősen progresszív jellegű és sötét hangvételű Voulez-Vous a diszkóklubok hedonista, lelketlen világának állít görbe tükröt.
A korong dinamikáját megtöri a görögös hatásokat mutató ballada, az I Have A Dream, amely eléggé elüt a lemezen hallható többi daltól – többek között a gyerekkórusnak köszönhetően, azonban a svéd négyes egyik legnagyobb slágereként idestova harminc év távlatából igazolja azt, hogy igenis, helye van a lemezen.
A többszólamú, vokális harmóniákat szerepeltető retrospektív hangulatú Angeleyes visszanyúlik a csapat korábbi, popközelibb vonulatához, míg a Frida által énekelt elegáns és álmodozó The King Has Lost His Crown pedig megmutatja azt, hogy mennyire könnyen átjárható az út az egyes stílusok között, jelen esetben a rock, pop és diszkó között olyan módon, hogy egy tipikusan ABBÁ-s végeredményt kapjunk.
A B-oldal nyitódala, az egyszerre boogie-s és diszkós hatásokat felvonultató Does Your Mother Know Björn szólóénekével tört világsikerre, és ez volt a korongról másodikként kiadott kislemezk, így ez természetesen mindenki ismeri. Azonban ezt jócskán felülmúlja az If It Wasn’t For The Nights, amely egyértelműen a zenealbum másik fénypontja az As Good As New mellett.
A dal egyrészben felidézi a Dancing Queen lüktetését, ugyanakkor annál kidolgozottabb módon. A szövegvilág is sokkal érettebb, és kiválóan mutatja a válás előtt álló Agnetha és Björn belső vívódását. Az If It Wasn’t For The Nights hangszerelésében és harmóniáiban is sokkal változatosabb, mint bármelyik tempósabb korábbi ABBA sláger, így nem meglepő, hogy mai napig sokak kedvence. 1978 őszén még ezt tervezték, hogy kislemezen kerül a közönség elé, így a felvételt több mint fél évvel már az album megjelenése előtt bemutattak a nyilvánosság előtt Japánban és az Egyesült Királyságban.
Azonban a zenekar helyette mégis a Chiquititát adta ki. A latinos hangszerelésre építkező, komoly- és népzenei elemeket is felhasználó ballada kétségtelenül az ABBA egyik legszebb és legnagyobb slágere, ami segített a zenekarnak kimozdulni a stúdiómunkák során tapasztalt alkotói válságból. Ugyanakkor emellett pedig a felvétel kinyitotta a kaput a dél-amerikai országok sikerlistái felé, ahol a dal spanyol változata nemcsak gigantikus sláger lett, hanem több eladási rekordot is megdöntött. Ez a verzió szerepel az összes Voulez-Vous megjelenésen, amelyeket spanyol anyanyelvű országokban forgalmazak.
Ezt követi a játékos, Frida által énekelt Lovers (Live A Little Longer), amely ismételten a funky zenei megoldásait követi; ez volt egyébként a legkorábbi felvétel, amely sikerrel találta meg a helyét a zenealbumon. A táncra hívogató hangszerelés mellett pedig a vokális megoldásokat érdemes itt még megemlíteni, mivel ötletesek és remekül kidolgozottak.
Az eredeti lemezanyag pedig a Kisses Of Fire-rel zárul, amely egy csavarral az Arrival-korszakra kacsint vissza letisztult popos hangzásvilága miatt, de emellett egy csipetnyit a korszak diszkós megoldásaiból is felvonultat. A szám a nagyszerű énekszólamok és az ötletes hangszerelés miatt kiváló összefoglalója a zenekar életművének – kicsivel több, mint három percben.
Összességében elmondható az, hogy ez az album az egyik leggazdagabb hangzású ABBA-zenealbum, amely jóval sok sokrétűbb, mint amilyennek első ránézésre és hallgatásra tűnik. Ahelyett, hogy ráhúznánk a kommersz retródiszkó címkét és kitennénk a lomtalanításba az egykori fekete lemezt, adjunk neki még egy esélyt. Hallgassuk meg még egyszer úgy, hogy ezúttal a hangulat mellett az egyes hangszerekre, vokális harmóniákra, szövegekre is figyelünk. Ha ez sikerül, akkor az eredeti kiadás után negyvenöt évvel elmondhatjuk, hogy bizony, az ABBA Voulez-Vous című lemeze alapmű, és ugyanúgy üt, mint annak idején, hacsak nem jobban.
Az ABBA hatodik sorlemeze jelenleg CD-n is kapható, amelyen a 2001-es remaszter szerepel, és ezen a kiadványon három bónusz dalt (Summer Night City, Lovelight Gimme! Gimme! Gimme! (A Man After Midnight)) is találhatunk. Ugyanakkor a vinil szerelmesei sem maradnak le, hiszen a Voulez-Vous ebben a formában is elérhető. Ebből kettő verzió van jelenleg a piacon; a 2011-es 180 g-os egylemezes változat és az, amit a 40 éves jubileumra adtak ki 2019 nyarán. Ez pedig nem más, mint egy kétlemezes, félsebességgel vágott maszterváltozat, amely főleg a gyűjtőknek és az audiofileknek készült.