Egy aktív év
Annak ellenére, hogy 1978 jóval csendesebb év volt az ABBA számára, mint az előző, mégsem mondható el, hogy a svéd négyes a világturné, az ABBA – The Album, és az ABBA – The Movie után pihenéssel töltötte az évet. Az új lemez és film promóciós munkálatai májusig tartottak, ekkortájt a zenekar Németország és Anglia mellett az Egyesült Államokba is eljutott és fellépett Olivia Newton-John televíziós show-jában. Egy hosszabb nyári szünet után pedig egy újabb körutazás kezdődött, a zenekar először Japánban készített tv-show-t, majd decemberben újra Londonba utaztak újabb TV–felvételek kedvéért.
A tavaszi programokkal egy időben már elindultak az új sorlemez munkálatai is; annak ellenére, hogy májusig három dal is született, ezek közül csak a Lovers (Live a Little Longer) volt az, amely a Voulez-Vous-ra került. A Lovelight a későbbi Chiquitita kislemez B-oldalán jelent 1979 telén, azonban a Dr. Claus von Hamlet befejezetlen és kiadatlan maradt[1].
A tavaszi felvételek a stockholmi Metronome Studio-ban zajlottak, ahol a formáció nagyon sok korábbi dalát és lemezét rögzítette. Annak ellenére, hogy május 18-án végre elkészült a zenekar és a lemezkiadó saját hangstúdiója is, a munkálatok továbbra is a Metronome stúdióban folytatódtak egészen a hónap végéig.[2] A Polar Studios amellett, hogy a világ egyik legmodernebbje volt, lehetővé tette azt, hogy az ABBA bármikor, időkorlátok nélkül dolgozhasson az új felvételeken. Néhány nappal a hivatalos megnyitás előtt a dalszerző csapat két új dallal állt elő, melyek közül a Kalle Skändare[3] munkacímű lett azt, amelyet továbbvittek, és ez a dalszöveg megszületésekor a Summer Night City címet kapta. Ennek felvételei május 29-én kezdődtek el, majd a munka folytatódott 30-án, és június 6-án is, mielőtt az ABBA nyári szünetre ment volna[4].
Az ABBA, mint diszkócsapat?
1977 és 1978 a diszkó kiemelkedő éveiként írta be magát a történelemkönyvekbe; ezidőtájt debütált a mozikban a Szombat Esti Láz, amelynek filmzenéje hosszú időre kibérelte a slágerlisták felsőbb régióit. Olyan előadók tűntek fel ekkor és arattak sikert, mint például a Chic, Donna Summer, a Foxy vagy a Kool and the Gang, de a korszak legkiemelkedőbb formációja egyértelműen a Bee Gees volt, akik egyfajta stílusbeli iránytűként szolgáltak sok előadó számára, akik zeneileg a diszkó felé vették az utat.
A Summer Night City-n egyértelműen érezhetjük, hogy a Bee Gees insprirálta, ugyanakkor a diszkós elemek mellett a dal nagyon jól hozza azt az ABBA-s hangulatot, amely a korábbi slágereket jellemezte. Azonban a nyári szünetéről visszatért zenekar számára a keverési munkálatok rendkívül nehezen mentek, mert a zenekar nem találta a megfelelő utat a dal végleges verziójának elkészítéséhez. Carl Magnus Palm, az ABBA – The Complete Recording Sessions című könyvében részletesen bemutatja, hány elvetett keverés készült a dalhoz. Elmondása szerint a legelső verzió teljes hosszúságú volt és ebben minden hangszert jól lehetett hallani. [5]A későbbi munkálatok során Benny és Björn mindent kipróbált, amit csak lehetett; új hangszersávokat vettek fel és vetettek el, valamint különböző mértékű kompressziót adtak a felvételhez, és végül az eredeti szimfonikus bevezetést teljesen kiiktatták.[6] A végső, 3:34 hosszú, kislemezen megjelent verzió – nagyszerű és mozgalmas videoklipjének köszönhetően olyan volt, mint egy nagy zenés képeslap-film a stockholmi nyári éjszakákról. Tehát minden adott volt, hogy a zenekar egy újabb kiváló nyár végi slágert adjon a világnak.
Kiruccanás a stockholmi éjszakába
A dalhoz szánt kisfilmet 1978. augusztus 21-e és 23-a között vették fel Lasse Hallström, a klip rendezője így emlékezik vissza a forgatásra:
„Úgy kezdődött, mint egy átlagos este, az egyetlen különbség az volt, hogy volt nálunk kamera. Először egy szórakozóhelyen ettünk valamit, aztán az ABBA-val és a hétköznapi vendégekkel forgattuk ezeket a jeleneteket a táncparketten – egyikünk sem volt különösebben józan.”[7]
Frida mai napig is kellemes élményeket őriz erről a szokatlan éjszakai forgatásról:
„Este végigautóztunk Stockholmon, hogy igazán hangulatba kerüljünk. Az Atlantic nevű szórakozóhelyen, ahol gyakran megfordultunk, táncoltunk és Lasse filmezett, majd Lasse táncolt és mi filmeztünk. Amikor hajnalodni kezdett, még mindig forgattunk – az én és Benny hajóján és hajnali négykor is, miközben hazamentünk. Soha nem fogom elfelejteni azt az éjszakát.”[8]
Azonban sem a rajongók, sem a kislemezt gondozó lemezcégek, sem pedig a lemezboltok nem úgy reagáltak a felvételre, ahogy korábban.[9] A tempós, ugyanakkor nyers hangzású slágeres dalért nem tolongtak annyian, és több rajongó attól tartott, hogy az ABBA véglegesen diszkózenekarrá vált.[10] A másik gond a kockázatos dalszöveg volt, amelyben a „walking in the moonlight” sort könnyen „f*cking in the moonlight”-nak lehetett érteni, főleg a dal vége felé. Így Nagy-Britannia hamarabb keverte le a felvételt a rádiólejátszások során, mielőtt az ominózus, zavarba ejtő sor elhangzott volna[11].
Felemás eredmények
Annak ellenére, hogy a Summer Night City sok országban a listák első felében landolt, többek között Svédországban is, a zenekar számára a legnagyobb szívfájdalmat az okozta, hogy az Egyesült Királyságban a kislemez csak az 5. helyig jutott. Annak ellenére, hogy ez elég jónak számított, az ABBA mércéjével nézve mégis kudarc volt, mert megtörte azt az ívet, amely a Mamma Mia óta minden kislemezt a TOP3-ba juttatott[12].
Az USA-ban, annak ellenére, hogy a zenekar helyi kiadója, az Atlantic Records nagy reményeket fűzött a dalhoz, azonban mégsem jelentette meg kislemezen, mert az ABBA nem tudta garantálni azt, hogy még abban az évben befejezi és kiadja a készülő új zenealbumot.[13] Ennek következtében a dalhoz kapcsolódó újabb promóciós látogatásra sem került sor.
Viszont Japánban az ABBA látogatásának köszönhetően a Summer Night City nagy sikert aratott, mert a formáció több tv-műsorban is előadta a nemrégiben kiadott dalt. Annak ellenére, hogy az ottani hivatalos slágerlistán csak a 24. helyet érte el[14], mégis 162.000 darabot adtak el belőle, ami egy külföldi előadó számára nagyon jónak számított a zártságáról híres japán piacon, nem beszélve arról, hogy a dal több kisebb slágerlistát is vezetett 1978 őszén[15].
Azonban az ABBA számára a felemás siker nem volt elég, hogy elismeréssel nyilatkozzon a dalról. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a Summer Night City lemaradt a Voulez-Vous-ról, hiába nyilatkozták korábban, hogy a szimfonikus bevezető teljes változat hallható lesz a zenealbumon[16]. Frida szerint a felvétellel semmi baj nincs, Agnetha számára kicsit ismétlődőnek számított, azonban Benny és Björn mai napig sem békültek ki igazán a felvétellel[17].
Szerencsére a zenekarnak nem magával a dallal volt gondja, így semmi akadálya nem volt annak, hogy egy új, a szimfonikus rock stílusához közeli változatban, színpadra kerülhessen. Így a koncertközönség hallhatta az 1979-es és 1980-as világturnén, de még az 1981-es Dick Cavett Meets ABBA tv-showban is. Mindez azt bizonyítja, hogy maga a dal óriási tartalékokkal rendelkezett, és kiválóan megtalálta magát a dinamikusabb rockosabb közegben, amely mai napig is sokkal jobbnak számít, mint a stúdiófelvétel.
Utóélet
Az eredeti kislemez-változat hamar túllépett a kislemez-státuszon; először 1979-ben a Greatest Hits vol. 2 válogatásra került fel, majd az 1982-es The Singles – The First Ten Years-ön is hallható volt, valamint több középáras CD-kollekció mellett az 1993-as More ABBA Gold– ot nyitotta többek között.
A teljes változat annak ellenére, hogy egészen 1994-ig kiadatlan maradt, a svéd közönség már jóval korábban megismerte, mert 1978 őszén egy rádióműsorban bemutatták[18], így nagyon hamar ismertté vált, és felkerült több kalózlemezre is. Az első hivatalos megjelenés a Thank You for the Music négylemezes kollekcióhoz köthető, majd része lett a 2005-ös The Complete Studio Recordings összkiadásnak és a Number Ones angol verziójának is. Ettől egy némileg eltérő változat hallható a Voulez-Vous CD deluxe kiadásán.
A magyar kiadású Summer Night City kislemez. Forrás: Discogs
Ami viszont a magyarországi megjelenést illeti, nem sokkal a svéd megjelenés után, 1978 őszén jelent meg Pepita-kiadásban, már a nemzetközi borítóval. A kiadvány volt az első gyümölcse az MHV és a Polar Music közös együttműködésének, amelyet az elkövetkezendő három évben még néhány további közös megjelenés követett[19].
[1] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, 22th Century Limited, London, 1994, pp. 76.
[2] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, 22th Century Limited, London, 1994, pp. 77.
[3] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 287–288.
[4] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 287–293.
[5] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 290–293.
[6] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 290–293.
[7] Halling, Ingmarie. ABBA The Backstage Stroy, edited by Carl Magnus Palm, SevenOaks, London, 2004, p. 18.
[8] Halling, Ingmarie. ABBA The Backstage Stroy, edited by Carl Magnus Palm, SevenOaks, London, 2004, p. 18.
[9] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 383-384.
[10] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 383-384.
[11] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 383-384.
[12] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 297–298.
[13] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 384.
[14] Abbacharts Japan, www.abbacharts.com/japan.html. Accessed 22 Aug. 2023.
[15] “ABBA – Hit Chart.” Oriental ABBALand , www.ne.jp/asahi/chifumi/abba/en/chart.html. Accessed 22 Aug. 2023.
[16] Palm, Carl Magnus. Abba: Bright Lights Dark Shadows, Omnibus Press, 2001, pp. 384.
[17] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, 22th Century Limited, London, 1994, pp. 78-79.
[18] Palm, Carl Magnus. ABBA: The Complete Recording Sessions, CMP Text, Stockholm, 2017, pp. 298.
[19] “Hazai Tükör.” Új Tükör, XV, no. 39, 24 Sept. 1978, p. 43.